Az elmúlt napokban a környéken mászkálva felfigyeltem rá, hogy nem tudok leülni egy árnyékos padra, de szinte sehol. Pedig kellene, a nagy melegben valahogy igazán érzem a bal lábam visszereit (ami családi örökség, már vagy tíz éve kezdődött), pad meg lenne még, de negyven fokban a fene sem üldögél a tűző napon.
Az árnyas padokon ugyanis szinte mindig alszik valaki, sőt olyat is láttam, aki nyilván ott lakik, annyi cuccal veszi magát körbe, és több nap távlatában is őrzi a pozícióját. Amúgy nem, biztos nem hajléktalanok, elvégre városunkban példásan működik a hajléktalan-ellátás, csak valamiért fontos nekik egy padon laki és/vagy aludni.
De hogy akkor kik ezek a fazonok, arra többféle hipotézist is találtam:
1. Hippik: Avagy ellenkulturális mozgalmárok, akik büszkén és tudatosan megtagadják a fogyasztói társadalom pusztító hedonizmusát, ők beérik a kikukázott fél szendviccsel és a flakonos száraz fehérrel, meg a fal tövébe hugyozással. Vagy lehet, hogy mindennek esetükben van valamiféle vallási, vagy legalább is spirituális kontextusa, azaz lehetnek akár...
2. Szádhuk is. Vagyis afféle hindu szent emberek, akik teljesen Istennek, Istenben, vagy csak úgy élnek, az istenit neki. Guberálásból, koldulásból, és összefüggéstelen mormolásból tartják fenn magukat, nekik az anyagi világ már rég nem számít, nincs közük hozzá, ők befelé élnek, hisz a fejükben megszólaló hangok sokkal érdekesebb dolgokat mondanak a mindenségről, mint a pszichiátrián a sok hülye doki.
3. Turisták: Nekik egyszerűen csak nem telik szállodára, mert vagy szarvasgombás rizottót ebédelnek konfitált szarvascombbal, vagy laknak valahol, középút nincs! Ezért a közeli parkban terveztek vadkempingezni, de a sátor azért elég feltűnő lenne, meg minek is, ha döglesztő meleg van, és hetek óta nem esett.
4. Emberek, akik nem találják a lakáskulcsukat: Viszont nincs pénzük lakatosra, hogy valahogy törje már föl a kérót, mert a bankkártyájuk a lakásban maradt, mikor kiszámolt mennyiségű készpénzzel leugrottak nyolc sörért a garázsboltba. Aztán a sör elfogyott, ők meg ültek a homokozó partján, és nem tudták, mióta nincs meg a kulcsuk.
5. Válófélben lévő férjek: Akiknek még megvan a lakáskulcsuk, csak a zár változott meg nemrég, mikor bé nejük lecseréltette az új pasijával, aki véletlenül pont lakatos. Így utcára kerültek, de maradtak a környéken, hisz a sarkon, a Belező Presszóban van hitelkeretük, amit azért meg kell becsülni.
6. Pedofilok: Az árnyas padok valahogy pont egy nagyobb játszótér köré csoportosulnak, és gondolták a nagy melegben biztos falatnyi ruhácskában játszanak majd ott a gyerekek. de annyira meleg lett, hogy a szülők eleve le sem vitték a játszótérre a kölyköket, így aztán unalmukban bealudtak a lesállást jelentő padon.
Hogy melyik a helyes megfejtés, vagy melyikek azok, azt nem tudom, és nem is áll szándékomban ellenőrizni. Egyrészt mert ahhoz idegen emberekkel kellene beszélnem, és nem azért lettem szociológus, hogy emberekkel foglalkozzak. Másrészt meg fel kellene kelteni őket, ami aztán már teljesen kívül van a komfortzónámon, és bőven a szociális fóbiámon belül, meg hát én is utálnám, ha fényes nappal felkeltenének, pont mikor egy pálmafás tengerpartra álmodom magam.
De biztos nem hajléktalanok, felénk olyanok nincsenek, ez egy magas szintűen kulturált lakótelep.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése