„A MÁV arra figyelmezteti az utasokat, hogy az árvíz miatt fennakadások lehetnek a vonatközlekedésben.“ Remek, szerencséje van ennek a Mávnak, mindig van mire fogni a fennakadásokat. Ha nagy a hőség az a baj, ha meg hűvös van és esik, akkor az. Pedig:
- Az árvizeknek örülni kellene, elvégre túl sok vonat gyulladt ki mostanában. Talán kettő, de az pont kettővel több a kívánatosnál. Egy kigyulladó vonat tehát már sok, kettő túl sok, öt után viszont el lehet mondani, ez a normális, mi így népszerűsítjük a vonatozást. Örömtüzekkel. Ám mivel ezt azért senki sem venné be, legalább essen, egy trópusi jellegű felhőszakadás közepette a legelvetemültebb dízelmozdonynak sem könnyű kigyulladnia, bármennyire is erőlködik.
- Másfelől meg elvárható az időjárástól, hogy mindenhol legyen árvíz, mert általános tapasztalat, hogy a vonatok kellemesen langyos, tavaszias de száraz időben is késnek, mondhatni a késés független az olyan evilági hívságoktól, mint a rossz idő, a karbantartás hiánya, a szarunkbele mentalitás vagy a részeg forgalmista. A késés transzcendens, szemben áll a lét immanens, evilági fogalmával. De ez nem lehet belehangosbemondani az utazóközönség képébe, ezért jó a víz. Sőt, jobb mint a tűz, mert az árvízről ugye nem tehet senki, de a tűzről már rendszerint.
- Így aztán törekedni kell arra, hogy ha egy új vasútvonal arra menne, amerre egy folyó sem, akkor a vasúti töltés mellé rögtön kell építeni egy folyót is, amit aztán be lehet kötni valami már létező dunatiszába, vagy mibe. Senkinek nem tűnne föl a pluszköltség, hiszen egy vasútvonal, éppen mint egy autópálya, kilométerenként hatcsillió forintba kerül, arról meg úgyse tudja senki, pontosan hány nullával írják, úgyhogy lehet kettővel több, igen, maradhat.
- Mindeközben pedig a már meglévő, természetes vizektől távoli vonalakra - míg nem építünk oda is folyót, víztározót vagy legalább egy nagyon hosszú csónakázótavat - lehet hordani vödrökkel a vizet, például a légierőnek, ezekbe az újabb katonai szállítógépekbe elég sok vödör elfér, csak ki kell képezni a pilótákat, hogy ilyenkor lábujjhegyen repüljenek, nehogy kilötyögtessék a vizet menet közben.
És ha ez megvan lehet foglalkozni az oktatással meg az egészségüggyel is. Az egészségügy az egyszerűbb, azzal úgy kell foglalkozni, hogy nem. Elvégre a halott beteg már nem is beteg, ha jól csinálják a nemcsinálást, már középtávon is sokkal kevesebb beteg lesz. Egy sokkal kisebb lakosságú országban. Ami szintén jó, hisz az emberek eleve csak útban vannak a fényes jövőnek, adót meg nagy cégektől lehet igazán sokat beszedni.
És ha egyre kevesebben leszünk, akkor arányosan egyre kevesebb lesz a diák is, akinek meg úgyis van otthon internet, szóval drogozni, dugni, másokat porig alázni, és hazudni (azaz legalapvetőbb képességeket birtokolni) megtanulhatnak onnan. A többit meg majd betanulják a gyárban, vagy a fődeken, aki meg egyetemre akar menni, az tök jók közül válogathat, szerte a kontinensen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése