Szeptember 11-ről több generációnak is a 24 évvel ezelőtti amerikai bummafejbe jut eszébe elsőként, ahogy a gépek becsapódnak a tornyokba. Nekem például ez a holdraszállása, abban az értelemben, hogy akik 1969-ben már elég régóta éltek ahhoz, hogy felfogják, azóta is emlékeznek hol voltak, kikkel, és mit csináltak volna a helyett, hogy a tévében nézik Neil Armstrong kis lépését egy embernek (egy hosszúlépést mindenki másnak), én meg emlékszem mit csináltam 2001-ben ezen a napon.
Aludtam, mert meg voltam fázva influenzával, úgyhogy kissé lázasan beszunyáltam, hogy aztán nagyapám keltsen fel, hogy fú miket mutatnak a tévében. Egy darabig a CNN-t néztük, azt fordítottam, aztán a magyar tévét, de internetes világháló még nem volt itthon, úgyhogy azt nem.
Nyilván aki akkoriban született, vagy még épp a rehabon próbálták lehozni a pelenkáról, és bilifüggővé tenni, annak ez már nem holdraszállás, nekik még lehet valami más, mondjuk a negyedik világháború kitörése (elvégre mértékadó futóbolondok szerint a harmadik már zajlik), vagy mikor megjönnek az űrlények az űrből a zűrbe.
Ugyanakkor szerintem senki sem emlékszik már arra, mit csinált 1825 szeptember 11-én, pedig magyartörténelmileg fontos dátum, mert akkor kezdődött - a legendák szerint - az első reform-országgyűlés Pozsonyban (magyarul Bratislava), azaz éppen pont kétszáz éve. Ami sokak szerint kerek évforduló, szerintem meg csak kétharmadban, mert a 200-ban a nullák kerekek, de a kettes nem eléggé. Ettől még fontos persze, még akkor is, ha az országgyűlési parlamentet még valami hülye okból "diétának" hívták, pedig rendi gyűlés volt az, meglehetősen sok, potrohos arisztokratával. Akik egyáltalán nem diétáztak, de mulattak sokat, részben búfelejtő jelleggel, mert egy Széchenyi Stefi nevű grófi nyikhaj például magyarul szólalt fel. És nem az alapvető akcentusával volt problémájuk, hanem hogy addig latinul szónokoltak a diétai magyar múzsák.
Ehhez képest nem is volt nagy szám, hogy felmerül, esetleg fizethetnének a jobbágytelkek felett diszponáló nemesek is adót, elvégre a magyar kiváltságos rendek mindig is szívesen fizettek adót, valójában már az 1791-es országos gyűlésen is sérelmezték, hogy a sok büdös paraszt fizethet adót, ők meg nem! Pedig ők szerették volna, hogy az adójukból, meg a birtokaik egyévi jövedelméből legyen Akadémia, miszerint tudós társaság sok tudóssal, főleg a magyar nyelv nemzeti múzeumának ügyében. Erre jött ez a Stefi gróf, aki 1791-ben született csak, és meghekkelte a haladó arisztokrácia nagy, nagyjából nemzeti színű felbuzdulását, mintha ő finganá a passzátszelet.
Erre a példátlan eseményre nem emlékezünk ma, hisz kit érdekel, mi volt kétszáz éve, az átlag hazai lakónépesség nagyjából arra sem emlékszik, mi volt húsz éve, töriből meg amúgy is legfeljebb hármas alá volt fénykorában, de azóta sokat felejtett. azt meg sose tudta, hogy az igazi reformokat az 1832-36-os országgyűlésen diétázták össze.
Ööö... ő nem Széchenyi szerintem, de nem is a diétáról híres.
(valaszonline.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése