Láttam a Jutyúbon egy internetet arról, hogy húsz éves a Nyócker. Nem a kerület, ahol laktam egy darabig (Fecske utca - Bérkocsis utca sarok, óhh... - de tényleg, nagyjából bírtam, még a posztapokaliptikus hangulatával együtt is), szóval nem a kerület, a Józsefváros, ahová egyúttal egyetemre is jártam, hanem az animációs rajzfilm. A kerület tuti régebbi, például már huszonöt éve is megvolt.
Amit igen kedveltem akkoriban is, nagyjából azóta is, bár biztos több mint tíz éve, hogy utoljára. Mármint láttam, nem kedveltem, a kedvelés az permanens, vagy konstans, attól függ melyik jelenti azt, hogy főleg.
Most pedig, épp a fentebb linkelt videó hatására meg is nézem újra, mert még az alkotók is szimpatikusak lettek. Oké, Orsós László Jakab írásait régen is bírtam, azóta meg irigylem, mert épp a Brooklyn Public Library helyettes vezetője, ami nem szimplán könyvtár, de innen nézve egy komoly kulturális tér, és eseménygenerátor is egyben. (Mondjuk egy hibája lehet, hogy ugyanis New Yorkban van, ami egyrészt messze esik innen, másrészt meg - és ez a súlyosabb - nem London. De ennyit a privát mániámról.) Szimpatikus volt a producer meg a rendező, akiket anno nemigen láttam/hallottam nyilatkozni, és nagy meglepetésemre kis híján megkedveltem az LL Junior nevű, popzeneviselt mégiagenyákot. (Aki amúgy szintén László, asszem ez a második L.)
A médigenyákság nyilván kell a megélhetéshez, a drága kocsival meg trófeacsajokkal veretés annyira nem, de itt egy kifejezetten értelmes fazon beszélt az ő száján át, amelyen tök vállalható gondolatok jöttek ki. Mondhatni, ha eltekintünk a csávó nyilvánosság számára performált rémes allűrjeitől, akkor egy azonosulható karaktert kapunk. Ettől még nem szeretem a zenéjét, sose szerettem (már azt a szűk mintét, amit hallottam belőle), meg a celebkedése is taszít, de újabb bizonyíték arra, hogy a művészi teljesítmény meg az emberi minőség igen is elválasztható egymástól, bár például G. Győző moslékmulatós reality-munkássága mögé sosem leszek képes bármiféle emberi (ha nem is nagyságot, de legalább) közepességet vizionálni. Mondjuk ő tett is róla, LL kartárs meg - számomra - most az ellenkezőjéről.
Hát, lehet hogy a világ nincs azonnali teljes pusztulásra ítélve, gondolom megvárja a karácsonyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése