„A pisztácia igazi tápanyagbomba. Tele van fehérjével, rosttal, ásványi anyagokkal és antioxidánsokkal“ -olvasom a Zindex egyik melléküzemágában, ahol a remek, kimerítő, és féktelenül tudományosan ismeretterjesztő cikknek amúgy arról szól a címe, hogy mi történik ha minden nap pisztáciát eszünk?
Ez szerintem sima hergelés, főleg a magamfajta panelprolik számára, mert ha minden nap pisztáciát eszek, a hónap végén már nem eszek semmit, mert a pisztácia kurva drága, bár kapni a mi utcánkban. Magamtól egyébként minden nap ennék szusit, de az is drága, meg valami enyhén csípős kínai kaját, és mikor mindezt megunnám, valami rendes észak-indiai vega cuccot.
Ehhez képest lassan a gumiállagú, ipari trappista is luxuscikk, miközben autóreklámokkal bombáznak, hogy most kétmillióval olcsóbban vehetek valami városi tankot (ezt hívják SUV-nak), ami hibrid, valamint mos, vasal és centrifugál. Sose volt kétmillió forintom, pedig ez csak a kedvezmény, akkor mennyi lehet az (eredeti) ár?
Pedig szeretem a pisztáciát, de mi az az antioxidáns? Az nekünk jó? Én eddig azt hittem oxigénnel oxidálódunk, az lételemünk nekünk, mert ha nem oxidálódunk, akkor jó eséllyel hullák vagyunk six feet under. Erre most azt olvasom, hogy az oxidáció az az égés tudományosan, de én már régóta nem égtem le sehol, se a napon, se valaki ágyában, de ettől persze még nem vagyok nagy formában.
És mi az a glutén? Az most kell nekem, vagy csak mértékkel, vagy egyenesen megöl? Bár jobban belegondolva, az élet az a folyamat, amibe belehalunk, szóval oxidálódunk és glutént eszünk, abból biztos van az Aldiban valami másfél kilós, gazdaságos kiszerelés, és ha kókuszosban is, részemről rámegyek. Elvégre nem csak egyszer élünk, ebben előző életemben még hittem is, mikor buddhista voltam, de azóta online puzzle-okkal keresem a megvilágosodást. Ennek viszont semmi köze ahhoz, hogy szeretem a kókuszt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése