El ne vigyél a Holdra! Lehetne ez is a film a címe, de valójában tagadás nélkül áll, talán mert a Fly Me To The Moon egy Frank Sinatra dal, ami az első holdraszálláskor már vagy tizenöt éves volt. És az azonos című mozi félig ráerősít azokra az összeesküvés-elméletekre, mely szerint nem is járt ember a Holdon, az egészet egy stúdióban vették föl. (Egyesek azt is tudni vélik, hogy Stanley Kubrick rendezésében, melyre egy poén erejéig itt is utalnak.)
Mert a filmes fikcióban az van, hogy az Apollo-11 ugyan felszállt 1969-ben, de a NASA főnökei nem voltak biztosak benne, hogy elég látványos lesz a közvetítés, vagy hogy egyáltalán sikeres a leszállás. Így B-tervként azért le akarták forgatni az egészet egy stúdióban is. És mivel Apollo ikertestvére Artemisz volt a görög mitológiában (és nem mellesleg a Hold istennője is) ez a biztonsági mentés lett volna az Artemisz-verzió, és ennek a viszontagságairól szólt a Vigyél el a Holdra. Pontosabban szólt volna, mert a közepére kezdett gyanús lenni, hogy ez nem valami rendes űrös, alternatív történelmes darab, hanem egy kibaszott romantikus komédia, amely műfajtól már jó ideje rám jön a sikongató lábrázás.
port.hu
Ugyanis a sztori középpontjában a NASA két alkalmazottjának románca áll, az egyik a marketinges csaj (Scarlett Johansson), a másik meg az indításért felelős igazgató (Channing Tatum), és bár az egész egy rendes űrhajósos mozinak indul, végül egy látványos, de rémesen nyálas vacak lesz belőle. És a látványosság is csak a rakéta-összeszerelő üzemnél volt nekem fontos, mert bár nagyon pontosan reprodukálják a hatvanas évek Amerikáját (az utolsó kávéscsészéig), az már nem igazán érdekel. (Mint máskor már említettem, engem a hetvenes évek Angliája érdekel, akkoriban lettem volna húsz éves, Londonban.)
Szóval ez egy giccses romkom, és mint ilyen csalódás, nagyon szépen filmre vittek egy ócska forgatókönyvet, többnyire vacak szereplőkkel. Persze Johansson elég jó színésznő, úgyhogy ha a forgatókönyvben egy irritáló, törtető picsának írták meg a szerepét, akkor azt is eljátssza, de ettől még nem jobb nézni. A Tatum csávó viszont gyakorlatilag nem színész, csak annyit tud, hogy látszik a képernyőn/vásznon a kigyúrt feje, és ez sokszor elégnek bizonyul Hollywoodban, ahogy itt is történt. (Oké, Anna Garcia és Woody Harrelson is rendben van, de ennyi.)
Ezt az izét csak azoknak bírom ajánlani, akiknek nincs még kétoldali romantikuskomédia-mérgezésük, bár szerintem ilyen ember nem sok van, talán a Holdon lenne érdemes keresni őket, ott biztos kevés a mozi, és nincs rendes internet.
Én szinte sose nézek romcomot, úgyhogy nem volt mérgezésem, talán emiatt tűnt ez is egy bárgyúcska, de teljesen oké, aranyos kis filmnek. Látod ezeket a régi kommenteket? A POÓR THINGSben sokminden szuper, de hogy egy pasi agyú rendező így képzeli el a female empowermentet, hogy az valójában teljes szexuális felszabadultság, azaz szabadosság, azon csak mosolyogni tudok. Van, aki manapság még mindig azt hiszi, hogy a nők azért nem olyan szexmániások, mint a férfiak, mert szexuális elnyomásban nőnek fel? Üdv: hblvnc
VálaszTörlésIgazából én se nézek romantikus komédiázást, főleg mert Love Actually nálam kimaxolta a műfajt, az időnként szódával ma is elmegy, de azzal már láttam is mindent. Teszkó gazdaságos, sok az egyben, jobban belegondolva. A Pooor Things meg karikatúra, főleg a regényhez képest, úgyhogy másodjára már annak néztem, és akkor is tetszett. És ja, társadalom- meg kultúrkritikát nem kell várni tőle, egyszerűen nem arra való. (Miként Frankenstein sem, hiába próbálják például modernitáskritikának olvasni.)
VálaszTörlés