Csokit csakis diktatúrából! Ez esetben az Egybesült Arab Emirátusokból, ahol a Dubáj nevű bűzös bűbáj terjeszti a fogyasztói társadalom legrosszabb változatának mételyét. És akkor most van ez a dubajicsoki-mánia, hülye kis divat, business as usual, mindig van valami aktuális marhaság az őrület határán (még nagypapámnak is volt márványkoptatott farmerje a nyolcvanas években), ez is csak egy sok közül. Ennek következtében a kézműves, luxusdiktatúrabeli izét már hamisítják, csempészik, és jelentősnek mondható a feketepiaca.
Hát igen, a divat sosem racionális, ettől divat, ez valahogy belénk van kódolva, hogy amiből kevés van, messze van, furcsa vagy bármi más miatt drága, azt kívánjuk. Státuszjelzőnek főleg, bár gyanús, hogy a középkorban nem csak azért szerették az uraságok a borsot az ürücombon, mert Indiából kellett hozatni, kurva drágán, de tényleg jobb volt azzal a sült. Na, ehhez képest a divat az önjáró, egy ájfonnak nem kell többet tudnia, vagy kezelhetőbbnek lennie, mint egy bármilyen másik telefonnak, csak legyen rajta a kicseszett almás embléma, mert az menő. (Úgy 2005-06 körül röhögtem nagyon a londoni metrón, hogy minden második embernek fehér zsinór lógott a füléből, aminek a másik vége eltűnt a zsebében. Akkor ez még az ájpod nevű empéhárom-lejátszót jelentette, kivéve például annál a csajnál, akinek a dzsekije alól, a comja mellett lógott ki a fehér zsinór vége, de közben pont úgy bólogatott maga elé, mintha valami zenét hallgatna. És nyilván minden egyfontos bolt tele volt szigorúan fehér fülhallgatókkal, amiket aztán bedughatott az ember bármibe, mármint a fülén túl, a látszás volt a lényeg.)
Nem tudom, a bácsi dubaji-e, de elég
barna hozzá, és elég gazdagnak tűnik.
(bbc.co.uk)
És ilyesmi most ez a dubaji trutymós mocsoládé is, hogy ritka, ezért értékes, ettől drága, amitől még értékesebb, hisz a kivételezettségét demonstrálhatja vele a fogyasztó humanoid, miszerint ő aztán igencsak a trendek ütőerén tartja az ujját (és nem marad ki semmiből), másrészt elég jól megy neki, hisz fontos und gazdag, akinek ez a trófeatermék is megvan, gond nélkül. (Én meg néha alig bírok befejezni egy mondatot...)
Hollandiában 1636-37-ben tört ki a tulipánőrület, mikor a ritkább virághagymákat úgy adták-vették a tulipántőzsdén(!), mint a drágaköveket, egyesek jól meggazdagodtak, miközben mások (vagy ők maguk később) jól tönkrementek, gyakorlatilag összehozták a a világ első modern pénzügyi válságát. Egy kretén divathóbort miatt.
Úgyhogy várom mi jön még, idén karácsony alkalmából máris hiányolom a karácsonyfa-sommelier-ket, akik kiválasztják nekünk az ideális fenyőt, különös tekintettel ízének fás jegyeire, és tippeket adnak, hogy díszítsük fel, illetve hogy milyen bejgli illik pont ahhoz a haldokló örökzöldhöz. Esetleg hogy stílusos-e hüvelygombakrémes szaloncukrot aggatni rá, vagy az csak jövőre lesz majd trendi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése