Néha olyan baszottul mindfulness vagyok, hogy előre köszönök magamnak, stratégiailag persze, mert az agilitás demonstrálása megkerülhetetlen hatékonyság-faktor. És ha fejben épp a topon vagyok, tiszteletben kell tartanom magam, mielőtt kárba veszek, valamint ebek harmincadjára.
Pozitív irányba kell gondolkodnunk, meg kell látnunk a napot a felhők mögött (és nem gondolni arra, hogy felettük van), magunkban az isteni szikrát és közben nem nézni a vaj vagy a kávé árát, így harmóniában lehetünk magunkkal. Mindörökké.
Ami persze nem tart sokáig, az örökkévalóság ugyanis csak egy pillanat. Mert ami mulandó, az az időben van, az változik (lásd a kávé árát), általában nem fejlődik, de változik. Ami viszont örökkévaló, az mindig ugyanolyan... lenne, ha az örökkévalóság kontextusában lenne értelme a mindignek, ami viszont ott pont annyit ér, mint a soha. Vagy mint a lókolbász, szóval hogy csak egy szó. Ám ha az örökkévalóságban nincs idő, akkor csak egy kiterjedés nélküli pillanat az egész, egy matematikai pont egy bármilyen egyenesen, ami egyrészt csak elmélettben van (mindenféle vallások szerint valamiféle isten elméjében), másfelől meg statikus.
Vagyis ha mindörökké vagyunk egyensúlyba magunkkal, akkor valójában soha, mert lehet, hogy egy valamiféle isten elméjében létezhet a végtelenül rövid pillanat (hangsúly azon, hogy végtelen), de a mi agyunk erre a tapasztalati valóságra van kalibrálva, úgyhogy nem tudunk megélni valamit ami végtelenül kicsi vagy nagy, pontszerű vagy csak a végtelenben találkozik.
Beszélni mondjuk tudunk róla, szavaink vannak arra is, amit nem élhetünk át, és néha nem félünk használni azokat (pl. szingularitás/ősrobbanás vs. isten/teremtés). Általánosan ezt hívjuk filozófiának, ami konkrétan lehet kozmológia vagy teológia is (jó, hát az egyik természettudományosabb, a másik mesésen spekulatív), de a lényeg mindig ugyanaz: a gittrágás egy intellektuálisabb, néha élvezetesebb, ám jobbára felesleges változata.
Nagyjából ezért kedvelem.
p.s. És ma van Vaszilij Kandinszkij 158-ik születésnapja.
Kompozíció VII. (1913)
theculturetrip.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése