Pre-apokalipszis

Nekiálltam megnézni a Világvége után című filmféleséget, de hamar feladtam. Mert láttam belőle néhány képet, amelyeken London egy füstölgő romhalmaz, de így is ismerős, miközben  a mozgókép egy sablonos szar. Először is kiderült róla, hogy "akciófilm", ami már eleve riasztó nekem, aztán hogy valami képregényadaptáció alsó-középkategóriás színészekkel, és nagyrészt Párizsban játszódik. Oké, az is jó romos, de nem tud meghatni, meg el kell lopni a romok közül a Mona Lisát.

Mert hogy évekkel korábban volt valami napkitörés, és kábé összeomlott a civilizáció (ja, már megint), bár egy tizenkettedik zombi-apokalipszisnél az is jobb, de ebben a műegészben annyi az eredetiség, mint mackósajt a málnásban.

Úgy fél óráig bírtam, aztán átkapcsoltam a National Geographic szimfonikus koncertközvetítésére, mert amúgy csak azt nézek, legalább is valami ilyesmit kell mondani. Pedig a posztapokaliptikus szubzsánerben lenne kraft, de vagy elakciófilmezik (aha, sose bírtam végignézni egy Mad Max filmet se), vagy olyan nyomasztó, hogy egy kicsit is depresszív állapotban inkább kerülendő. 

Ez utóbbi kategóriába tartozik Az út, ami olyan mélyre visz, hogy nem nézem meg még egyszer, vagy A halott férfi levelei (ez érdekes, mert még egy szovjet darab), azt vodka hiányában inkább senki ne nézze meg. De ezeknek legalább van művészi értékük, szemben ezzel a mai kliséhalmazzal. (Samuel L. Jacksont meg kösz, de már láttam dörzsölt, mohó és  eléggé istenkomplexusos kiskirálynak, az már nem érdekel, hogy épp London hadura, elegáns öltönyben.)

Plusz eszembe jutott, hogy világvégés filmeket felesleges nézni (kivéve ha viccesek, mint mondjuk a Zombieland) elvégre egy esetleges világvége esetén az első áldozatok közt lennék, amekkora lúzer vagyok, akkor viszont még oktatófilmnek sem jók, hogy mégis hogy kell túlélni, ha ez lesz:

Tempó, elvtársak, tempó!

A Dagadt olyat szólt az ő szájával neki, hogy a közszereplők besározása komcsi tempó!

Bár már mindent is kinézek belőle, azért az szíven ütött ahogy Dogdorminiszderelnőkúr lekomcsizta magát és kis jobbágyait. Merugye:

rtl.hu

fézbuk

Ennél mondjuk kérdéses, hogy ha Magyar Péter Zelenszkij, akkor kicsoda ebben a viszonyrendszerben Putyin, a háborús bűnös, hatalomfüggő pszichopata. Csak a nem a Brüsszel ellen hadjáratot indító felcsúti? Igazából csak így jön ki a képlet, szóval öngól. (Mondjuk nem is ment túl sokáig, valakinek egyszer csak leeshetett a húszfillér.)

nepszava.hu

Fú, ez tényleg komcsi tempó, a főnöknek igaza van, nem csoda, hogy tűzzel vassal békaharcol ellene, nekem is hányingerem van tőle. És ez minden közpénzt megér, az már biztos. 

Már csak az az egy gondolat bánt engemet, hogy ha engem egy felcsútista lekomcsiz, és közben ők is komcsik (a bolsevik részhalmaz részeként), akkor én most felcsútista vagyok? És ha én ezek szerint igen, akkor ők balos anarchisták? Ez a közélet valami kibaszott bonyolult, miküzben a magánélet sem egyszerű, szóval kinek hiányzik még ez a zűrzavarás is?

Mert övék az ország, a hatalom, és a dicsőség az pont nagyon nem, és ha őket basztatják (asszem jogosan), akkor Magyarországot támadják. Ők pedig honvédő szabadságharcot vívnak küzdeni,  a béke jegyében nem hagyva szó nélkül a világ nagy részét. A valóságot viszont bármikor szó nélkül hagyják az út szélén.

"Mélyre süllyedtünk" -amúgy ez a címe a pártvezér kancellár remek posztjának címe, és ja, indokolt a többes szám első személy. Mélyre süllyedtek.

Én is voltam Görögbe', háromszor

A Balhés nyaralás egy tavalyi francia vígjáték, és annyira francia, hogy a fal adja a másikat. Az angoloknak. Mert valami furcsa oknál fogva nekem a Haláli temetés jutott eszembe, a brit változat természetesen, valahogy pont afféle helyzetkomikumra, meg eltitkolt kis bűnökre épül a komplett dramaturgia.

Itt van egy anyagilag épp leégett, idősebb nőgyógyász, aki  mindig görögbe' nyaralt a családjával, de most hogy nem fussa rá, valami ismerős kölcsönadott korzikai házába mennek. Ám a korzikaiak csak annyira franciák, hogy inkább olaszok, úgyhogy a helyiekkel nem jön ki legjobban a lépés. (Az eredeti cím is az, hogy On aurait dû aller en Grèce, azaz Görögországba kellett volna mennünk.) Halálra gázolnak egy tehenet elütni, úgyhogy jönnek bosszút állni a tehenes ember meg a haverja, de akkora már ott van a Addams Family-ből szabadult szomszéd nő, akit kisasszonynak kell szólítani, de már nagyon terhes (hoz sütit, amit ő maga utál), meg két wannabe emberrabló, akik a tulajt rabolnák el, miközben két csendőr egy Daciában nem tudja mit kellene tennie. Ja, és a pasi fia drag queen, és ezt fontos pont ekkor bevállalnia, hátha még aznap le lesznek lőve mind. És így tovább...

Ahogy nézem szinte mindenhol legfeljebb közepesre értékelték ezt a darabot,  nem is fűztem hozzá nagy reményeket, de meglepő módon tetszett. Nem egy Guy Ritchie-féle komplett őrület, hatbalkezes gengszterbandával, meg váratlanul eldurranó fegyverekkel, bár a gázolt tehén miatt azért mozgósítanak egy kommandós csapatot, hátha a maffia keze is betette a lábát az ügybe.

Igazából ott döntöttem el, hogy én ezt most végignézem, mikor megjelent a fura szomszéd csaj (Charlotte Gabris) talpig feketében, mosolytalanul és antiszociálisan, mit mondjak, imádtam. Eddig is jellemző volt, hogy egy-egy színésznő miatt néztem meg filmeket (Carrey Mulligan, Olivia Colman, Christina Ricci, Emma Stone vagy Victoria Abril), úgyhogy megannyi név mellé lett egy újabb a listámon. Ja, Maria Rodríguez Soto majdnem kimaradt.

Szóval jó kis marhaság ez a film, a nyaralós gengsztervígjátékok kisvárosi összezártság-alapú alműfajából. Már ha van ilyen egyáltalán, persze miért ne lenne, most láttam egyet.

Gondolják csak meg, ennek nincs értelme!

Ha nem akarunk valamiről beszélni, többféle stratégiánk lehet. A legkézenfekvőbb, hogy kussolunk, csak annyi vele gond, hogy egy amúgy baromság-alakú közhely szerint, a hallgatás beleegyezés. (Wittgenstein szerint ugyanakkor amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.) Szóval beszélünk. Ilyenkor még mindig lehet valami ordas nagyot hazudni, csak azzal meg az a baj, hogy lebukhatunk. Ezért érdemes valami másról beszélni. Mellé. Ez se mindig jön be, de legalább nem hazudunk. Ennek eddig négy alapesetét találtam.

1. Önleleplezés:

Egy klasszikus indiai anedkota arról szól, hogy az éjszaka közepén felébred a családfő, és valami motoszkálást hall a szomszéd szobából, felkel és átmegy. Ott tényleg mintha valaki matatna a sötétben, úgyhogy megszólal:

- Hahó, van ott valaki?

- Én nem lopok!

2. Fogalmatlanság:

Ennek modellértékű változata a nálunk anno a Garfield képregényfüzetekben megjelent Orson farmja comic strip (ilyen pár kockás képregény), ahol Orson amúgy egy disznó, és ennek megfelelően a legokosabb állat a környéken, mondjuk ha jól tévedek kutya nincs benne, de a disznó is legalább olyan okos, csak kevésbé finom mustárral.

Odamegy Tocsihoz a beszari kacsához Tóbiás, a kakas, és az alábbi párbeszéd zajlik:

- Helló Tocsi, nem láttad Orsont?

- De, sokszor.

- Úgy értem, láttad-e mostanában?

- Kit?

- Orsont.

- Orsont? Hol?

3. A Csubakka-védelem (avagy tématerelés):

Ez arról szól, hogy valaki egyáltalán nem érvel, csak összezavarja a másik felet, miközben nem is állít semmit. Ez nagyjából egy South Park epizódból származik, ahol az alábbi párbeszéd zajlik (én meg innen idézem be):

Cochran:

Hölgyeim és Uraim, mondjuk úgy esküdtek. Séf úr védője azt próbálta elhitetni velünk, hogy kliense 20 éve írta a Büdös Banyát. Sőt, talán el is hitette. Még én is majdnem megsajnáltam őket! De hölgyek és urak, úgymond esküdtek! Csak egy dolgot említenék, ha megengedik. Hölgyek és urak, ez itt Csubakka. Csubakka egy wookie a Kashyyyk bolygóról. De Csubakka az Endor bolygón él. Gondolják csak meg; ennek nincs értelme!

Gerald Broflovski: Bassza meg!

Séf bácsi: Mi az?

Gerald: Használja a Csubakka-védelmet!

Cochran: Miért akar egy wookie, egy 220 centis wookie az Endoron, 50 centis ewokok között élni? Ennek nincs értelme! De ami még fontosabb: ennek az egésznek mi köze a most tárgyalás alatt lévő ügyhöz? Semmi. Hölgyek és urak, ennek semmi köze az ügyhöz. Ennek nincs értelme. Nézzenek rám! Ügyvédként védek egy hatalmas kiadócéget, és Csubakkáról beszélek. Van ennek értelme? Hölgyek és urak, ennek semmi értelme. Az egésznek nincs értelme. Tehát emlékezniük kell, amikor majd vitázgatnak és döntögetnek az Emancipációs Kiáltványról: van értelme? Nincs. Hölgyek urak, úgymond esküdtszék! Ennek nincs értelme. Ha Csubakka az Endoron él, ítéljenek bűnöst. A védelem végzett.

Ennek egy másik esete:

- Miért késtél el?

- Egyébként hallottad, hogy új étterem nyílt a sarkon?

4. Általánosítás:

Ez a legegyszerűbb, szinte minden mindennapi helyzetre tudunk mondani valami ótvaros nagy közhelyet, ami a témába vág, csak nem válaszolunk vele semmire:

- Kész van a leckéd?

- Hát igen, a tanulás fontos dolog.

És ez az egész azért jutott eszembe tegnap este, mert az előző posztban ugye Semmilyen Zsótról volt szó, ő az egyest meg a négyest alkalmazta, ami nem jött be, úgyhogy a Párt emberei inkább váltottak a kettesre és hármasra. De ezeket már nincs kedvem végigvenni, annyira szánalmas, de legfőképpen dühítő dumák. Ja, és átlátszóan ostobák.

Semmilyen

Bocsi, megint egy kis politika, csak ez most a bel(osztályról), nem a kül(takarónkról). Történt ugye a minap, és ezzel van tele a nem kormányhitű média, hogy Semmilyen Zsótnál elszakadt a cérna, és a parlamenten kérte ki magának, hogy ő nem pedofil, pedig pont ezzel senki sem vádolta. Csak kapott egy kérdést, hogy áll gyorsan hírhedté vált Szőlő utcai ügy, ki lehet az „Zsolti bácsi“, aki felmerült benne kapcsán.

Erre Zsótunk, úgy is a mint a katolikus egyház lándzsahegye, feldúlta magát, és ekként alkotott emlékezetes parlementi hozzászólást. Amiben számomra a legviccesebb az volt, hogy rezgő fejjel hörögte bele az ülésterembe, miszerint az őt ért rágalmak miatt megtették a feljelentéseket! Nem értettem, hogy azok miatt a „rágalmak“ miatt, amiket pár perccel korábban mondott el két ellenzéki képviselő. Amik nem rágalmak voltak. Csak mivel Semmilyen nertárs maga mondta el, hogy abban a házban (az Országról elnevezettben) senki sincs nála nagyobb pedofilellenes (pedig biztos van), gondolták a nyomorult hazaáruló ellenzékiek, hogy biztos tájékozódott a nagy port felverő ügyben. Úgy is mint alkeresztény főkatolikus, meg mint igazán magas polcon hervadozó politikus, hisz miniszterelnök-helyettesként, legalább is formailag ő lenne a Felcsútok Géniuszának Első Szolgája. (A gyakorlatban persze nem, Zsót annyit számít a nagy politikai játszmákban, mint légyszar a tavalyi naptáron. Lehet, hogy ezért is tojt be, mert lehet hogy út már nem védi meg a pártvezér és kancellár, ha mégis kiderülne róla valami aljasság, hisz a főnök kirúgott már két köztársasági elnököt is.)

Aztán persze azt is bedobta, hogy ő elsőnek szólalt fel a LMBTQ-lobbi ellen, már csak ezért sem lehet pedofil, azaz szokás szerint megint összemosott két dolgot. Értjük mi, aki buzi, az nem mind pedofil, de aki pedofil, az mind buzi. Minden bogár rovar, de nem minden rovar csíp.

Ám a legviccesebbek mégis csak a kormánypárti kommentárok voltak. Kocsis M. felcsútista frakcióidomár szerint a Semjén-ügy „államellenes puccskísérlet”, az igazságtalanságügyi miniszter meg már külföldi titkosszolgálati szálat lát az ügyben. Ami nyilvánvaló, egy puccskísérlethez elengedhetetlen a külföldi titkosszolgálati szál, anélkül szart sem ér. Ám kíváncsi lennék, melyik titkosszolgálat(ok)ra is gondolt, magam az ukránra tippelnék, azok nagy ellenségeink, mióta háborúba provokálták a szegény, békés VV Putyint, és minket is abba akarnak bele.

Érdeklődéssel várom a gyíkemberes, alienes, valamint az élő szövet a belső fémvázonos szálakat is, elvégre egy ilyen feszült békeharcban már a jövő sem a régi.

p.s. Legközelebb írok valami szellemeset, ez inkább csak indulatosra sikeredett.

A sértett-paranoid összeesküvés

A ma reggeli vidám hír az volt, hogy Trampli Donáld, érthetetlen módon amerikai elnök, emlékezeteset ment az ENSZ-ben, ahol jó szokása szerint migránsozott egyet, a zöldenergia ellenében kiállt az olaj mellett. Elvégre egy rendes amerikai hamburgert eszik, sörözik és benzin folyik az ereiben, ellenben Európa pont a migrációba meg a környezetvédelmi törekvéseibe döglik mele hamarosan, akár már tegnapelőtt. De Kína, mint ország is pokolra jut (én legalább is Kínára értettem a vonatkozó kijelentést), ezt nem tudom, hogy képzelte, hogy mind a 1,4 milliárd ember külön-külön, vagy viszik magukkal a 9,5 millió négyzetkilométert is? Mert utóbbi esetben egy rohadt nagy lyuk lesz Ázsia közepén, ami majd jól kibillenti a Föld glóbusztekéjét a keringésének forgástengelyéből. Közben a pokolban meg bazi nagy lesz a zsúfoltság, nem mintha eddig kicsi lett volna.

Trampli kommunikációja alapvetően két dologból áll: önmaga gátlástalan dicséretéből, és a hozzá képest mást gondolók bunkó sértegetéséből. És mivel az ENSZ-ben túl sok ország vezetője gondol mást a világ állásról, mint ő (már ha gondol valamit a szerencsétlen, ugyanis a gondoláshoz tudni is kellene valamit a világról), az komplett szervezetet nyilván sértegetni kell. De ezt is pitiáner, valamint öntökönszúró jelleggel tette, mikor azt mondotta:

„Két dolgot adott az ENSZ: egy rossz mozgólépcsőt és egy meghibásodott súgógépet.”

Ugyanis megállt alatta a mozgólépcső, és nem működött a súgógép a beszéde közben. Így kénytelen volt papírból olvasni. Egy Ő! Pedig nemhogy elszokott a papírból olvasástól, de igazából sosem gyakorolta, a bankszámlaegyenlegeken meg a müzlisdobozokon túl. Márpedig egy világszervezetnek pont ez lenne a legfontosabb feladata, hogy minden féle állami jellemférfiaknak ne kelljen már papírból olvasnia a beszédét. Vagy - ne adj isten - fejből kellene performálni a gondolatait, amik persze abban a formában nincsenek.

Miközben valószínűleg az volt, hogy Donáld Kacsa házi videósa állította meg a lépcsőt, véletlenül, de a Fehér Ház valami túlhabzó sajtósa, már kisebb fajta merényletet látott az incidens mögött. A merénylő, aki ugye az elnök embere lehetett, biztos azt akarta, hogy Trampli bácsi hajlott korával együtt pofára essen, és esetleg haljon meg bele.

De akkor az én igen szofisztikált összeesküvés-elméletem szerint, a kamerás ember megbízója J.D. Vance alelnök lehetett, aki nem akar még több mint három évet várni, hogy elnök legyen belőle, illetve nem biztos abban, hogy nem valami mocskos liberális demokrata nyerne legközelebb, úgyhogy részéről proaktívan kihasználná a ciklusból hátralévő időt.

Van ez is annyira megalapozott, mint bármelyik összeesküvés-elmélet, mert megvan benne minden fontos összetevő: paranoia, légből kapottság, erőltetettség, illetve az utóbbi kettőt megalapozó, sárga földig butaság.

p.s. Ja, a súgógép meg az volt, amit a fehérháziak vittek, mert az a jó a Trampli olvasási sebességéhez, azt' bedöglött. De ezért is nyilván az ENSZ a hibás, egyszerűen rossz a székházuk aurája.

Gasztrohalál

„A pisztácia igazi tápanyagbomba. Tele van fehérjével, rosttal, ásványi anyagokkal és antioxidánsokkal“ -olvasom a Zindex egyik melléküzemágában, ahol a remek, kimerítő, és féktelenül tudományosan ismeretterjesztő cikknek amúgy arról szól a címe, hogy mi történik ha minden nap pisztáciát eszünk?

Ez szerintem sima hergelés, főleg a magamfajta panelprolik számára, mert ha minden nap pisztáciát eszek, a hónap végén már nem eszek semmit, mert a pisztácia kurva drága, bár kapni a mi utcánkban. Magamtól egyébként minden nap ennék szusit, de az is drága, meg valami enyhén csípős kínai kaját, és mikor mindezt megunnám, valami rendes észak-indiai vega cuccot.

Ehhez képest lassan a gumiállagú, ipari trappista is luxuscikk, miközben autóreklámokkal bombáznak, hogy most kétmillióval olcsóbban vehetek valami városi tankot (ezt hívják SUV-nak), ami hibrid,  valamint mos, vasal és centrifugál. Sose volt kétmillió forintom, pedig ez csak a kedvezmény, akkor mennyi lehet az (eredeti) ár?

Pedig szeretem a pisztáciát, de mi az az antioxidáns? Az nekünk jó? Én eddig azt hittem oxigénnel oxidálódunk, az lételemünk nekünk, mert ha nem oxidálódunk, akkor jó eséllyel hullák vagyunk six feet under. Erre most azt olvasom, hogy az oxidáció az az égés tudományosan, de én már régóta nem égtem le sehol, se a napon, se valaki ágyában, de ettől persze még nem vagyok nagy formában.

És mi az a glutén? Az most kell nekem, vagy csak mértékkel, vagy egyenesen megöl? Bár jobban belegondolva, az élet az a folyamat, amibe belehalunk, szóval oxidálódunk és glutént eszünk, abból biztos van az Aldiban valami másfél kilós, gazdaságos kiszerelés, és ha kókuszosban is, részemről rámegyek. Elvégre nem csak egyszer élünk, ebben előző életemben még hittem is, mikor buddhista voltam, de azóta online puzzle-okkal keresem a megvilágosodást. Ennek viszont semmi köze ahhoz, hogy szeretem a kókuszt is.

Államférfiak beindulva

A fékezhetetlen agyvelejű Kósa Lala, és a másik felcsútista csúcsértelmiségi, a  mindig sportos Rezsifájter Szilárd benyújtottak egy határozati javaslatot, hogy a politikai erőszak az fúj, legyen béke,  ne legyen erőszak (az fúj!), de a béke kialakulásának előmozdításáért bárkinek szétrúgják a seggét, határon innen és nem innen, de felebaráti szeretettel.

Egy percig nem csináltak titkot (az a TikToknak a rokona?), hogy ez valójában „Lex Ruszin-Szendi”, és az egésznek politikai célja van. Ami szép tőlük, szerintem is fontos az őszinteség, magam is gyakran hazudom magamat őszintének, lehetett volna az egészet Lex Szundinak nevezni, vagy konspiratívabban Lex Hapcimorgó Kukának.

A határozati javaslat amúgy az, mikor a kormánypárti képviselők belefinganak a nulláslisztbe, és meglepetten néznek körül, hogy mi ez a fehér por, ha nem kokain. (Tomiék megkóstolták, de aszonták nagyon gyenge anyag, tuti fel van ütve valamivel, talán liszttel...)

Mert a határozati javaslat az olyan (ha jól értem félre a jogi bükkfanyelvet), hogy kell a végén javaslatot tenni valami cselekvésre, meg határidőt megadni, de nagyjából szarni szoktak az ilyenekre, a többség persze megszavazza (ezért szigorúan kormánypárti műfaj nálunk épp), aztán jól nem történik semmi.

Amúgy meg, hogy egy visszavonult főtábornok önvédelmi fegyvert hord a kétszázadik „Kibelezlek, geci!“ üzenet után az nem olyan meglepő. És amint az Önkényes mérvadóban a Horváth Oszkár felhívta a figyelmet, a faszi vezérkari főnök volt, aztán a hadsereg parancsnoka, tehát a komplett magyar katonaságot bízták rá az összes fegyverével együtt, szóval miről is beszélünk?

Amúgy karaktergyilkosságról, arról beszélünk. Nekem amúgy nem szimpatikus Romulusz elvtárs, de nem bírom nem észrevenni, hogy a felcsútistáknak egyáltalán nincs programjuk (ötleteléseik vannak), amit csinálnak az egyáltalán nem politika, csak annak eljátszása a kommunikációs térben, valamint, hogy mélységesen nem érdeklik őket az ország problémája, csak meg akarják nyerni a jövő tavaszi választást. Mert csak, kell a hatalom, a pénz, a befolyás, a nedves-kéjes érzés, ahogy bárkit megalázhatnak, ezért az úgynevezett „kampány“ amit már elkezdtek leművelni, az nem áll másból, mint karaktergyilkosságból. Azon kívül, hogy ezek a másikak mocskos, rohadék hazaárulók, nincs más mondanivalójuk az országnak meg az istenadta népnek, de a szektás híveknek ez elég, úgyhogy a nekik lejtő pályával együtt, ez akár elég is lehet.

Helyett

Most valami nagyobb léptékű cikken dolgozom, plusz még a regényemen is (ott még mindig csak 1918 van), végre egy kicsit idegen 2025. Persze nem tudom kikerülni a híreket, de komolyan leszarom már, hogy kormány viktor orbánfő mit böfög föl. A világ nem megy vele tovább, ellenben a sötétség jobban gomolyog, csak az nem érdekel már. Ez jobb, und karcosabb:

Unalmas, sablonos, felesleges

És azért unalmas, mert sablonos, ettől aztán felesleges, nagyából ennyi mondható el A nő az udvaron című fene tudja miről (pszicho-horror?), amire majdnem másfél órát szántam tegnap este, még szerencse, hogy közben azért csináltammást is, mert ez a cucc háttérzajnak is vékony.

Annyi az egész, hogy van Ramona a mutter, aki valami autóbalestből lábadozik szó szerint, amennyiben mankóval botorkál egy ilyen filmekben ideáltipikusnak számító farmházban (a semmi közepén persze, ez alapvetés), és szigorú távolságtartással tojik a kamasz fiára, meg a kislányára, innen a gyanakvó néző már tudja, hogy magával van baja.

Aztán megjeleni egy fekete ruhás, az arcát is elatakaró nő a ház előtt egy széken ülve (a fiú első kérdése legalább jogos: Honnan szerzett széket?), és mikor Ramona kimegy, hogy mégis mi ez a birtokháborítás, közli vele, hogy „Ma van a napja!“

Misztikus, felettébb misztikus, pontosabban az lenne, ha nem láttam volna már tucatszor hasonló alsópolcos filmekben. (Tényleg, miért nézek én ilyeneket egyáltalán? Nos, talán mert titkon még reménykedem, hogy az egyik végre jó lesz.) A titokzatos idegen egy klasszikus ijesztegetős filmben lehet:

a) kísértet,

b) a Sátán maga,

c) boszorkány, vagy

d) mindezek valamiféle sajátos kombinációja.

De egy ideje már a horror-zsánert is túlfertőzte az indokolatlan, és nem kevésbé röhejes konyhai pszichologizálás, úgyhogy itta tudattalan gomolyog félelembe csomagolva, atavisztikus rettegések baszkurálják a jóravaló, de esendően bűnös lelkeket, és egyéb faszságok. Nem értem, hogy mostanában az összes szörny und rémalak csak a főszereplő elfojtott traumáinak/ bűntudatának/ rejtett gonoszságának fizikai kivetülés, ha fizikai egyáltalán. 

Mert ennél a filmnél is csak ül, ül, a fekete ruhás izé, egyre közelebb kerül a házhoz, és láthatóan rámenne egy családbomlasztásra, főleg öngyilkosságra buzdítás által. És a gyereke is látják őt, csak nekem meg gyanús, hogy Ramona simán végigfeküdte az egész napot, és amit mi látunk, az az ő lázálma.

Amire persze minden oka megvan, az autóbaleset, amiben a férje meghalt, és amitől ő még mindig mankóval jár, azt ő maga csinálta össze, hiába hazudta azt mindenkinek, hogy a férfi vezetett. Csak épp veszekedtek, és nem figyelt eléggé, belehajtott az árokba, és az embernek lett nagy-nagy kaput. Aztán jön a lelkiismerete bűntudatnak öltözve, és arról beszél elég éneklős hangon, hogy ideje lenne már szájába venni a puskacsövet.

Na, ez annyira sablonos, hogy valójában semmi értelme nem volt megcsinálni ezt a filmet, nekem meg  megnéznem, nincs benne semmi csavar, pedig a legtöbben - gondolom - azért szenvedik végig. Noname színészek, ezerszer látott beállítások, fenyegetőnek szánt, de inkább csak hülyén idegesítő zene, minden egyben van, hogy rossz film legyen belőle, és az alkotók nem is féltek élni a lehetőséggel.

Azért egy rendes történetet kitalálhattak volna, mert ennél  lassan a csetdzsípítí is jobbat ír, pedig az nem mesterséges intelligencia, csak egy nagy nyelvi modell, és nyilván nem kreatív. de azok se, akik ezt műalkotást kitalálták.

Sértődéskultúra, sérelempolitika, avagy csapataink harcban állnak

A világgal leginkább. Legalább is a hazai kormányhitű média nézőpontjából, szempontjából valamint csatakos álmaikban. Mert vagyunk, mi, agyarországi Mogyorók, meg van a világ többi része, ellennünk főleg. Így aztán magyar mogyorónak lenni nem egyszerűen adottság, topológiai és kulturális léthelyzet, hanem permanens harc, küldetés és isteni elrendelés.

Hiszen minket mindig bántanak, pedig csak a keresztény Európát védjük, ebben a minőségünkben mi vagyunk az utolsó végvár (egyben világítótorony, ugyanott használt fűkasza eladó), az a japán katona, aki negyven évvel a háború után még mindig nem tette le a fegyvert, mert a békekötés csak az ellenség ravasz dezinformációs csele. És ezt a világtörténelmi keretben is jelentős szolgálatunkat a dekadens, romlott, hanyatló Nyugat nem értékeli, nem hogy kellőképpen, de egyáltalán nem, pedig mi életünket és vérünket. Meg leginkább szabadságunkat, bár ez pont a kormányhítű sajtósegédmunkásokat nem zavarja.

Viszont a hanyatló Nyugat nem csak nemtörődöm mód közönyös velünk, de kifejezetten ellenséges is, minket támad Brüsszel, meg New York (nem Washington!), nem mintha valódi okuk lenne rá, egyszerűen csak irigyek, mint szar a csokifagyira. Ja, meg az ukránok, azok is. Mert hát ők sem csokifagyi.

És ez a támadás, ez a szándékos megalázásunk nekünk, ez az élet minden szegmensét áthatja, Támadják a Felcsútok Géniuszát, hogy igazából diktátor lenne, csak nem 1935-ben vagyunk, nagy sajnálatára (pedig akkor nem volt internet, meg ilyen baromságok), támadják a kultúránkat is, hisz eddig összesen egy „magyar“ író kapott Nobel-díjat, az is zsidó volt, és már rég Berlinben élt, és támadják gazdasági fejlődésünk (vö. repülőrajt) fényes horizontját, amikor az Európai Szovjetunió nem küldi a pénzt, ami nekünk jár, és semmi közük hozzá, hogy a pártvezér és kancellár melyik rokona, barátja vagy üzletfele kapja. Ja, a svédek meg kérjenek végre bocsánatot, a ki emlékszik már rá miért!

(És persze a külső támadás a belsős ügynökök bomlasztó ténykedését is okozza, de ez messzire vezetne, meg úgyis nem adhatom ki a bajtársakat, a végén még nem utal a soros Brüsszel. Mondjuk eddig se utalt, de épp ezért már egyre jobban várom, kéne közös költségre meg melegvízre.)

Na most, ezek után csoda, hogy a nyugati ellenségeinkkel szemben keleten keres barátokat Ártunk és Ormányunk? Egy Azerbajdzsán vagy Türkmenisztán, az kérem rendes diktatúra, mélyszovjet gyökerekkel, de még a törökök is jobban állam az illiberál-nacionál-klerikális rendszer megácsolásában, szóval tőlük lehet tanulni jó dolgokat. A tőlünk nyugatra vergődőktől meg csak  a buzulást, a drogozást, meg a nihilizmust, abból meg van nálunk is elég, nem szorulunk a gyarmatosítók importjára.

Az egész pedig onnan jutott eszembe, hogy a Zorigón (naná, hol máshol?) felhorgadt a szokásosan névtelen szerzőben a nagy löttyös nemzeti indulat, ezúttal a fodbal kapcsán: "Pofon Szoboszlainak? Liverpoolban másik középpályást istenítenek a drámai győzelem után“. Vagyis az ellenség keze már sportba is betette a lábát. Sőt, nem egyszerűen a sportba, de a minden sportok sportjába, a magasságos fodbalba, ahol nem istenítik eléggé a hazán fiát.

Ezek szerint persze istenítik, csak nem eléggé, egy ilyen fazonnak (franc se , tudja, nem tudok róla semmit) sokkal komolyabb, fokozottabb istenítés járna, akkora híró a csávó, hogy miért nincs még szobra a róla elnevezett repülőtér (stadion, operaház, állatmenhely) előtt? És ugyebár a nem kellő mértékű istenítés már maga egy pofon, egy sértés, egy casus belli.

ezt én nem értem, de nyilván ideológiailag nem vagyok elég képzett. Ellenben foglalkoztam eleget vallásszociológiával, és gyanús, hogy isteníteni isteneket szoktak, és egy isten (bármelyik, akit az emberiség kollektív tudatalattija kivetített) az alapból nem sértődős, kicsit nagyon túl van már azon, hogy érdekelje, milyen épp a sajtója azon a félreeső bolygón.

De akik kormányhitűek, azoknak a felcsúti a világ közepe, így akik az ő kis kedvenceit nem istenítik eléggé (sőt, mást istenítenek!) azok nyilvánvalóan eretnekek, akiket szebb korokban máglyán égettek el, de ma már a digitális harcosokat sem lehet hatékonyan rájuk küldeni. 

Degradált egy korban élünk, na!

Jobbára szórakoztató háttérzaj

Egy darabig tologattam magam előtt az új Csupasz pisztoly film megnézését, mert valamelyik tévécsatornán nemrég futottam bele a régiekbe, és nagyon nem tudtam röhögni rajta. Kínomban sem. De végül rávettem magam erre az idei verzióra, pont egy nappal előtte, hogy törölte az egyszem videómegosztó, amelyiken megtalálható volt.

Nos, összességében nem fájt, sőt, szórakoztatóbb volt mint az első három, Liam Neeson savanyú ábrázata ad egy vajszínű árnylatot Frank Drebin (az ifjabb!) karakterének, ami Leslie Nielsen fapofa-alapú bohóckodásából azért hiányzott. És egyáltalán, az egész cucc egy kicsit sötét, miközben egy klasszikusan blőd poénokra épülő szkeccsfilm, ahol a történet csak ürügy a kínos, de általában azért szórakoztató viccekhez. A Világot mint olyat leigázni akaró, zseniális pszichopata szuperbűnöző a biztosra menés biztos jele, akkora közhely, egy-egy ilyet legyőzött már több James Bond is komolykodva, valami Sir Austin Powers, Bud Spencer és Terence Hill, no meg Töki a Kinngsman-ből viccesen. (Az übergengszter Nagy Terve amúgy egy az egyben a Kingsmant idézi.)

Az a bizonyos szabóság, a Kingsman-ből.

(saját.én)

Valójában az összes Csupasz pisztoly egy, maximum kétlövetű, mert a poénjai annyira banálisak, hogy minden erőltetett abszurditásuk ellenére sem lehet rajtuk harmadszor röhögni. De kétszer mondjuk nagyjűáól. (És ezért nem működtek a régebiek, azokat eleve többször láttam kettőnél az elmúlt évtizedekben.) Ezt neveztem el "igényes gagyinak", ami nyilván egy oximoron, azaz önellentmondásos kifejezés, de hát ilyen ez a műegész is. Profi, igényes és szar. (Ezt eredetileg a Bödőcs mondta Ákos Dalszerző Úrról, én csak lopom.) És a maga idejében pont ilyen volt már az első film is, a távoli 1988-ban, és hát ennyi idő alatt igényesből unalmas gagyivá érett. Persze egy, a kortárs populáris filmeket parodizáló darab eleve nem túl időtálló, meg a sok megnézés és idézgetés sem segíti meg a mai élményszerűségét. Igazából én a Monthy Python dolgain sem tudok már jól szórakozni, egyszerűen belekoptak az unalomba, közhelyessé degradálódtak, de ilyen ez a popszakma.

Úgyhogy nem nagy baj, hogy nem tudtam még egyszer megnézni, pedig van az az ebéd közbeniség, mikor jól jöhet kulturális hátérzajnak (tényleg, az igényes gagyi pont erre lenne jó), de szerintem másfélszer pont elég volt megtekintenem, mert csak második nekifutásra jutottam el a másfél óra végéig. Elsőre nem érzetem kellően ráhangolva magam a primér altesti poénokra, de aztán jött az a hangulat...

Plusz Pamela Anderson egy igazi femme fatale, és a franchise-hoz hasonlóan nagyjából jól öregedett, miközben csaknem igazi színész lett belőle. Igazából ő volt a kellemes meglepetés, de Liam Neesonnál sincs az az érzése az embernek, hogy csak azért lett ő a főszereplő, mert neki is LN a monogramja.

A házmesteri szigor, és a kínos dolgok nemlétezése

Történt máma Magyarisztánban, hogy a tévedésből még mindig parlamentnek hívott szánalmas bábszínház főházmestere (a kövérlászló-alakú) megvonta Szabó Tímea ellenzéki képviselő fizetését, mert az egy összevert nőről készült fotót mutatott be az igazságügyi bizottság ölésén. Ugyanis benyújtott egy javaslatot, a kapcsolati erőszak elleni érdemi fellépésről, és eme illusztrációval akarta nyomatékosítani a mondandóját. Botrányos és felháborító, nem?

Mert az van kérem, hogy holmi ugribugri képviselők nem szemléltethetnek csak úgy, bele a vakvilágba, az alapesetben tilos, de ha valaki mégis ragaszkodik egy efféle óvodás hatásvadászathoz, akkor kérvényezni kell aztat a Magasságos Házbizottságtól. Azt nem tudom, hogy elég-e egy ímél, vagy térden csúszva kell a kormánypárti tagok elé járulni, esdeklően alázatos tekintettel, de mindenképp jónak tartom a szabályt. Elvégre ez a Szabó Tímea mit tett le az asztalra? Hogy tanult, később meg kutatást vezetett a Harvard Egyetemen az nem nagy szám, elvégre a házbizottság elnöke maga a kövér bajszos főházmester elvtárs-pajtás, akinek működését láthattuk az elmúlt harmincvalahány évben, mely idő alatt fekete öves, paranoid összeesküvés-elmélet hívővé küzdötte le magát. (Ami nagy teljesítmény, hisz közvetlenül a rendszerváltás előtt még a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézete ifjúságkutató csoportjában ténykedett. És megmutatta, hogy onnan is van lejjebb. De utána legalább tudománnyal nem foglalkozott soha többet, a tudomány nagy szerencséjére.)

És jellemző, hogy az ő országlása (országgyűlésása?) alkalmából vannak ilyen kretén szabályok, hogy a képviselők nem mutogathatnak képeket sem, egy bizottsági ülésen! Fasza, de tényleg, szinte már el is felejtettem, mikor az akkor még a Fidelitászban nyomuló Kakadu Péter tettestársaival, egy műcsontvázat vitt be az ülésteremben, hogy ez lett a magyarokból a népnyúzó szocialista-liberális kormány... nos, népnyúzása miatt. Akkoriban ezt tetszett Kövér elvtársnak, de mióta az állam ők vannak, már nem tűr el efféle provokációkat érzékeny lelke.

Szabó Tímea egyébként az alábbi fotóval próbált némi empátiát kicsiholni az amúgy szigorúan monoton mód vastagbőrű felcsútista képviselőkből:

fészbuk

De hát ilyen nem lehet, még valamelyik pártkomisszár rosszul alszik tőle, aztán reggel félrenyeli az estéről maradt lecsós homárt, és ez nyilván akkora nemzetbiztonsági kockázat, hogy ezért minimum meg kell vonni a fényképekkel provokáló ellenzéki fizetését. Meg amúgy is, hisz dolgozott a rüfke, próbálta a munkáját végezni, de hova jutna a világ, ha mindenki ennyire bomlasztóan konstruktív lenne? Javaslatokat nyújtogatna befelé?

És akkor még van képe panaszkodni az illegális mutogatás miatt, holott kérvényezhette volna Bajusz elvtárstól, és akkor azt rendesen, három példányban lepecsételve elutasítják, ahogy az kell, elvágólag. Elvégre ha nem látszik egy probléma, akkor az nincs is, tessenek továbbhaladni.

Ez van akkor mikor politika (avagy a köz ügyeivel való foglalatoskodás) helyett csak kommunikáció van Ártunk és Ormányunk részéről, és az is csak szigorúan hatalomtechnikai célok mentén. Aki nincs velük az ellenük van (ennél a Kádár-rendszer is engedékenyebb volt, ez a kérlelhetetlenség Rákosiékra volt jellemző), amiről ők beszélnek csak az van, amiről meg nem, az ne is legyen! Ennyike - írná erre Dajcstamás, vagy deccól, ha ugyanezt Brüsszelben.

Hová tűnt?

Damon Graham Devereux Hill ma ünnepli a 65. születésnapját, ha még megvan valahol, avagy hova tűnt Démonhill? És miért hívják Démonnak, forma egyes versenyző korában olyan jámbor embernek tűnt.

A pasas egyébként angol, állítólag Hampstead-ben született, ami meg sokak szerint Londonban van, mondjuk szerintem is, egyszer ott kellett leszállni a vonatról, mert nem ment tovább, és kiderült, hogy a West Ham-nek semmi köze a sonkához, csak a Hampstead rövidítéséhez. De ennyit a vonatokról.

A Hill forma meg predesztinálva volt eleve az autóversenyes elrendelésre, mert a faterja is Egyforma Egyes világbajnok volt kétszer. (Egyes rabbik szerint viszont Forma Kettes egyszer.) Ennek megfelelően a kis Damon nem is akart autóversenyezni, a virágkertészet érdekelte, meg a pitesütés, és az idősebb Hill, a Graham, nem is tudta ebben megakadályozni, főleg mert mire a fia húszéves lett, ő már őt éve halott volt egy repülőbalesetben. (Viszont az egyetlen volt, akinek meg volt a nagy hármas: nyert F1-es VB-t, Indy 500-at, és Le Mans-i 24 órásat is, az azóta se jött össze senkinek.)

Damon viszont egyszer véletlenül megcukrozott egy birkavesés pitét, közvetlen azután, hogy meghalt a szomszédjuk, mert a későbbi bajnok épp virágokból főzött lekvárokkal kísérletezett, és megkínálta Maggie nénit egy liliomos-nárciszos prototípussal. Ekkor döntött úgy, hogy véget vet életének, mármint a nyugodt vidéki életének, és innentől  a veszélyt fogja keresni.

Ezért huszonhárom évesen elkezdett motorversenyezni, da hamar abbahagyta, egyrészt mert kevesellte a két kereket (a harmadikat meg nem engedélyezték neki), másrészt meg túl veszélyesnek találta, autója meg amúgy volt már, igaz abban volt kesztyűtartó, automata váltó, meg csomagtér, de pár év alatt megszokta, hogy a pályaversenyekre gyártott darabokban nincs hová tenni a kabalamackóját.

Harminckét éves korára lett Egyforma Egyes maga is, ami ma már furcsa, de akkoriban jó teljesítménynek tűnt, hisz József Attila ennyi idősen már éppen meghalt, miután írt magának egy születésnapi verset. Jim Morrison meg ennyi idősen öt éve halott volt, pont min Graham Hill a Damon húszéves korára, mint azt már említettem.

Első nagydíjgyőzelmét a Hungaroringen aratta, a róla írt önéletrajzában meg is emlékszik a „fantasztikus bukaresti versenyről“. Aztán 1996-ban világbajnok lett, aztán a következő két évben meg nem, aztán visszavonult. Versenyző kora előtt többek szerint is basszusgitározott a Sex, Hitler and the Hormones nevű punkzenkarban, utána meg a korábbi csapatfőnöke, Eddie Jordan rock-orkesztrájában lett gitáros, de egyikkel sem lett világbajnok, sőt Indy 500-at se nyert zenészként. Viszont sikeres a használtautó-kölcsönző bizniszben, 1927 óta minden nap, kivéve karácsonykor.

(Ja van családja, ilyen feleség meg gyerekek, de ez mellékszál.)

Fontos és titkos akció

Minden nap szembejön valami sikító ostobaság a médiában, tegnap este azt lökte elém valami algoritmus, hogy „...  találkozik Katalin hercegné és Melania Trump négyszemközt a Windsor-kastélyhoz tartozó Frogmore Gardensben, a 13 hektáros parkban. A palota szerint ekkor indul be a „titkos akciójuk”: találkozót szerveznek Dwayne Fields-szel, a brit cserkészszövetség főcserkészével, amelynek Katalin a védnöke. A program keretében a két nő a Squirrels (Mókusok) nevű gyerekcsoport tagjaival is beszélget, hogy közelebbről megismerjék a természetismereti jelvény megszerzésének folyamatát.“

Fú, emberek, ez aztán a hír, elvégre nemzetközi, mondhatni globális (sőt, galaktikus!) jelentősége van annak, hogy a nyolcvan felé közelítő amerikai óvodás felesége, meg a régóta szappanopera-üzemmódban működő díszletmonarchia plakátarca jól megismerjék a természetismereti jelvény megszerzésének folyamatát. Bizos beállank cserkésznek, hogy ezzel is a békét védjék , merugye Nó Vór! (Nó Migrésön is! ...ööö... Se!), ezért találkoznak a mókusokkal is, bár azokért nem kell Windsorba menni, bármely tetszőleges londoni parkban is zaklatják a járókelőket mogyoróért.

És persze a találkozó a britek főcsirkéjével, izé, főcserkészőjével annyira „titkos akció“, hogy még nálunk is megírja az újság, mintha nekünk aztán nem lenne kurvára mindegy. (Ettől persze lehet még titkos az egész, ezt úgy tudom elképzelni, hogy Trampli Donáld nem tud olvasni, a felesége meg csak nem szokott.)

Hogy ezt amúgy miért tolja elém a májkroszftos böngősző, azt nem tudom, nem szokásom királyicsaládos hírekre kattintani, nagyjából pont azért, amiért sosem néztem a Barátok köztöt, a Szomszédokat meg csak azért mert fiatal voltam és kellet a pénz, plusz lehett röhögni rajta. És kéthetente fél óra még nem okozott agyákor..., argyákosos..., agykárosodást, na, azt! (Ez olyasvalami lehet, amire Mrs. Tramplinénak biztosan szüksége van, mert másképp nem bírná ki gyermeki lelkű, de gengszter üzemmódban működő b. férjét. Akinek a lelke nagyjából a gyermek Hitleré, csak a lehetőségei korlátosabbak, szerencsénkre.)

vocal.media

Inverz Darwin-díj

A Darwin-díj egy olyan, szarkasztikus értelemben vett „kitüntetés”, amelyet azon embereknek ítélhetnek meg, akik valamilyen különösen buta, ügyetlen módszerrel próbáltak egy számukra érdekes célt elérni, és ez az életükbe vagy a testi épségük egy lényeges részébe kerül. És azért díj, avagy elismerésre méltó dolog, mert a darwini természetes kiválasztódás-elmélet értelmében szívességet etsznek azzal az emberiségnek, hogy részükről nem örökítik tovább saját ostoba génállományukat.

Wiktóriapédia elvtársnő szerint „hivatalosan“ 1994 óta osztják a díjat, és tényleg tele van a a net a díjazottak esteivel, sőt már filmben is feldolgozták leghíresebbek. Mint a férfiér, aki addig rángatott egy kólaautomatát, míg az rá nem dőlt, és agyon nem csapta, vagy a másiké, aki nekiszalad egy sokadik emelti üvegablaknak (merthogy az törhetetlen), az ablak viszont a kerettel, meg az emberrel együtt zuhant ki. És persze ott van a jelentős drámaíró, Tennessee Williams aki piásan és bedrogozva akart a szemébe csepegtetni, amikor véletlenül lenyelte a szemcseppje fiolájának kupakját, és simán megfulladt.

És akkor ma meg ez jön szembe: „Negyedik emeleti lakásának erkélyéről vetette ki magát egy 70 éves férfi Milánóban, viszont pont arra sétált az egyik szomszédja, és a 83 éves nőre zuhant. A nő a helyszínen az életét vesztette, a férfi lábtörésekkel megúszta az öngyilkossági kísérletet. Gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolják.“

Viszont ugye az EU-ban egységesen nincs halálbüntetés, szóval ez nagyon nem jött össze. Azt hiszem ezt hívják tagikomikusnak, hisz valaki meghalt, ami tragikus (meg az is, hogy valaki meg akarta ölni magát), de a körülményeket rendesen valami igazán elszállt, éjsötéten fekete komédiában kellene látnunk.

És ha a Darwin-díj azoknak jár, akik kicsinálják magukat a saját hülyeségük által, akkor ez annak a fordítottja, miszerint a pasi kicsinált valakit, aki véletlenül pont arra járt, és így a temető helyett élve, a börtönben töltheti majd el a neki hátralévőt. Mert gyanús, hogy egy kísérleti öngyilkosra (akinek ugye nem jött be az élet, meg a halál se) fokozottan figyelnek a börtönben, például nem  hordhat cipőfűzős cipőt, a tépőzárra meg nem tudja felakasztani magát. Igaz, a génjeit se fogja már továbbörökíterni, bár gyanús, hogy az elmúlt évtizedekben azért bőven volt lehetősége megtenni. (És persze jobban belegondolva, neki tényleg nem járna a díj, ő egy rendes átlagos öngyilkos, aki komolyan gondolta, hogy aztán kinyírt valakit, az meg a véletlen műve. Ezért inverz.)

A leszúrt lakosság

"A Telex és Partizán több felajánlást kapott, mint a Heim Pál kórház vagy a mentők“ szörnyülködött egy főcímében tegnap a Zindex, a proto-kormányhitű mindenegybe' portál. Odáig még nem merészkedtek, hogy kommentárt is fűzennek a végítélet jeleként is értelmezhető tényhez, miszerint a Telex alapítványa gyűjtötte a legtöbb 1%-os felajánlást (második a Partizán), de hogy a kórház meg a mentők hogy jönnek ide, az azért nem egyértelmű.

Mert az van elvtársak, hogy az állami egészségügyet az államan kellene finanszíroznia, méghozzá a mi adónkból meg járulékainkból, csak az állam (ami a kormány, ami meg a Párt, ami meg a Dagadt) régóta szarik rá. Pár milliárdból  klimatizálni az összes kórházi osztályt, ahol ez fontos lenne, de még mindig nincs megoldva, nos arra nem költ a rezsim, de hatszázmillárdért a piacon senkinek sem kellő irodaházakat venni a Récsöl férjétől, a Tiborcz Panasza Zrt. káeftétől, az nemzetgazdaságilag stratégiai érdek ugyebár.

Ezzel együtt persze van létjogosultsága a kórházi meg iskolai alapítványoknak is, vannak is ilyenek szerte a világban, kaptak is a mentők meg a gyerekkórház fejenként kábé 380 milliót, miközben a Telex mondjuk 580-at. Csakhogy a teklexesek nem kapnak állami pénzt (joggal, ők legalább tényleg független sajtó), de még állami hirdetések formájában sem. Sőt, hirdetés sincs túl sok náluk, nagyjából a támogatásokból élnek, és közben még csak fizetős tartalmaik sincsenek, nem tolnak be a paywall mögé egy cikket sem, mint mondjuk a 444 vagy a HVG, mert azok sokat, és egyre többet. (Utóbbinál ez azért is geciség, mert amúgy dugig vannak hirdetésekkel.)

(Mellékszál: Ennek a fizetős rendszernek persze lehetne értelme egy normális médiarendszerben, csak nálunk olyan nincs, és hiába mondják a szerkesztőségek, hogy ők tartalmat gyártanak, és nem várhatjuk el, hogy ingyen legyen, hiszen most sincs ingyen. A néhai digis előfizetésem pár év alatt a duplájára ugrott, és tekintettel arra, hogy igen csóró vagyok, bevételeim egy igencsak észrevehető részét viszi el csak az, hogy legyen itthon internet. Szóval kurvára nincs ingyen semmilyen tartalom, de az még senkinek nem jutott eszébe, hogy például a szolgáltatók is jattolhatnának a nagy portálok által generált forgalom után valami százalékot? A mozik is adnak le százalékot a forgalmazónak, az meg a gyártónak, és mindenki megél. Na jó, a mozik mostanában már csak alig, de az a streaming miatt van.)

Szóval nehéz nem észrevenni a Zindex elsőre szikár tényközléséből valamiféle pikírtséget, mert tényleg hogy jönnek ide a mentők? Nyilván úgy, hogy utálják a Telexet, hisz azt volt indexesek csinálták (mint mások és korábban a 444-et), egy nagyarányú felmondás után, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy Ártunk és Ormányunk igenis rá óhajt telepedni az addig független médiumra is. Ez azóta megvolt, így mos a Zindex finoman, ráutaló kommunikációval megdorgálja a lakónépességet, hogy hé parasztok, szégyelljétek magatokat, hogy ilyen  firkászoknak adakoztok, mikor a gyerekkórháznak is lehetne, ti sötét bunkók!

Hiába, a minőségi média nem ismer megalkuvást.

Soha ne hagyd el a kötelet!

Ez a harmadik szabály. Legalább is a Tethered (kábé Lekötve) című 2022-es műegészben, amit Daniel Robinette készített egy öt évvel korábbi rövidfilmje kiterjesztéseként, ahol még a főszereplőt, Solomont is ugyanaz játssza (Jared Laufree). Műfajilag egy többek által is folk-horror, misztikus thriller drámának mondott film, ami szerintem alapvetően egy háromszereplős dráma, ahol azonban az egyik szereplő már halott, mire a másik bejön a képbe, szóval max ketten vannak egyszerre a cselekményben. Plusz az valami jellegű izé, ami őket nyomasztja.

Mert az alaphelyzet szerint van egy születésétől vak fiú, aki az anyjával él, apa feltehetően valahol halott, ők meg egy messzi-messzi erdőben, távol a civilizációtól tengetik napjaikat, nagy magányukban. (Persze ez a távolság azért elég kétséges, mert honnan van elem a kismagnóba, és gyanús, hogy a konzerveket meg a paírdobozos kukoricapelyhet sem  a bokrokról szüretelték.) Anyuka egy nap aztán belesétál az éjszakába, és nincs hír róla többet, a gyanútlan néző szerint nyilván megették az erdőben lakó éjszakai bakurászok, vagy csak kiszívták a vérét és elásták, ez már opcionális. Viszont hátrahagyja a három szabályt, amiből a legfontosabb, a címben jelzett, hisz a csávó vak, úgyhogy egy hosszú kötelet köt a derekára, hogy ne mehessen túl messzire a kunyhótól, meg el ne tévedjen. Bár az már az elején tuti, hogy az a fontosabb, hogy ne bóklásszon túl mélyen az erdő sűrűjébe, mert ott valami rossz van. (Plusz egy másik szabály szerint, a csapdázott majd kibelezett nyúl felét is vissza kell adni az „erdőnek“, vagy az ott lakó valaki(k)nek. Meg úgy általában mindennek a felét.)

És akkor a film harmadánál az immár magányos, de már nem annyira kölyök Solomon összetalálkozik egy vadásszal, akivel eleinte késelés útján akarják lerendezni megismerkedésüket, de inkább barátok lesznek, hogy aztán együtt legyen elég bajuk. Mert a sűrű sötétben ott nyekereg valami Lény benne, mint egy sötétben bujkáló ellenforradalmár, csak nem ő reszket, hanem a többiek tőle.

(Nekem az volt a tippem az elején, hogy a fater lesz az, akit biztos megcsípett valami mutáns pókember, és így éjjelente vérmókussá változik, ezért kellett lelépne a családtól. Sőt, lehet, hogy a mutternak is, igazából szörnyek ők lelkük mélyén, és a fiukat védve vesznek bele a rengetegbe, hogy aztán leláncolják magukat, nagy törődésükben. Ez részben be is jött, de a filmnek elfelejtették megcsinálni a végét, így azért van ott Még Valaki, asszem.)

Mindezzel együtt a Tethered egy igazán jó kis darab (szerintem nálunk nem forgalmazta senki), erős képi világa, meg az eredti zenéje, szóval ütős az egész atmoszféra, jók a szereplők is, mind a hárman, és mintha tanulsága is lenne.

Ha jól értettem a szimbolikáját, ez igazából egy sajátos felnövéstörténet (jelentős véráldozattal), Solomonnak maga mögött kell hagynia a múltját, nem csak konkrétan leválni a kötélről, a Lény, akárki is legyen meg fiú bánatának és traumáinak fizikai kivetülése, szóval nem biztos, hogy tényleg van, de nem is kell feltétlenül lennie. (Mondjuk a filmben attól még van.) Minden esetre a srác független lesz a végére, bár kétséges, hogy túléli-e, de ahogy addigra él, az már életnek is alig-alig, ugyebár.

Mert minden poénkodásom ellenére ez egy rém nyomasztó film, már-már Tarkovszkij Stalkere szintjén (hát, azért az nyomasztóbb), és szerintem remek. Bár a kritikusok lehúzták, hogy jó alapötletből egy vérszegény sztori lett, de a kritikusok hülyék, persze nem mindig, csak ha nem értek velük egyet.

Minden esetre egy ideig nem tervezek erőben kirándulni, nem mintha eddig terveztem volna.

Epekedés

„Döbbenetes adatot közölt O...n Viktor: az EU nagy része csak epekedve nézi a hátunkat“

És ez egy cím a Mandineren, ami a Zorigó 2.0, mínusz vadítóan szexi focistafeleségek mellbimbót villantanak.

Tartalmilag meg az van, hogy a pártvezér kancellár megbízható, kézhez szoktatott házi statisztikai hivatala szerint "A háztartások megtakarítási rátája 2025 első negyedévében Magyarországon volt az ötödik legmagasabb az unióban“. Tudja fene, ez azért biztos nem ilyen rózsaszín, mert egyfelől utánanéztem, és bizony egy két állami-kormányzati oldalon, no meg a Mandin kívül sehol nincs nyoma eme remek hírnek, másfelől meg:

1.) Az életszínvonalat a fogyasztás méri talán jobban, márpedig a hazai magyarok elsősorban élelmiszerre meg rezsire költenek, avagy bevételeik nagy részét elviszi a közvetlen túlélés, szórakozásra, hobbira, utazásra kevesen költenek komolyabban.

2.) És pont ettől lehet arányában (nem összegében!) nagyobb a magyarok megtakarítása, sokan egyszerűen nem merik elkölteni a kaján meg a villanyszámlán túli pénz egy részét sem, mert ki tudja, mit hoz a holnap. Azaz a megtakarítás arányos növekedése a létbizonytalanság egyik mérőszáma is lehet, és félő, hogy nálunk éppen az.

3.) És a „megtakarítási ráta“ az egészen relatív. Ha havi ötezer eurót keres valaki, és félretesz mindig minimum ötszázat, az ugye tíz százalék, ha valaki ezret, és ebből százötvenet, akkor az tizenöt, de melyikük is él jobban?

Amúgy tetszik, mikor a kormányhitű nyaloncok a nevetségességig túltolják a vezér imádatát, és eksztatikus  mámorban írnak ilyen rémesen kretén címeket, mint a fentebb idézett. Engem ez részemről szórakoztat.

Szinte látom, hogy a magyaroknak (és elsőként, kiemelt víájpí jelleggel nyilván a Felcsútok Géniuszának) olyan szexi a háta, hogy az EU nagy része csak epekedve nézi, gondolom meg is hágná. De elég vizuális típus vagyok, úgyhogy inkább elhatárolódom magamtól. Döbbenetes!

Kétségtelenül kérdéseim vannak

Megint elém lökött a májkroszoftos böngésző egy „cikket“, valahol az autóverseny hírek, az időjárás meg a brit királyi család szappanoperája között. Aszonta a címében benne, hogy a születési dátumomból kiderül, mi voltam előző életemben a mikor, de hogy hol, ahhoz gondolom kellene a vércsoportom is, csak azt én se tudom. De vasárnap délután miért ne valami marhasággal töltsek el három teljes percet? Úgyhogy kiszámoltam.

Én ezek szerint gyógyító voltam az 1600-as években: „A gondoskodás és a mások iránti együttérzés volt a hivatásod. Falu orvosa, füvesasszony, bába vagy gyógyító szerzetes lehettél, aki a közösség testi-lelki jólétéért dolgozott.“

Szerintem a füvesasszony vagy a bába a megfejtés, bár eddig egy másik, Kisnaccsád Magazinos tesztből úgy tudtam, hogy mosónő Radzsasztánban, de legalább az már biztos, hogy valami lenézett nő voltam, gondolom trampli aszcendenssel.

Persze érdekes ez a „numerológiai“, kicseszettül tudományos metodika. Mert annyi a lényege, hogy "vedd a napot, amelyen születtél, és add össze a számjegyeket addig, amíg egyjegyű számot nem kapsz.“ (Én 24-én születtem, tehát hatos vagyok.) Így viszont összesen kilenc foglalkozási kategória létezhetett valaha, ami még a társadalmi munkamegosztás tekintetében szerényebben differenciált tradicionális civilizációk esetében is nagyon vékonynak tűnik.

Ez a kilenc amúgy, legalább is a reinkarnáció-kutatás numerológiai módszertanának kétszámjegyűből redukáló iskolája szerint:

1 – Felfedező (XV. század)

2 – Udvari tanácsadó (XVIII. század)

3 – Művész (XIX. század)

4 – Építőmester (XIV. század)

5 – Vándorkereskedő (XVI. század)

6 – Gyógyító (XVII. század)

7 – Tudós (XX. század eleje)

8 – Kereskedő és mecénás (XVIII. század)

9 – Filantróp (XX. század közepe)

Na most, ebből féktelenül szakszerűen tudományos listából több kérdés is következik:

- Akik ma élnek, és éltek már előző életet vagy életeket is, azok mind a tizennegyedik és a huszadik század közt? De mindenki? (Mert ebből adódik a következtetés, hogy akik a tizenharmadik századig éltek, azok már nem reinkarnálódnak, talán üdvözültek, talán elkárhoztak, talán csak szertefoszlottak, mert a lélek, szemben a legtöbb vallás tanításával nem örökkévaló, és a Nagy Manitu (mások szerint az Úr Jah, vagy a Repülő Spagettiszörny) mondjuk ezer évenként kivonja a forgalomból a lelkeket, és újakat csinál a helyükre. Gondolom.)

- Volt egyáltalán tizenharmadik század, meg korábbi századok, vagy az élet, a világmindenség meg a minden csak 1301-ben keletkezett, hogy aztán Ádám, Éva és Bob, gyorsan kitaláljanak maguk mögé valami múltat, amire majd rá lehet kenni a hibáikat? (Ezek szerint persze az Árpád-ház sem létezett, vagy maximum két hétig, hiszen az utolsó házi uralkodó, III. András 1301. január 14-én halt meg, nyilván mint egy koraszülött csecsemő, akinek amúgy sem volt kitől örökölnie a trónt.)

-Tényleg, mi van, ha én például az elmúlt hatszáz évben voltam már minden is? Mondjuk nyolc-kilenc életben? Vagy mindig gyógyító? Ez olyan karmikus? De akkor most miért nem? Megannyi kínzó kérdés...

- Az emberek hogy nem haltak éhen a teremtés óta eltelt párszáz évben? Mert például paraszt (gazda, földműves, pásztor) az nincs a listában. Kereskedőből mondjuk kétféle is, de mégis, mi a frásszal kerekedtek? Művészeti tanácsadókkal? (Lásd 2. és 3. pont.)

Persze én ideológailag nem vagyok elég képzett, nincs diplomám numerológiából, bár lehet hogy az egyetemen összehozott ötös szigorlatom matematikai statisztikából jó alap lenne. Kár, hogy a horrorfilmek jobban érdekelnek. (Apropó: A zombik reinkarnálódnak, vagy egyenesen mennek a nirvánába, esetleg már voltak is ott, csak visszaesetek, vagy most is ott van a lelkük, ha egyáltalán volt nekik valaha? He?)

(Erikának amúgy is tegnap volt a születésnapja,

de ő ötös, azaz vándorkerekedő volt.

Szerintem nem is tud róla.)

Hiánypótlás

Éreztem én, hogy valami nagyon hiányzik a már a sportvilág sportéletéből, különös tekintettel a technikai sportokra. Mert az egyforma Forma-1 unalmas versenyeket hoz, ralit csak élőben érdemes nézni, de ott néha meghal az ember bele, a túraautót csak egészen eldugott sportcsatornák közvetítik néha, a kamionverseny meg kit érdekel? A Forma-2 meg kevés, nem jut minden hétvégére, szóval ideje bővíteni az efféle géperejű versenyek skálájának palettáját.

Ennek egyik jelentős lépése, hogy nemrég Bécsben megrendezték az első villamosvezető-világbajnokságot, mert bár EB eddig is volt a szakágban, de ilyen horderejű versenyszán jelentősége nyilván világszintet érdemel. (Ezt én már régóta mondtam volna, ha tudom, hogy van ilyen.) Jó, hát egyvágányos pályákon látványos előzésekre nem lehet számítani, de az érdekes lenne, hogy párhuzamos sínpályákon kinek a milyen régi villamosa gyorsul jobban. de asszem ilyen versenyszám nincs, leginkább azért, mert mondjuk az argentin versenyzők eleve nem hoztak magukkal villamost, állítólag nemhogy kézipoggyászként nem lehet felvinni a repülőre, de csomagként sem tudták feladni. 

Úgyhogy ilyen versenyszámok voltak, mint "a sebességtartás, a célfékezés, a precíz járműirányítás, a megállás, a tolatás", ezek nyilván mind-mind olyan skillek, amikkel a mezei (körúti, külvárosi, falusi) villamosvezetők nem rendelkeznek, percízen vezetni csak egy profi versenyző tud, egy minimum bajnoki helyezett.

Jó, hát efféle fura versenyek eddig is voltak, láttam én már olvastam róla, hogy szántó- meg fűnyíró kontinensbajnokság,  ezek jó irányok, biztos látványosabbak és izgalmasabbak, mint egy cipőfelsőrész-készítő Európa kupa. De lehetne kezdeni valamit a sífelvonókkal, azok sok helyen csak úgy állnak egész nyáron, pedig lehetne rendezni mondjuk sílift-monotlont, ahol egy elrontott fékrendszerű kötélpályán lefelé sikítva kell rakétavetővel eltalálni a völgyben fekvő kisváros minél több épületét. Iskola, orvosi rendelő dupla pontot ér, a panziók viszont csak felet, mert a túlélőknek valahol majd meg kell szállni a verseny után.

p.s. Bónusz sporthír a telexről: "Rámarkolt a magyar színekben versenyző birkózó péniszére, aki válaszul ütni kezdte japán ellenfelét". (És még az öltözőben is megpróbálta megverni.)

A rossz az mindig a másik, értem?

Spencer Cox, Utah állam kormányzója egy bigott, korlátolt seggfej lehet. Ez nem biztos persze, mert nem ismerem, eddig e nevét se hallottam, de mióta Utah-ban lelőtték a tramplista influenszert, hirtelen bekerült a hírekbe nemzetközileg is. Legutóbb azzal, hogy elmondta, míg a gyilkost hajkurászta az FBI, ő azért imádkozott, hogy legyen másik államból való az illető, sőt, lehetőleg külföldi. Azaz migráns, gondolom főleg illegális bevándorló jelleggel, mert az  megnyugtatná az ő lelkét, hogy nem egy rendes amerikai volt, mert azok ilyet nem csinálnak. Leszámítva  bandaháborúkat, a túlmozgásos rendőröket meg a rendszeresen bekövetkező iskolai mészárlásokat, a usákok tényleg igen felebaráti, békés meg felettébb jámbor emberek. (Kivéve mikor más országokat rohannak le katonailag.)

Viszont a furcsa irányba imádkozás megvallása már nagyjából elég, hogy egy xenofób baromnak tarthassuk a kormányzó urat, mert egy rendes keresztény (na jó, esetében mormon, ami azért már minősített esete a bigottságnak) egy valóban tragikus és megrázó eset nyomán imádkozna az áldozat meg a bűnös lelki üdvéért, a meggyilkolt családjáért, a bűnbocsánatért, meg ilyen dolgokért, amit a Jézus nevű (foglalkozására nézve krisztus), és tanítványai az efféle esetekre nagyon ajánlottak. De nem, Mr. Cox-nak az volt a fontos, hogy csak külföldi legyen, ó uram, csak külföldi legyen! Nos, ha lenne Isten, én hinnék benne, ő meg nem hallgatna az ilyen beszűkült tudatállapotból következő imákra. 

Nem is jött be a nagyon akarás, a feltételezhető gyilkos nemhogy amerikai, de egyenesen utahi születésű, és bár láthatóan nem csípi Trampli Donáld csapongó ötletfasizmusát, azért egy kőkonzervatív, republikánus családból származik. Szóval hibátlan pedigréjű az amúgy csak 22 éves srác, csak épp a család fekete báránya,  akinek máris a kivégzéséről ábrándozik a kormányzó, széles néptömegekkel együtt. Nyilván mert jézusi felebaráti szeretet und megbocsátás helyett ők még mindig a szemet szemért ószövetségi elvénél tartanak, és jól érzik magukat ott. Elvégre egy gyilkosnak nem elég büntetés mondjuk egy életfogytiglan, amiből legkorábban majd harminc év szigorított börtön után szabadulhatna, ha egyáltalán. (Jobb eséllyel a kóterban halna meg.)

És ez az egész hozzáállás, hogy a gyilkos az legyen szükségszerűen külföldi, (mert a mieink ilyet nem csinálnak), valójában a NIMBY-elv kiterjesztése. Ez a fura betűszó csak annyit jelent, hogy "Not In My Backyard", azaz ne az én hátsó udvaromban. Eredetileg a környezetszennyezés kapcsán kezdték használni, miszerint az átlagpolgár leszarja, ha valahol hegyekben áll a mérgező szemét, füstöt okád egy széntüzelésű erőmű, vagy radioaktív hulladékot ásnak el, csak mindez elég messze legyen tőle, Mert ő nem lát tovább a hátsó kertjénél, ha a környéke jó a levegő és nem esik savas eső minden második kedden, akkor részéről rendben.

Cox kormányzónak meg úgy okés a világ, hogy ha már gyilkosságok az ő államában is vannak, legalább gyilkosok ne legyenek, mert egy igazi istenfélő hely az olyan, hogy gyilkosokból importra szorul. A kormányzó meg terápiára, mert a fejében gomolygó korlátoltság utoljára úgy százötven éve volt menő, még Észak-Amerikában is. 

Persze lehet, hogy a mostani, elnöknek látszó vén óvodás uralma alatt újra az lesz.

Nyomozók tortával

A csütörtöki nyomozóklub lényege, hogy néhány korosabb fazon unatkozik egy elég luxinak tűnő idősotthonban, úgyhogy megoldatlan bűnügyeken agyalnak (amiket egy korábbi klubtag szállított, úgy is mint egykori nyomozó), meglepő módon minden csütörtökön, szigorúan tortával és teával. Négyen vannak (Helen Mirren, Pierce Brosnan, Celia Imrie, Ben Kingsley), és elég különböző fazonok, de ettől lesz nézhető az egész. Azaz nem egy főszereplő van, hanem négy, pontosabban a főszemétláda-alakú antagonistával (egyik antagonistával) együtt öt, és az öregfiú-lányoknak a korukból adódóan már nincs vesztenivalójuk, a csúnya rossz gengszerfazonnak meg csak bűnlajstroma van lelkiismeret helyett, szóval ő is kockáztathat. (A hatodik főbb szereplő meg a rendőrnő, aki korábban Londonban, de vidékre vágyott, a hetedik meg ne te magad légy. A légy az egy horror.)

Aztán egyszer csak megölik az otthon egyik tulajdonosát, aki országos haverja volt az öregeknek, és a nyomozóklub teljes személyzete lázba jön, hogy végre egy igazi agyonverés, lehet éleseben nyomozni, az amúgy unatkozó, lokális zsarucsajjal is bandázva.

A történet egy kicsit sem titkos vagy misztikus, nem utópisztikus, ellenben sablonos, szokványos és csaknem lapos, de furcsa mód ezzel együtt is szórakoztató. Van tehát az idősek otthona a vén rókákkal, meg van az egyik tulajdonos, akit David Tennant ad (a Tizedik Doktor, ha valaki nem tudná, nagy műveletlenségében), és aki el akarja tüntetni az egykori zárda melletti temetőt a picsába, hogy luxuslakásokat építsen a helyébe, az épületből meg fitenszvelnessz rendezvényközpontot csinálna. Na igen, így megy ez, a helyi szervezett bűnözés plakátarca ingatlanbefektető, mi más is lenne (vö. Trampli Donáld).

Láttuk ezt már sokszor, hogy a kisemberek összefognak a gonosz und pénzéhes, korrupt disznó(k) ellen, és mindennapi hősökként megmentik a valamit, ami fontos nekik. (Érdekes, de ez rendszerint valami ingatlan, azaz arborétum, árvaház, bingóterem vagy muzeális értékű kínzókamra, mindegy is, a megmentés a lényeg. Mert a Gonosz mindig buldózerrel érkezik, és bár építeni akar, na de mit, emberek, hát mit? Irodaházat, meg luxusapartmanokat a hozzá hasonló pénzes mocsadékoknak, azt! Ez akkora közhely egy ilyen filmben, mint puncstorta a sulibálon. És a gyilkossági ügy a hab a tortán.)

A csütörtöki nyomozóklub tehát nem eredeti, de jó nézni. Jók a színészek (akik láthatóan élvezik az egészet), jó a vidéki Anglia, jó a ritmusa az egésznek, és meseszerű a látvány világa. Igazából olyan, mintha hőseink egy hógömbben élnének, idealizált neogót udvarházukban (ami állítólag kolostor volt korábban, csak ezt nem hisszük el róla), és szerencsére senki nem rázza meg a gömböt, bár eső az néha esik. Dehát arrafelé az közhely.

Vannak még családi feszkók, főleg a leszármazottakkal, csokizabáló tufa rendőrök, csak rejtély nincs, azt azért nagyjából az elején lehet sejteni, ki ölette meg a néhait (hisz elég hamar szó szerint képbe kerül), kicsit mint anno a Columbo-sorozatban. Annyiban is, hogy az halott megérdemelten lett az. Azaz elsőre kriminek ez is elég zen buddhista, ahol nem a cél, a megoldás a lényeg, hanem maga az oda vezető út, a nyomozás. De hogy mégis igazi krimi, arról az utolsó húsz perceben azért gondoskodik a forgatókönyv, mert az unalmas tévésorozattal ellentétben, itt legalább van valódi csavar a végén. És fény derül az időközbeni másik gyilkosságra is, így lesz a fináléra Columbo helyett egyfajta Miss Marple történet az egészből.

p.s. A film amúgy Richard Osman (egyben tévés műsorvezető) regényéből készült, ami állítólag egy könyvsorozat része, tudja fene, nem olvasok krimiket. Viszont érdekes részlet, hogy az egyik mellékszerepet játszó Ingrid Oliver (az egykori Watson & Oliver komédiasorozatból) az író felesége, szóval bele kellett tenni. Amúgy játszott ő is a Dr. Who-ban...

Billboard rendszerkritikusan

Az ARC című óriásplakát-kiállítás (aszem a huszonötödik) kicsit még mindig már  megint politikai esemény is, mert a kezdetektől fogva a közéletre reflektálnak a plakátok. És tizenöt éve már erre a mostani rezsimre, amelyik nyilván nem nézi jó szemmel az egészet, ha a hatalom fura urai tehetnék, nem is néznének oda egyáltalán. Mert ott ilyeneket lehet látni:

hvg.hu

Szóval valami ellenzéki szaga van ennek az egésznek, márpedig egy önkényuralom semmit sem utál jobban, mint ha egyáltalán van neki ellenzéke, amelyik beszól a kegyelmes és méltóságos uraknak. (A második legrosszabb dolog, ha  nincs elég pénzük, és egy parasztoknak való, prosztó Mercedessel kell járniuk, egy minimum Bentley helyett, pedig a magángépbe stílusosan beszállni csak egy angol luxusmárkából kiszállva lehet.)

És persze a sok kis rohadék ellenzéki beszólása különösen kellemetlen, viszketeg érzést okoz, ha még ironizál is. Mert minél despotikusabb egy hatalom, minél inkább el van telve önmagától, annál rosszabbul viseli a humort, ami alapvetően tényleg egy ellenézi műfaj. Minél jobban durvul a hatalom, annál inkább. (Vagyis nem arról van szó, hogy értik ők a viccet, csak nem szeretik, hanem nem is értik , mert nem akarják érteni. Az ugyanis heveny önreflexiót okozhatna, és mivel már -  afféle önvédelmi reflexként is - képtelen rá, bele is dögölhet az egójuk, a nélkül meg már nem életképesek.)

És ezért jó egy-egy ilyen kiállítás is, mert bár az online mémek korában rettenetesen óviláginak hat (de legalább  működik a nosztalgiafaktor), de a maga módján röhejesé teszi a pöffeszkedő hatalmi "elitet". Akik persze nagyrészt nem az elit, legfeljebb a vagyon keretrendszerében, de intellektuálisan és morálisan ők a legalja. Hja kérem, ezt teszi a hűbéri szolgalelkűségre épülő rendszer, meg az ebből szükségszerűen következő kontraszelekció, kocsmai menczertamások, meg pacalfőző rezsidisznók lesznek a Párt arcai, meg a kósalajos-alakű fogyatékosok.

És egy ilyen hatalom sok mindent elvisel (vastag a bőr az ő arcán neki),  de azt a legnehezebben, ha nevetségesé teszik. Mert mivel rég nincs már humorérzéke (az ugyanis feltételez valamiféle szellemi autonómiát meg szabadságot), nem tud védekezni ellene. Erősnek és nagynak akar látszani, de ha röhögnek rajta, ez nem megy, és onnantól már az istenadta nép is elhiheti, hogy ezek se mindenhatók, nem is örökkévalók, hiába tűnik úgy sokszor, hogy jól fejlett istenkomplexusuk van.

És az már önmagában ironikus, hogy rendre egy ARC szól be az arcoskodó harcosoknak, akik mohók bár, de végtelenül pitiánerek is egyben.

Összevetés, elemzés, kvantumszint

Reggeli fő-főcím a Zindexen: "A kiszámítható O...n Viktor vagy a kiszámíthatatlan Magyar Péter?“ Ez igen srácok, ez már az igazi propagandatempó, elvégre ki ne szeretné jobban a kiszámítható szart, mint a kiszámíthatatlan bármi mást. Az élet szar, a világ a pöcegödör, amiben van, a Dagadt diktátort álmodik magából, e tekintetben adekvát a reakció, hogy de ő a megszokott nyomorult elnyomást hozza, amiben otthon érezzük magunkat. Sztálin elvtárs is biztos sokaknak hiányzott, mikor megdöglött végre, hisz addigra úgy megszokták. Hát istenem, kivégeztetett ezt-azt, pár millió ember konkrétan éhenhalt Ukrajnában, 1932-33-ban, csak mert a gabonát exportálni kellett kellett, személyi kultuszt épített maga köré, és három üveg vodka után, bebaszva neki is istenkomplexusa lett, avagy elhitte magáról, hogy a világtörténelem legnagyobb vezetője ő. Izé... Ő!

Lehetne persze olyan összevetés is, hogy:

- „A kövér téeszelnök-alakú Felcsúti, vagy a sportos Csávó, akinek amúgy nem írjuk le a nevét?“ (Jó, én se a pártvezér és kancellárért, de ő sokat dolgozott azért, hogy ne érdemelje meg. Ez nem névmágia részemről, ez simán csak kicsinyes bosszú.)

- „Húsz évig legyen-e egyhuzamban önkényúr a mostani, vagy néha érdemes váltani?“

- „Jelzős demokráciát inkább (»illiberális«), vagy simán csak demokráciát, fosztóképzők nélkül?“

Ilyen összevetések persze nincsenek, a Zindexnél ez ma már furcsának is hatna. Miközben a cikk maga egy viszonylag korrekt tudósítás egy „konferenenciáról“, ahol „elemzők“ elemzik a politikai belhelyzetet, esetleg a belpolitikai helyzetet, de kábé ennyi tellik tőlük, a fogalmak csvargatása, közhelyszinten. A „politikai elemző“ amúgy az abszolút szuperpozíció a hazai közéletben, mert egyfelől elemző lehet bárki, aki fel tud böfögni néhány evidenciát, unalmas panelszöveget, de nem feltétlen kell, hogy véleménye legyen, bőven elég az egyrészt-másrésztezés kvantumszintű lebegtetése. (A kvantummechanikában a szuperpozíció elve azt jelenti, hogy egy kvantumrendszer, például egy elektron, egyszerre több, egymásnak ellentmondó lehetséges állapotban is lehet, egészen addig, amíg meg nem mérjük. Eben az értelemben az egységsugarú politikai elemző maga Schrödinger macskája, aki egyszerre élő és halott, egyszerre független és elfogult, van is véleménye, meg nincs is. )

Azért a zindexes szerző fontosnak tartja, hogy például Horn Gábor egykori SZDSZ-es politikus, de mondjuk Boros Bánk Leventénél már nem fontos, hogy kormánypropagandista, és a OV hasonmásverseny megosztott ezüstérmese, plusz egykori fradista ultrabarom. Most már elemző, ennyi elég róla.

Pedig ős csak egy sok közül, aki nem elemeznek, hanem a Pártért gyűlölnek, nem ellene.