Lemondott a kalotaszegi református esperes, ami a minimum volt, az után, hogy a párizsi olimpia megnyitóján annyira felbaszta magát, hogy a következőt posztolta a Fészbukon, a szervezőkre és szereplőkre célozva: „Valamennyit élve kiherélni ha még megvannak a tökeik, a lyukaikba égő parazsat tenni, majd élve megnyúzni és végül felnégyelni”
Kedves, keresztényi (keresztyéni?) szeretetben fogant mondat, nemde? Nem tudom mi dúlhat a mindennapokban is a lelkész úr lelkében, de nem lennék a tudatalattija, az biztos. Ja, egyébként lelkész ő még, mert csak esperességről mondott le, de azért lelkésznek maradt, hisz az hivatás kérem, azt nem lehet csak úgy leadni, mint mosodába a szaros gatyát.
De ha már ő nem, akkor legalább az egyháza léphetett volna valamit, például kirúghatták volna, mert nemhogy egy lelkész nem mond/ír ilyeneket, de egy átlagosan normális ember sem. És nem is kellene en bloc az egyházból kitenni, biztos ért valamihez, lehetne mondjuk sofőr vagy könyvelő vagy valami más, református kötelékben, csak a szószékre ne mehessen fel többet.
Elvégre egy rossz és gonosz és aljasul szadista fantáziákról árulkodó mondat miatt nem kell rögtön megfosztani valakit az egzisztenciájától, hisz ez csak egy mondat. Ám ha valaki abból él, hogy prédikál, akkor ennek már túl nagy a súlya, szóval kereshetnének szegény hülyének valami más elfoglaltságot házon belül.
De nem, a reformált egyház nem így működik, a jelek szerint Erdélyben sem. Nálunk is van Balog püspök, akinél szemforgatóbb, hipokritább alakot nehéz találni a hazai közéletben, de ő is csak valami zsinati elnökségről mondott le a kegyelmi botrány után, ám azóta is püspök. (Ja, és azért ebben a mostani önkényuralomban volt sokáig fontos miniszter, mely minőségében azért szétbaszott néhány fontos területet.) Madart tolláról, egyházat lelkészeiről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése