Metadráma

„Óriási drámával indult az Ázsia Expressz új évada: Kőgazdag Metta teljesen kiakadt" -és ez egy cím a Porton, látszik hogy a felcsútista irányba bulvárosodó Index leágazása egy ideje.

Ettől persze magam is kiakadtam volna, ha a vezetéknevem Kőgazdag az súlyos trauma lehet, de akkor miért pont Ázsiában akadt ki, valami expresszen? Maradni kell otthon a négy fal között, és nem kiírni a nevet a bejárati ajtóra, így talán nem röhögnek olyan nagyon a szomszédok, és nem jönnek rabolni a betörők. Elvégre egy ilyen névre jönnének, bár nyilván lenne számukra kockázata a dolognak elvégre ki a fene tudja, hogy a Metta az most férfi- vagy női név? Lehet akár egy kétméteres kigyúrt faszi is a Kőgazdag. (Egyszer olvastam valahol, hogy sokan eleve nem írják ki a nevük elé mondjuk a postaládára, hogy Dr., mert egy doktorról inkább feltételezik a potenciális elkövetők, ha nem is a kőgazdagságot, de legalább a lakótelep átlagához mért jólétet.)

De tényleg, az elején idézett címadás már-már a zorigó színvonaltalansága (ah, majdnem színvonalat írtam...), mert ugyan nem tudom ki az a Metta, és rohadtul nem is érdekel (annyi azért megvan, hogy volt valami Kőgazdag fiatalok című hányadék, és onnantól aki abba szerepel, annak neve a médiában a műsor címéből, meg a becenevéből áll össze, lásd: VV Dudu), de ha már egy pénzes proli, ki a fasz veszi komolyan, hogy a hisztije „óriási dráma“?

Óriási drámák vannak elegen, az efféle bulváros önfelszopások nélkül is, csak özv. Totyakos Józsefné senkit sem érdekel, pedig 79 évesen 2030-ra jegyezték elő csípőprotézis műtétre. Addig meg legyen el valahogy. Ilyenkor gyanús, hogy minden tényleges forráshiány mellett arra is játszik az egészségtelen ügy, miszerint Matild néni addigra úgyis meghal elhunyni, elvégre arra a kis időre minek már neki az a protkó, majd valami fiatalabbnak, és kögazdagabbnak beteszi a főorvos úr, a magánklinikáján.

Na, megvolt a napi (szerintem jogos) demagógia-adagom, néha kiakadok, mint Metta, csak nem gondolom a sajátomat óriási drámának.

A kiképzés kezdete

Szeptember elseje örvendetes nap, hiszen kezdődik az iskola. Persze főleg azóta örvendetes, mióta az ember nem jár iskolába, a szó közoktatási értelmében. A fősuli meg az egyetem az más ügy volt, azokat már én akartam magamnak, de az általános iskolát őszintén és szívből gyűlöltem (leszámítva a csajokat), mert poroszos volt, stresszes, jobbára értelmetlen, és alapvetően a gyerekek lenézésére épült. Mindez persze a rossz emlékű nyolcvanas években volt még, nem tudom azóta milyen a rendszer, de tartok tőle nem sokat változott. Nálunk röpdolgozat meg a feleltetés fegyelmezési eszköz volt, a tesióra afféle kvázi-katonaság, a napközi fogda, a nyári szünet meg a feltételes szabadlábra bocsájtás. A tantárgyak egy részében szar voltam, a másik fele meg nem érdekelt, sőt annyire nem tudott motiválni az iskola, hogy nyolc év alatt az se derült ki, mi érdekel egyáltalán, vagy épp lenne-e bármihez tehetségem. Tényleg rémes volt.

A középiskolát már jobban viseltem, csak épp szakközépbe jártam, és rá kellett jönnöm, hogy az elektronikához annyi közöm van, mint Makó Jeruzsálemtől. De nem addig jártam korsó a kútra, míg el nem törtem, mert leérettségiztem, majdnem mindenből ötösre (csak fizikából lettem négyes), és közben rájöttem mi érdekel. Úgyhogy a szombathelyi főiskolát már élveztem, és rájöttem, hogy azon belül, amiket ott tanultam, mi érdekel igazán, így élveztem az ELTE-t is.

És amúgy 1367-ben ezen a napon  engedélyezte V. Orbán pápa Nagy Lajos magyar királynak a pécsi egyetem megalapítását. Akkoriban így ment ez, a római kaotikus egyháznak belepofázási joga volt szinte bármibe. Úgyhogy:  „Magyarország királyának kérésére rendeljük, hogy Pécs városában legyen studium generale, amelyben az egyházi és polgári törvény s minden más nem tilos tudomány, a hittudományon kívül, taníttassék…”.

A pécsi egyetem egyébként arról híres, hogy én ott nem doktoráltam le. Mondjuk máshol se, de letoltam a doktori képzést, csak az már nem érdekelt (munkahelyi muszáj volt a fokozatszerzés, illetve lett volna), úgyhogy sose készült el a disszertációm, de hát tudósnak amúgy is elég alsópolcos voltam. mondjuk másnak se sokkal jobb...