A latteavokádó az év szava a HVG-nél, de nem értek egyet. Először is azt se tudom mi az (nem a szó, az egy vagy több szorosan kapcsolódó morfémából álló, jelentéssel bíró nyelvi egység), másodsorban pedig nem arra szavaztam. Hanem a „Békemisszióra“ az olyan szép, magasztos és egyben aljasul ostoba, mondhatni a Rákosi-diktatúra egyik kedvenc szavának, a békeharcnak folytatása alig más eszközökkel. Mert az akkori - totálisnak tételezett - diktatúra többek közt annyiban különbözik a mostani önkényuralomtól, hogy az 1950-es években mindenkinek kötelező volt békeharcolnia, most viszont a Dagadt egyedül missziózik, arcának verejtékével, és koleszterinjének minden szintjén. Nehéz ám annyit repkedni a világban, a légierő nemkormánygép business-jetével, az a sok fogadás meg díszvacsora mindenféle gyanús diktátorok palotáiban, brrr... Még jó hogy Ő leveszi a vállunkról ennek a missziózásnak a nehéz terhét. A rólunk.
Dehát latteavokádó. Persze azt is a Felcsútok Géniusza dobta be a közbeszédbe, ami szép volt tőle, elvégre bazmegelhetett is volna, a mindenki más anyjának picsájáról nem is beszélve. Ehhez képest ez egy kellemes szó, bár én a tejeskávémba nem kérnék avokádót, a pirítósomra esetleg. Fura párosítások tekintetében részemről megálltam a csilis csokitortánál, már attól is az indokoltnál több időt töltöttem a vécén.
Viszont láttam valami hülye videót, mely szerint az új menőség, a trend, a flow az a zöldhagymás kávé. Mondjuk hogy az mennyire slimfit, azt nem tudom, ha hányat, akkor meglehetősen.
A jövő év szava pedig a „békeköltségvetés“ lesz, hacsak nem a békeavokádó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése