2024. december 26., csütörtök

És akkor néztem egy filmet, bár ne tettem volna...

Gondoltam keresek valami jó kis horror/thrillert , mert ebből a műfajból is van olyan, ahol a rosszfiúkat trancsírozzák halálra, nagyon véresen, a néző nagyobb megelégedésére. Ami azért mégis csak jobb mint valami "Mikulás Karácsonyra" hányingerkeltő giccs.

Erre belefutok egy durva izébe, kicsit film, enyhén home-video beütéssel, bár  gondolom ez szándékos. Mert a 2006-os német film egy pár évvel korábbi gyilkosságon alapul, amit a gyilkos kannibál alaposan dokumentált is. Hisz a műalkotás címe Cannibal, és pont arról is szól.

Volt egyszer egy német fószer, bizonyos  Meiwes a neten keresett valakit, akit megölhet és megehet. És talált egy öngyilkosságra készülő valakit, aki direkt szerette volna, hogy megöljék, de úgy, hogy utána meg is eszik. És ez történt.

A film meg ezt meséli el, elég naturalisztikusan, de már majdnem voltam hányni.  Ugyanakkor a múltkor tárgyalt Mártírokhoz képest, ami egy nettó torture porn, csak mondanivalóval, ez szimpla rettenet. Szimplább, mint az. (A kínzáspornó persze nem a szexualitásról szól, az nincs benne, a pornó itt arra utal, hogy mindet megmutat, mint a pornó a szexből, szemben az erotikus filmekkel, amik sejtetnek inkább. Amúgy a legtöbb akciófilm nettó fegyver- és erőszakpornó, pont az előbbi értelemben.) És egyes horrorspecialisták szerint van ebben a filmben is valami transzcendens jelentés, de ha tényleg, akkor nem érdekel.

Hogy valakinek levágják a péniszét, saját kérésére, aztán ketten megpróbálják megsütni és megenni (de túl rágós), az nekem már nem tartalmaz semmi metafizikai üzenetet. Pszichológiait sem, pszichopatológiait talán, mert állítólag néha érdemes szembesülnünk világunk szélsőségeivel. (Mondjuk erre egy jobb példa Robert Merle Mesterségem a halál című regénye, ami azt próbálja megmutatni, milyen lehet belülről egy náci koncentrációs-tábor parancsnok. Na, az is sokkoló.)

Szóval komolyan elgondolkodtam, hogy szemben kései dackorszakommal, mégis csak valami Karácsonyi miafrászt kellene néznem, azt hiszem a horrorban mostanában elmentem a végletekig, ami kell a fenének. De az Igazából szerelem szóba sem jöhet, az fájó emlékeket ébreszt.

Na így kell elképzelni, és ez csak egy finom kis momentum.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése