Súlytalan Gábor, vagy Súlyos... nem, Sulykoló Tamás Községi Társaságelnök elmondotta az újévi beszédét Karácsonykor (persze a Karácsonyt itt nem a főpolgármesteri értelemben kell venni) szóval szólt a néphez. Üres, és jobbára ostobácska közhelyet öblögetett a bácsi, akinek ez a beszéde kábé annyira volt emlékezetes, mint egy öt évvel ezelőtti enyhe hasmenés. Ilyen szeressük egymást gyereket sítlusú izé volt, ha jól értettem arról öblögetett rém unalmasan, hogy legyen béke, az országon kívül és belül (minő eredeti gondolat!) meg hogy ne utáljuk a másikat, csak mert nem pont az gondolja a világról, mint mi.
És mondja ezt a Párt kinevezettje (mert az elnököt nem a parlament 135 bátor bio-szavazógépe választja, ők csak bátran végrehajtják a főnök parancsát), azé a pártté, amelynek kommunikációja nagyjából három alapelemből, amelyikből csak az egyik a nagyképű hazudozás. A másik kettő a félelemkeltés, és a nettó gyűlölködés.
Szóval elnök elvtárs, én mint a nép azt válaszolnám magának, hogy egyrészt annyit számít ebben a mostani önkényuralom hatalomipari rendszerében, mint légyszar az ablakon, másrészt mégis csak az, aki szó nélkül nézi az elnyomást, egy nem kegyelmező aláírógép. Vagyis a legjobb az lenne, nekem mint népnek, ha nem a kölcsönkapott palotájából tartana primitív, erkölcsinek látszó munkavédelmi oktatást (ünnepi beszéd? ugyan már!), hanem elhúzna a francba. Alkotmánybírósági elnöknek is semmilyen volt, most sem bír valamilyen lenni, és egyáltalán, ha a köztársaság mostanában csak papíron létezik, minek neki elnök, kurva sok közpénzért?
p.s. dermedt rémülettel veszem magamon észre, hogy lassan (de csak igen lassan!) már kezd hiányozni Novák Katalin, aki legalább néha már valamilyen volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése