Olvasok egy alig-alig hírt, hogy azt szónokolta (kiemelte, hangsúlyozta, nyomatékosította és aláhúzta) valami Sulyok Tamás nevű alak, miszerint "A közösség, amely képes tanulni a történelemből, az bölcsességről tesz tanúbizonyságot“.
Nekem meg nem is esett le azonnal, kicsoda is S. Tamás közhelyelkövető, aztán persze beugrott, hogy ő köztársasági elnök. Nálunk. Mármint nem itt a városban, országosan. Csak ugye van vele két apróság:
Az első, hogy mi fenének kösságielnök egy országban, mely már nevében sem köztársaság, gyakorlatában meg egy legitim önkényuralom, legfeljebb az alapkotmánytörvénybe van beleírva, mint lassan lefordíthatatlan szóvicc. Köz van bőven (közteher, közhely, közállapot, közlekedés, közönség, közlemény), társaság is akad, több is, de így együtt, hát ebben a formában már csak a szavak szintjén, mélyen a tényleges megélés felett.
A második meg, hogy az elnök nem egyszerűen felesleges (nálunk minden hatalom a népé Párté, a Párt meg egy a kormánnyal, a kormány meg egyvalaki), de láthatatlan is. Már Káder János, a bajszos horgász is egy színtelen-szagtalan átlátszó folyadék volt (és ugye nem sok vizet zavart), de ez a mostani még nála is jelentéktelenebb, ami azért nagy teljesítmény, de csak neki. És voltak persze vicces-feltűnő elnökök is, mint Pali Bá meg a Katalin naccsasszony, de ők meg is buktak hamar, nyilván mert nem voltak elég semmilyenek. Szarok voltak elnöknek, de legalább valamilyenek.
S. Tamás viszont annyira semmilyen, hogy nála az a teljesítmény, hogy egyáltalán még van, eddigi elnöki tevékenysége kimerült abban, hogy borsófőzeléket evett a neten, meg pingpongozott az íróasztalán. (Biztos megnézte a szótárban, hogy a pingpong az más nyelveken asztalitenisz.) De a közélethez ő aztán nem szól hozzá, mi a fenéért is gondolná, hogy neki az dolga, arra vannak a politikusok, meg a média, meg úgy általában az ország, ami felett ő lebeg, és őrködik. Főleg azon, hogy továbbra is láthatatlan maradjon, ha már az volt alkotmánybíróként is, mert abból nem lehet baj, ha az ember eleve nem csinál semmit. Eleinte adott egy-két interjút, ahol akkora baromságokat mondott, hogy azóta inkább nem vág fát, nehogy hulljon a forgács férgese, elvégre az inkompetenciával ne dicsekedjen az ember hangosan, elég ha csöndben nem szégyelli!
És az elején idézett mondat egy magafajta cserélhető kesztyűsbáb tipikus megnyilvánulása. Hisz ki vitatkozna azzal, hogy aki tanul a bármiből, az ettől bölcsebb lesz, ha meg a történelemből akkor nép... vagy valami ilyesmi, a közhely lényege, hogy igaz, de kurva értelmetlen. Ebben Elnő Kúr nagyon jó lehet, kár hogy ritkán halljuk, pedig biztos sokat lehetne még gonoszkodni aranyköpéseivel kapcsolatban. Vonatkozásában, illetve tekintetében. Különös kegyetlenséggel, havi öt milláért palotával, személyzettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése