Ez a harmadik szabály. Legalább is a Tethered (kábé Lekötve) című 2022-es műegészben, amit Daniel Robinette készített egy öt évvel korábbi rövidfilmje kiterjesztéseként, ahol még a főszereplőt, Solomont is ugyanaz játssza (Jared Laufree). Műfajilag egy többek által is folk-horror, misztikus thriller drámának mondott film, ami szerintem alapvetően egy háromszereplős dráma, ahol azonban az egyik szereplő már halott, mire a másik bejön a képbe, szóval max ketten vannak egyszerre a cselekményben. Plusz az valami jellegű izé, ami őket nyomasztja.
Mert az alaphelyzet szerint van egy születésétől vak fiú, aki az anyjával él, apa feltehetően valahol halott, ők meg egy messzi-messzi erdőben, távol a civilizációtól tengetik napjaikat, nagy magányukban. (Persze ez a távolság azért elég kétséges, mert honnan van elem a kismagnóba, és gyanús, hogy a konzerveket meg a paírdobozos kukoricapelyhet sem a bokrokról szüretelték.) Anyuka egy nap aztán belesétál az éjszakába, és nincs hír róla többet, a gyanútlan néző szerint nyilván megették az erdőben lakó éjszakai bakurászok, vagy csak kiszívták a vérét és elásták, ez már opcionális. Viszont hátrahagyja a három szabályt, amiből a legfontosabb, a címben jelzett, hisz a csávó vak, úgyhogy egy hosszú kötelet köt a derekára, hogy ne mehessen túl messzire a kunyhótól, meg el ne tévedjen. Bár az már az elején tuti, hogy az a fontosabb, hogy ne bóklásszon túl mélyen az erdő sűrűjébe, mert ott valami rossz van. (Plusz egy másik szabály szerint, a csapdázott majd kibelezett nyúl felét is vissza kell adni az „erdőnek“, vagy az ott lakó valaki(k)nek. Meg úgy általában mindennek a felét.)
És akkor a film harmadánál az immár magányos, de már nem annyira kölyök Solomon összetalálkozik egy vadásszal, akivel eleinte késelés útján akarják lerendezni megismerkedésüket, de inkább barátok lesznek, hogy aztán együtt legyen elég bajuk. Mert a sűrű sötétben ott nyekereg valami Lény benne, mint egy sötétben bujkáló ellenforradalmár, csak nem ő reszket, hanem a többiek tőle.
(Nekem az volt a tippem az elején, hogy a fater lesz az, akit biztos megcsípett valami mutáns pókember, és így éjjelente vérmókussá változik, ezért kellett lelépne a családtól. Sőt, lehet, hogy a mutternak is, igazából szörnyek ők lelkük mélyén, és a fiukat védve vesznek bele a rengetegbe, hogy aztán leláncolják magukat, nagy törődésükben. Ez részben be is jött, de a filmnek elfelejtették megcsinálni a végét, így azért van ott Még Valaki, asszem.)
Mindezzel együtt a Tethered egy igazán jó kis darab (szerintem nálunk nem forgalmazta senki), erős képi világa, meg az eredti zenéje, szóval ütős az egész atmoszféra, jók a szereplők is, mind a hárman, és mintha tanulsága is lenne.
Ha jól értettem a szimbolikáját, ez igazából egy sajátos felnövéstörténet (jelentős véráldozattal), Solomonnak maga mögött kell hagynia a múltját, nem csak konkrétan leválni a kötélről, a Lény, akárki is legyen meg fiú bánatának és traumáinak fizikai kivetülése, szóval nem biztos, hogy tényleg van, de nem is kell feltétlenül lennie. (Mondjuk a filmben attól még van.) Minden esetre a srác független lesz a végére, bár kétséges, hogy túléli-e, de ahogy addigra él, az már életnek is alig-alig, ugyebár.
Mert minden poénkodásom ellenére ez egy rém nyomasztó film, már-már Tarkovszkij Stalkere szintjén (hát, azért az nyomasztóbb), és szerintem remek. Bár a kritikusok lehúzták, hogy jó alapötletből egy vérszegény sztori lett, de a kritikusok hülyék, persze nem mindig, csak ha nem értek velük egyet.
Minden esetre egy ideig nem tervezek erőben kirándulni, nem mintha eddig terveztem volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése