A néni, aki megette a világot, igazából csak fánkkal töltött buktát akart enni vaníliafagyival, de kicsit túlszaladt. A pékségben volt fánkkal töltött bukta (plusz áfáért), de fagyi nem, ami egy pékség esetében legalább is érthető. Így ivott rá fél liter málnalekvárt, amitől csak éhesebb lett. Ráadásul a pékség szomszédságában, alig két utcával arrébb, volt egy cukrászda, ahol viszont volt fagyi és fánk is, úgyhogy első körben odáig ette magát. Közben persze bele-belehányt a kötélfüles teszkós szatyrába, de vitte magával rendületlenül, mondván, van abban még kalória, a málnalekvár például még ki sem hűlt mire felért.
És mivel a városban volt több cukrászda is, meg az elsőn kívül öt és fél pékség, de nem volt türelme válogatni, megette a várost, mondván hogy az emésztése majd kiválogatja a felesleget, mint a villanyoszlopok, támfalak, óvónők vagy játszóterek. Itt már nem volt igazán éhes, de nem volt megállás vitte a lendület. Hisz ott volt az egész ország, meg többi, a kontinensekről nem is szólva. Szóval széles távlatok nyíltak meg előtte, amihez már teszkós szatyor sem kellett.
És arra gondolt, ha megeszi a világot, az bizonyára világrekord lesz, hisz eddig ez még senkinek sem sikerült, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy még megvan. Mármint a világ, persze tervei szerint ez már csak átmeneti állapot.
De aztán elbizonytalanodott. Mert ő hiába eszik világrekordot, ha nem lesz senki, aki elismerje, plusz hol lesz ő, ha a világ már a gyomrában? Végül mégis elmosolyodott, hisz rájött, hogy akkor már ő lesz a világ. Ami azért nem semmi (sőt eléggé minden), mert nem minden szerelősori konyhás mondhatja ezt el magáról a Lóbelező köz 2/B-ből. Persze neki a Világ az eddig csak a Föld bolygó volt, de most már magával együtt kezdett tágulni a horizontja.
És akkor már csak egy kérdése maradt: sajtból van-e a Hold? (És megette-e már az Egér a Marson a Marsot?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése