A sztrítfúd nagyon trendi, amolyan gasztroblogger-startup, mindenki ebben nyomul, ma már a Michelin-csillag helyett (na jó, mellett) az igazán menő kaja az, amit ananászfrizurás, sztk-szemüveges csávók (nem, nem hipszter, én ismerem a hatvanas éve beat-irodalmát, és ez a szó teljesen mást jelent, véletlenül sem divatérzékeny majdnembölcsészt), szóval ilyen fickók adnak el fúziós kajákat drágán. A fúziós kaja az amúgy csak annyi, hogy pörköltes szusi hasábburgonyával, vagy rántott szójaszósz milánói módra, pitában. Pedig a csalamádés hamburger is az volt, meg a lángos-palacsinta, vagy az angoloknál a fish&chips, rendesen furgonból, újságpapírban, ahogy kell.
Itthon, fatornyos falunkban legfeljebb kebab van (Tényleg, centire ugyanez pár éve még gyros volt, mi változott? Átvette a török maffia?) meg Meki, úgyhogy a sztrítfúd az nekem inkább Londonban van. Cornish pasty főleg, szendvics persze, meg ott a szusi is az, ettem már pályudvari padon, vonaton, parkban, egészen kicsi doboz sörökkel, meg kihajtható műanyag villás tésztasalátákkal. Meg gyümölcssaláta. Jegeskávé. Cheescake az előzőleg gondosan lenyalogatott kihajtható műanyag villával fogyasztva. Igazából bármi, amihez nem kell kés-villa, meg nem kell melegíteni.
Amúgy a legjobb utcai kaját is Londonban ettem sok éve, valahol a Kensington High Street metrómegálló közelében (Churc Street? talán, szokás szerint lusta vagyok megnézni...) egy lengyel boltot találtam, ahol volt fűszeres-csípős indiai zöldségekkel töltött pirog. Na az isteni volt, bár mint kiderült, a pirog is egyféle szamósza, de attól még fúziós, bár egy kötényes néni szolgált ki (ohne kecskeszakáll meg ananászfej), így persze egyáltalán nem trendi. Plusz egy rendes kisbolt volt, semmi dizájnfurgon. De most hogy így eszembe jutott, lehet hogy jövő hónapban arra járván (járva?, basszus végül tényleg nem lettem magyartanár) megkeresem.
A sok Kingsman-helyszín között erre is juthat majd idő...
Addig is meg csinálok itthon magamnak zöldséges szusit, bár nem hiszem hogy lemegyek a ház elé megenni, csak hogy sztrítfúd legyen. Persze volt már olyan, hogy Petra saját készítésű pasty-jét kutyasétáltatás közben ettük, hamár. De kutyasétáltatás közben szusit enni elég perverz ötlet, egyik kézzel fogom a pórázt, a másikkal meg mártogatom a cuccot a szójaszószba, amit nem tudom melyik kezemmel fogom, nyilván a harmadikkal, mert a negyedik kell a kutyakaka felszedéséhez, de evés közben az nem az igazi... Ha viszont csak kiülök a lépcsőház elé, az maximum yard-food, de az meg egyáltalán nem trendi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése