Ma pont nyolcvan éves Nagy Ferenc popipari politikai szomorú bohóc, akit egy ideje már nem vagyok hajlandó Ferónak hívni. Ő nyilván nem gondolja magát szomorúnak, ahoz gondolnia kellene egyáltalán valamit, de mint a hamar klasszikussá vált nyilatkozatában kijelenntette, neki tetszik, hogy e lángoktól ölelt geopolitikai realitásban a Dagadt a pártvezér és kancellár, elvégre így neki már nem kell gondolkodni. Gondolkodik helyette a felcsúti, Frenec nertárs a maga részéről immár csak büszke seggnyaló.
Pedig saját legendáriuma szerint lázadónak indult, és a nyolcvanas évek Beatricéje tényleg elég karcos volt, magam tizenhat évesen kifejezetten bírtam a rendszerváltás egyik jeleként végre megjelent dupla albumukat. Akkor, azóta már túl butának érzem, de nem is vagyok tizenhat! (Az úgynevezett Ős-Bikiniről szó se essék, az szar volt, bármekkora is utólag a legendája...)
Viszont Nagy már kilencvenes évek elején Csurka Pista bácsival menetelt a szélsőjobbon (e tekintetben azóta nem változott, csak most a felcsútisták a szélsőjobb), Pista bá persze nem volt antiszemita, csak egy részeges zsidózós, de gyakran egy zsidó zöldségesnél vásárolt, ezért nem volt aniti-szemninitikus. (Mondjuk az már akkor is sokaknak feltűnt, hogy de akkor ezt miért is tartja számon? Én sem tudom, hogy Zoli, a sarki zöldséges agnosztikus buddhista, vagy vadakat terelő juhász-e inkább?) Mindegy, Csurka valaha jó író volt, egy rohadék amúgy, de írni tudott, aztán belehülyült a módszerváltásba, pont mint Ferenc testvér, aki azóta is szigorúan monoton szellemi leépülésben utazik, így már konkrétan a semmiben van. Semmibe is veszik elég sokan, kulturálisan, de hát így jár, aki nem tud méltósággal megöregedni, hanem addig teker, míg el nem éri a Szánalmas Vén Hülye dicstelen státuszát.
Abban nem vagyok biztos, hogy a néhai munkásságáért megérdemelte-e a Kossuth-díjat, lehet hogy tényleg, de az elmúlt több mint harminc évétől azért nehéz eltekinteni, hisz a sárga földig devalválta egykor volt nimbuszát. No meg a Kossuth-díjat a mindenkori kormány már régóta szereti (vélt vagy valós) politikai szekértáborhoz tartozás mentén osztogatni, és Ferenc nertársnál még Lovasi András is jobban megérdemelte (aha, elfogult vagyok), persze ezzel párhuzamosan Ákos Modoros Dalszerző Úr meg egyáltalán nem.
Szóval az egykori Nagy Feró még egy legalább részben azonosulható arc volt, a mostani Ferenc Tata viszont más sajnálatra sem méltó, sajnálom.
Úgyhogy ez nem Beatrice, avagy Bítrájsz, hanem valami nekem jobb:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése