Azt olvasom egy interjúban... na ja, mediatizált világban élünk, velem például csak egészen ritkán fordul elő, hogy elmegyek valahova és történik velem valami (pedig állítólag másokkal ez rendszeresen megesik), a legtöbb inger közvetetten ér, látom, hallom, olvasom valahol. A múltkor ugyan kimentem az erkélyre, de egyfelől rohadt meleg volt, másfelől meg basszusmeghajtású autók versenyeztek az ház előtt, az meg kinek hiányzik.
Szóval olvasom egy valamiféle népművésszel készült interjúban, hogy ő nemigen megy sehová a falujából, tévéje nincs, újságot nem olvas, az internetről nem tudja micsoda, a rádiót meg kikapcsolja, ha rossz híreket hall. (Hallgassa az állami pártszolgálatit, azzal ilyen gond nincs.) Mert ő ilyen természetközeli ember, kell a fenének a sok hír, attól hogy ő tud a legutóbbi thaiföldi szökőárról (de nem tud) még semmi nem változik meg. Nem kell ide ez a sok városi huncutság, ősein is milyen jól megéltek egykor. (Egy fenét éltek meg jól, másfél évszázada a paraszti lét korántsem volt az a bukolikus románc, amilyennek a mai összkomfortos romantikusok elképzelik. Nyomor volt, állandó gürizés, vacak étrend, torokgyík és korai halál.)
Én meg nézek hülyén magam elé, hogy ennyire tuskó hogy lehet már valaki, aki amúgy művészként definiálja magát. Mert attól, hogy ő nem akar tudni a világról, a világ az időnként becsönget, hogy mondjuk jó napot kívánok, én a globális felmelegedés lennék, hoztam egy kis szárazságot, magának kérem fel tetszik majd kopni az álla nemsokára. És az Ember, Akit Nem Érdekelnek a Hírek ugyanúgy használ áramot, gondolom ő sem a kútból húzza az ivóvizet és nem jurtára kér építési engedélyt, vagyis nem vonult ő ki a világból, hogy aztán egy vállrándítással elintézhesse. Inkább úgy fest, mint a falu bolondja, aki letolt gatyával áll a kocsma közepén, de mivel befogja a szemét, gondolja őt sem látja senki, lehet nyugodtan hülyének lenni, és lehugyozni a padlót, meg a lábát.
És ezek az emberek (hisz ez igazából egy típus) még büszkék is rá, hogy fogalmuk sincs mi zajlik körülöttük, ők nagyon természetes és pláne romlatlan módon élnek, ők az új elit, szemben a romlott civilizációval. A nagy függetlenségük persze csak az első fogfájásig tart, akkor mindjárt érdekes lesz, hol a fogorvos, mit fedez a biztosítás és addig is hol lehet valami fájdalomcsillapítóhoz jutni. A romlott világból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése