Ma van Kossuth Lajos születésnapja, az igen sokadik, de kevesen tartják számon. 1802-ben történt a sajnálatos eset, de csak állítólag, mert az anyakönyv amibe a kis Lajost bejegyezték, már gyerekkorában elégett, és máig nem tudni, hogy császári titkosszolgálatnak volt-e köze hozzá, vagy csak a gyufát vették ők.
Lajost számos magyar város főteréről és/vagy utcájáról nevezték el Kossuthnak a szülei, gondolván, hogy ha egy név ennyire népszerű, abban van karrierpotenciál. És lett is, a zsenge korú Kossuth ökomenikus alapon katolikus elemiben kezdett, aztán az evangélikusoknál tanult tovább, de jogot már egy református kollégiumban hallgatott, hogy ügyvéd legyen, pont mint a faterja.
Pár évig praktizált is, volt ügyész, meg táblabíró, hogy aztán rendes kétkezi zugügyvédből küzdje le magát politikussá. Ez olyan tragikusan sikerült, hogy egy darabig volt országgyűlési követ, de annyira, hogy bécsi hatalom le is csukatta, aztán ő lett a forradalom egyik arca, pénzügyminiszter a Batthyány-kormányban, a Honvédelmi Bizottmány vezetője (ez gyakorlatilag a miniszterelnöknek felelne meg), a végén pedig, a Habsburgok trónfosztása után, ideiglenesen elnök-kormányzó. Ez utóbbi volt pályafutása mélypontja, mert rohadt stressze volt az országot kormányozni valami szabadságháború közepette, nem is ment neki nagyon jól, hisz a végén az osztrák labancok nyertek, technikai KO-val.
Innentől főállású emigránsként élte a bukott politikusok korkedvezményes nyugdíját, de itt is sokszínű karriert futott be. Emigrált ő Bulgáriában, Oroszországban, Angliában és Észak-Amerikában, de végül és egyben a leghosszabban Olaszországban emigrált, pontosabban idősebb korában már csak emigrálgatott, a hátsó kertben meg az udvaron.
De a városi legendákkal ellentétben nem ő írta a Kossuth-nótát magáról, mert nem volt skizofrén, ellenben középsúlyosan botfülű igen, már kisgyerekkora óta. Igazából mindig arra vágyott, hogy cukrászsüteményt nevezzenek el róla (mert egyik kedvence volt a Rákóczi-túrós), de csak egy, már a XIX. században is kínos szakállviseletet sikerült a nevére íratni.
Viszont az valószínű, hogy találkozott Karl Marx-szal, mert az 1850-es éveket nagyjából mindketten Londonban töltötték, a rebbellis emigránsok meg biztos összetartottak ott is. Ráadásul mindketten rendszeresen látogatták a British Museum könyvtárát, és ez most komoly, a saját szememmel hallottam a könyvtár olvasótermében az emléktábláikat a törzsasztalaikon. Meg Arthur Koestlerét is. (Marxnak amúgy egy közeli kocsmában is volt törzsasztala, valahol a Russell Square környékén, de azt nem találtam soha, főleg mert nem is kerestem.)
Élete, életének kilencvenkettedik évében fordult halálba, az olaszországi Torinóban (piemontiul Turin), ami azért fontos, mert Turin néven van több város is az USÁ-ban, New York, Iowa és Georgia államban, valamint Michigan-ben. Persze arrafelé minden ismertebb európai városnak van névrokona, a rohadt migránsok, vagy emigránsok miatt, már ha e kettő nem ugyanaz. (De. Csak az E-migráns az digitális. Kossuth ezt már nem érhette meg.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése