A Római, az kaotikus egy ház, pláne mikor saját magával kéne szembenéznie, valahogy nem megy az a nyavalyás bűnbánat. Most például püspök uramék adtak ki egy izét, ilyen közleményt, hogy ők azért igazából, azaz valójában, szóval hogy tényleg nem csípik a pedofíliát. Ja, de a pedofilokat leszámítva ki igen? De legalább, annyi botrány, köztük egész frissek után azért csak közleménynek valami közhelyet, hátha. (Hát nem, de ez most mellékszál.)
Azt viszont a hvg.hu szúrta ki, hogy némi szánalmas mosakodás után (pedofília az van mindenhol, hát nálunk is - mintha attól, hogy a szomszédban büdös van, nálunk már-már virágillatú lenne az eldugult vécé) egész furcsa irányba fordul a főpapi mutatás. Az iránymutatás.
Hogy ugyanis a híveket arra kérik a szoknyás agglegények, hogy „imádkozzunk az elkövetett bűnökért”. Hát, tudja fene, ha a pap bácsiknak ez megértésük, hogy a bűnökért kell imádkozni, ám tegyék, de a rendes, ministránsfiúkat gondolatban sem abuzáló hívek szerintem is szívesebben imádkoznak a bűnösökért. És még szívesebben a bűnösök áldozataiért.
Persze lehet, sőt esélyes, hogy elírás az egész, de annak első osztályú, mondhatni igazi freudi elírás. Elvégre az egyházi képmutatás, ami nem mellesleg más vallásipari nagyvállalkozásokra is jellemző, a napi gyakorlatban mintha nem sokat problémázna a bűnökkel, amíg azok ugye a plébánián/sekrestyében a négy fal között. A bűn mostanában onnantól lesz csak probléma, hogy kiderül, hogy nyilvánosságra kerül, ami nagyon nem stimmel, semmilyen nézőpontból sem. De hát ez az igazi apokalipszis, mely ógörög szó igazából feltárást, kinyilvánítást jelent, valamilyen igazságnak vagy tudásnak a nyilvánosságra kerülését.
Na ez zajlik most püspökfalaték egyházában, pontosabban több házában is, de az apokalipszis végső soron mégis csak az „Üdvtörténet“ című küldetésnyilatkozat János apostol által szövegezett része. Vagyis az üzemszerű működés a cégnél, csak kellemetlen, ha pont beindul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése