Igazából az Indexen szúrta ki valaki a már nem új, mert 2021-es norvég filmet, Az utazást. Én meg megnéztem tekinteni, már csak az egyik főszereplő Noomi Rapace miatt is, akit én a Prometheusban szúrtam ki (mondjuk nem volt nehéz, ő volt a főszereplő), és csak később esett le, hogy ő volt már a Tetovált lány is. (Ja, és az a pasi, bizonyos Tommy Wirkola rendezte a műegészt, aki a Náci zombik című klasszikust is.)
Hogy mi is ennek cuccnak a műfaja, azt tudja fene. Vígjátéknak nagyon horror, patakokban folyik benne a művér, thrillernek túl vicces, horrornak meg túl lelkizős. Mert a középpontban egy házaspár áll, a filmrendező, aki ócska szappanoperákat rendez, meg a színésznő, aki valahogy nemigen kap szerepeket. És kudarcos karrierjükön kívül közös bennük, hogy kölcsönösen, és szívből gyűlölik egymást, de annyira, hogy mindketten azt tervezik, az isten háta mögötti faházban eltöltött hétvégén megölik a másikat. E helyett viszont megölik a kicsit defektes (a férj hulladarabolási szakértőjeként érkező) szomszéd srácot, meg három szökött bűnözőt, akik a padláson bújnak el.
De odáig sok drámai, vicces és sokkolóan erőszakos jeleneten át vezet az út, annyi erőszaknak én már negyedébe belehalnék, amit a nő és a pasi külön-külön is kapnak, és csak az durvaság elszabadulásának első tíz percében gondoljuk úgy, hogy de megérdemlik. Aztán sajnáljuk őket, és annak drukkolunk, hogy a három amígó (a szellemileg leárnyékolt, a perverz és a pszichopata) haljon minél erőszakosabb halált, amit mondjuk meg is kapunk, néha már túlzottan is.
A házaspár meg persze megússza, sőt újra összejönnek, csak egy horror-hétvége, meg négy gyilkosság (plusz egy halott apa) kell hozzá, ami nem is nagy ár, hisz megmentik általuk a kapcsolatukat, sőt a karrierjük is új lendületet kap. Amiben azért van egy nagy adag kultúrkritika, hogy filmet csinálnak a rémségekből, ahol nem elkeseredett, leendő áldozatok, hanem lokális szuperhősök, akik csuklóból verik le a nagyon gonoszokat. Meg az egész píszínek is ad egy kis pofont Az utazás, amennyiben a filmvégi filmben a norvég pasi már fekete, aki a bűnözőkkel szemben nem alázkodik meg, mint az eredetije, hanem tizedmásodpercek alatt leveri a veséjüket.
És a film, az extrém erőszakos jelenetek ellenére tele van vicces momentumokkal. Különösen kifinomult, emlékezetes és felemelő az a jelenet, mikor az egyik szökevény odaszarik a másik kettő orra alá a padláson, hogy sok jelenettel később, szerény alkotása a pszichopata bandavezér arcán (és részben a szájában) landoljon. De hát ilyen ez a popszakma.
Asszem ez tényleg egy fekete komédia, márpedig azt bírom, miközben a horrorral sincs bajom, szóval ez a turmix egész kellemes, már ha az embernek épp van kedve azt nézni, ahogy valakinek épp letépi a kezét a motorcsónak hajócsavarja. Viccesen persze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése