Felesleges ízlésmérgetés

Nos, akkor a napi mindenszarizmus, avagy mit utálok még a világban, meg egyáltalán.

Ugyanis már megint valami Miss Universe Hungary nevű izét tolt a képembe több híroldal, is mintha legalább is lenne olyan, hogy magyar univerzum. Nemzeti büszkeség ide vagy oda, mi itt csak egy ország vagyunk, nem is túl nagy, nem is túl vidám. Plusz ha valaki megnyeri a nemzetközi döntöt, az sem biztos, hogy az univerzum legszebbje lesz, mert:

- Lehet, hogy pár száz millió fényévre innen, sokkal szebb nők élnek egy földszerű bolygón, akik persze emberi szemmel is a fúde kategóriába tartoznak.

- Vagy éppen egyáltalán nem humanoidok, hanem mondjuk intelligens lábasfejűek, aki undorítónak tartják az emberi faj minden egyes tagját. De többen vannak, szóval egy univerzum-léptékű szavazáson lenyomnák a földieket, mint a bélyeget.

- És az is lehet, hogy egy világegyetemi szavazáson pont egy olyan faj képviselője nyerne, akiknél nincsenek is nemek, lételemük a kegyetlenkedés, ami abból is látszik, hogy kedvenc ételük a bottal agyonvert ellenség, frissen nyúzva, nyersen és véresen. Na, velük szemben hiába szónokolna a világbékéről a földi Miss „Universe“, hisz eleve nekik van nagyobb csillagromboló flottájuk. (Mert ugye nekünk csak filmeken.)

Szóval az efféle szépségversenyeket sokan és joggal utálják, hogy tárgyiasítja a a nőket, persze csak a testüket, a lelkük senkit sem érdekel, nem baj ha van humoruk, csak féljenek használni és nem baj ha okosak, csak ne derüljön ki. Ahogy egy ismerősöm egyszer fogalmazott, a szépségversenyzőkkel szemben a fő elvárás, hogy „legyenek Barbik, csak pinával!“ (Mert a játékbabáknak közismerten nincsenek genitáliáik Barbi Ken is tisztára töketlen.)

Oké, ezek közhelyek, meg az is lehet, hogy az efféle versenyek szervezői igyekeznek ezen változatatni, de ettől még a szépségverseny tárgyiasítja a résztvevőket (hisz lényegét tekintve, még mindig egy húsvásár), és tényleg az van, hogy ha valaki belemondja a mikorfonba, hogy az árva gyerekekért szeretne tenni sokat, valamint világbéke, akkor a zsűrit alkotó fasztudjakik elalélnak, hogy nemcsak okos, de érzékeny is! Hát ez valóban kibaszottul irritáló.

(Egy kis intermezzo arról, miként viszonyul korunk anti(h)őse a nőkhöz: „Utálom Taylor Swiftet”– szakadt ki Donald Trumpól a Truth Socialra posztolt bejegyzésében, miután Taylor Swift nyilvánosan is közölte, Kamala Harrist támogatja az elnökválasztáson. Persze azt, hogy „I hate“ simán lehet gyűlölömnek is fordítani, ami azért már valami. Akit  Trampli utál, abban már biztosan van valami értékelendő, ő a negatív viszonyítási pont. de legalább nem szexista, utál ő bárkit, aki nem kap orgazmust attól, hogy ő épp össze-vissza beszél baromságokat.)

De a szépségversenyt mint műfajt sem értem. Hogy kinek ki tetszik, az egyéni ízlés kérdése, márpedig ízlésítéletek mentén versenyezni furcsa. Nem ízléstelen (az pont nem), de minimum értelmetlen. Nekem például a kicsi, szemüveges bölcsészlányok jönnek be, a könyvtárban, és közben teljesen hidegen hagynak a hosszú combú, nagymellű fotómodellek. De az ilyen versenyek zsűritagjai sosem értékelik a könyvmoly egérkéket, akik persze be sem vállalnának egy fürdőruhás bevonulást, felismerhetetlenre sminkelve. Már csak ezért is ők a típusom.