Találkoztak Brüsszelben (a Sátán Főhadiszállásán) az uniós külügyminiszterek, ahol a sok mocskos Nemszíjjártó bírálni merészelte a magyar kormányt, amivel nyilván Magyarország ellen intéztek újabb támadást, hisz a kormány már maga az ország, miközben az országot mintha már nem kormányoznák, de hát minek is, ha az egyszer ők. A litván csávó például Putyin emberének merészelte nevezni a pártvezér és kancellárt, mire fel is horgadt a főmagyar keletinyitásügyi kormányférfi.
A litván kolléga az egyik legháborúpártibb - mondta Kakadu Péter magyarisztáni kükümminiszter. Bennem meg felhabzott a kérdés, hogy de mi a frász az a „legháború“? Mert ha valami fasza dolog, én is pártolnám a magam szerény eszközeivel, ami főleg annyit jelent, hogy majd elérzékenyülve gondolok rá, a legpozitívabb értelemben.
És még mindig ott tartunk, hogy magyar kormány annyira kurvára békepárti, hogy a felcsúti háborús bűnösöknek udvarol, és vagy negyedszázada folyamatosan harcban áll bárkivel, békeharcban nyilván. De ezt nem ragoznám, megtettem már elégszer. Nekik „háborúpárti“ mindenki, aki szerint Ukrajnának nem kéne befeküdnie a putyini agressziónak, mi több, joguk van megvédeni a saját országukat. A szuverenitásukat, bár ez a szó a felcsútista retorikában érvénnyel csak akkor bír , ha magukra alkalmazzák, azaz, hogy ők megtehetnek bármit, mert övék az ország, a hatalom és a dicsőség, és mindenki másnak kuss legyen!
Mondjuk innen nézve már érthető, miért nyalja körbe a Dagadt rendszeresen Vlagyimir Vlagyimirovics ánuszát. A példakép az példakép, azt meg, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik, ki nem szarja le?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése