„Spider Stacy sajátos hangszere a fém sörös tálca, amelyet a fejéhez ver a koncerteken.“
(Wikipédia)
Ma 66 éves Peter Richard Stacy, benevén Spider avagy Pók, a Pogues-ből, az asztal alá hányós, ír beütésű kocsmapunk angol apostola, a történelmileg értelmezhető polgárháborúk közepesen botrányos antitézise.
Eastbourne-ben született, ami egy bájos dél-angliai város a tengerparton, elég közel Brightonhoz, de minek, mikor nagyjából pont olyan, csak valamivel kisebb. Mondjuk a délangol, kisbritán városok a parton elég egy kaptafára épültek, nem mintha ennek Mr. Stacy munkássága szempontjából lenne bármilyen jelentősége.
A két kedvenc Pogues-albumomon (Pogue Mahone, Waiting for Herb) ő énekel, immár egyedül, miután Shane MacGowan addigra már kiszállt, még nem az életből, csak a bandából, ezek közül a Herb már kifejezetten lépett egyet balra a prosztó-Dubliners szereptől. A zenekar hol volt, hol nem volt az elmúlt évtizedekben, asszem egy ideje inkább hol nem, bár nemrég láttam egy (talán ITV-s) beszélgetést három taggal, akik azt mondták, az első lemezük (Red Roses for Me) negyvenedik évfordulójára lesz új album, meg nagy turné, szóval meglátjuk.
Ja, ott volt Stacy is a három zenész egyikeként, és az jó, ha az ember egyik kedvenc zenekara annyi feloszlás után kicsit megint újraegyesül, miközben legalább az egyik szólóénekes nem oszlott még fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése