A dobogós unalom semmilyensége

Fú de rettenetesen unalmas egész nap közéleti tartalmakat fogyasztani, de még agyig taknyosan egy átlag regénybe belealszom, a tévéműsor meg szar, amilyen csak január elején tud lenni. Hírportálokon meg jutyúb-csatornákon folyamatosan az megy, hogy "Ki nyerte a 2025-ös évet?" mármint politikalilag. Hát nem tök mindegy emberek? 2026 van, hagyjuk már magunk mögött a múltat!

Igazából persze arról van szó, hogy tényleg teljesen mindegy, belföldileg az számít, ki nyeri az idei tavaszt, a világban általában meg az van, hogy Trampli Donáld nyerte. Ez a nárcisztikus baromarcú wannabe uralkodó a fél világot zsarolja a hisztijeivel, de csak mert a másik fele az kábé Kína meg India, azokat meg nem tudja, de tart tőlük. (Az oroszoktól például nem tart, Putyin cáreviccsel egy távkapcsolati pszichodrámát játszik, és kívülről a fene se tudja és ki manipulálja jobban a másikat, bár gyanús, hogy a ruszki diktátor Amerika emírjét, mert utóbbi hozzá képest buta mint a sár, csak szeret sztárt játszani, de tényleg egy az egyben olyan, mintha valami luxusfeleséges trash-realityből szalajtották volna...)

Szerintem egyébként a tavalyi évet a Kösságelnökúr nyerte, hiszen még mindig havi sokmillióért elnök, pedig ő mindent megtesz saját maga lejáratásáért. Megosztott harmadik a Kupa Tivadar, vagy hogy hívják, akit sok pénzért felküldtünk az űrbe egy kis országimázsért, de kiderült hogy olyan ott nincs, esetleg a valahol a mélyűrben akad, de négyszáz km magasból, az ISS-ről még látszunk, és az nem használ. De az állami űrturista legalább együtt mondhatott beszédet a Súlytalan Tamás elnökkel, és kiderült hogy semmitmondásban elég jó, plusz ugye mindketten megtapasztalták tavaly a súlytalanságot, ha nem is ugyanabban az értelemben.

(A második, meg a megosztott harmadik dobogós díj a "közéleti influenszereké", akik semmitmondásban szintén annyira erősek, hogy még engem sikerült unalomba fullasztaniuk.)

Ellenben az imént találtam végre egy rendes, új katasztrófafilmet, aminél pluszpont hogy koreai, és az a címe, hogy A nagy árvíz. Ami remek, mert egész nap esett, és egész napos volt a szürkület, de annyira, hogy délben is lámpát kellett villanygyújtani. Úgyhogy még ma megnézem, és megírom hogy micsoda kihagyott lehetőségek vannak benne, elvégre a koreai filmek túl jók ahhoz, hogy ne hagyjanak ki néhány lehetőséget.

eu.hutchnews.com

Már megint egy év (Ezek sose fogynak el?)

Szerintem túléltem a szilvesztert, legalább is így érzem, de nem tudom minek ez az új év, ez sem lesz jobb, mint a tavalyi, legalább is ahhoz nagy csoda kellene, így globállokálisan. Én például kapásból hajnali lázzal indítottam a tegnapot (aminek egyetlen előnye, hogy szombat esti láz már várhatóan nem lesz, de ma még csak csütörtököt mondhatok), hogy aztán múlt éjjel se nagyon tudjak aludni, miután hajnalig tartott a többek által szórakoztatónak tartott zárótűz. Az én környékemen főleg, gondolom mert nem vagyok elég nagy békepárti. (Amúgy elég nagy vagyok, életkorra és testtömegindexre is, bár legalább nem híztam karácsonykor.)

De legalább érdekes a kilátás. Mert bármelyik irányba nézek ki az ablakon, egy soksávos főútvonalra látok, illetve az erkély felől kettő kereszteződésére, de az imént hosszú percekig nem láttam egyetlen mozgó autót sem. Meg gyalogost, biciklist, hőlégballon, mentőhelikoptert, semmit.

Az még mindig olyan, hogy az aktuális év  helyi világvégével kezdődik, nem mintha én mutatnék életjeleket a lépcsőházon túli világban.

De majd keresek valami jó katasztrófafilmet, és megírom, hogy mekkora egy ócskaság, mondjuk a közéletünk annyira ZS-kategóriás, hogy valami látványosra megcsinált aszteroida-kitörés vagy vulkánbecsapódás eleve csak jobb lehet... Meg ugye az ablakból személhető világvége eleje is unalmas.