Süt az a rohadt nap. Én meg megyek az utcán, és a pofámba bele, és nem látok. Egyébként se látok, immár mindét szemem rossz, pedig közel negyven évig bírtam úgy, hogy csak az egyik, tehát ha nem volt szemüvegem épp, két szemmel azért jó voltam. De most rendeltem egyet, mert az nem megy, hogy tíz méterre előttem, már minden elég homályos. Még pár nap, és.
Ámde a rohadt nap attól még lassan függőlegesen süt (de lassan, tényleg lassan már nem annyira), és nincs idegesítőbb annál (jesszus, eredetileg egy n-nel írtam, a helyesírás-ellenőrző meg elfogadja, pedig nem vagyok seggfej) szóval hazaérek, és észreveszem, hogy végig a dzsekim zsebébe volt a napszemüvegem.
És mindez csak azért, mert egy télen nem bír rendesen borult idő lenni, még az seb ha havazik, csak de. Viszont a napsütés nem kell, itt a lakásban a teknős élvezi, aztán bevonul a fürdőszoba sötétjébe aludni egyet. Ami felelőtlen magatartás, a részéről, különös tekintettel a politika helyzetre. Bár ez engem sem érdekel épp, pontosabban nincs olyan véleményem, amit ne írtam meg volna tucatszor. (A "basszák meg magukat" egy opció, csak minek?) Úgyhogy írok valami filmről inkább, mert a monitort még látom. Az közel van, a jövő meg távol, de annyira, hogy a közeljövő is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése