2024. szeptember 14., szombat

Névtankör Szerény Szonórával

Valami hírportál a maga keresetlen kéretlenségével tolta a képembe tegnap, hogy milyen névnapok vannak ma. Ezekből a betűrend szerinti utolsó kettő különösen tetszett:  Szerény és Szonóra. Ezek egymás mellett olyan jók, hogy hogy már nem is kell hozzájuk családnév, így párban e kettő már tökéletesen egyedi, alliterál és idegesít egyszerre, hogy mégis ki hívja a mijét (gondolom lányát, de tudja fene) Szonórának, és honnan jön ez az izé.

Amúgy pártolom, hogy mindenki hívhassa úgy a gyerekét, ahogy csak akarja, mint például az amerikai USÁ-ban, de csak akkor, ha a gyereknek nagykorúvá válásakor joga lesz szabadon és ingyen megváltoztatni azt, hogy ne szívjon egy életen át a szülők hirtelen felindulásból elkövetett, pillanatnyi elmezavara miatt. Így is elég szar lehet kihúzni az érettségiig egy olyan névvel, hogy például Szabó Dzsamnal Polikárp, Kovács Skolasztika Baucisz vagy Nagy Kardos Csatár.

És igen, ezek már mind elfogadott utónevek nálunk, mondjuk az pont nem derül ki belőlük, hogy viselőjük mégis milyen nemű? E tekintetben akár korszerűnek is mondhatók, de mégsem, mert biztos vannak olyan kultúrák, ahol evidens, hogy a Polikárp az férfinév, a Baucisz meg női, csak az nem mi kultúránk. Már úgy generálisan nem, mert elkötelezetten perverz könymolyokon kívül nem nagyon van meg már senkinek Ovidius Philemon és Baucis című költeménye, és még kevésbé Gluck azonos című operája. Ezek annyira idegenek a mindennapi életünktől és kultúrafogyasztásunktól, mint mondjuk a japán teaszertartás, a barnaszén-bányászat hazai története, vagy Marx korai gazdaságfilozófiai művei az 1840-es évekből. Mindig van pár fura alak, akik pont ezekhez értenek, és ráadásul még érdekli is őket, nyilván ezért értenek hozzájuk, de a teljesen általános, közös tudásban csak nagyon alapvető elemek szerepelhetnek. Amiket mindenkinek van esélye tudni. Ilyenek, hogy a himnuszra fel kell állni, a közlekedés az út jobb oldalán zajlik (erre rímelt nagyon rég egy munkáspárti reklám: A kormány helye a bal oldalon van!), névnap és szilveszter alkalmával be kell rúgni, de az, hogy például a kefír meg a natúr joghurt két különböző dolog, az már a haladó szint, és mint ilyen, határeset. Azt már sokan nem tudják, sőt nem is érdekli őket, amíg a sör az sör, ki nem szarja le a joghurtot?

És ugye a fura keresztnevek azért furák, mert kívül esnek a többség kognitív komfortzónáján, nem tudjuk hova tenni őket. Vagy azokat. Mert az ők azok, akik viselik a neveket, és lehet, hogy eleve nem is akarjuk őket rakni bárhová, de ha nem látunk egy illetőt, pusztán a nevéből nem tudunk rendes előítéleteket megképezni róla magunkban, hisz a név érintőlegesen sem mond el semmit bárkiről. Mert ha valaki mondjuk Klementina, arról eleve gondolhatunk valamit, de ha Dzsenifer vagy Kevin, arról is. Ám, és különösen deviszont, Ünige, Maminti, Adeodáta, esetleg Lizander, Vitályos vagy Hárs esetében még azt se tudjuk, hogy köszönhetünk-e neki kezitcsókolommal ímélben? Pedig a Hárs még magyarul is van, de azt mégse feltételezhetjük, hogy egy,  a mályvafélék családjába tartozó fával lesz találkozónk holnap, üzleti ügyben. (Kis segítség: az előbbi hat névből az első három női, a másik három meg férfinév, de ezt magától senki sem tudja, leszámítva azt a szülőt, aki egyszer csak kérvényezte a használatát az illetékes akadémiai bizottságnál.)

De ez a nevek körüli katyvasz legalább szórakoztató, és mindenképpen jobb, mint Schwajda György A rátóti legényanya című könyvében vázolt helyzet, ahol is a faluban minden pasit Bélának hívnak, a hagyomány és a praktikum találkozása mentén. És az extrém névadás legtöbbször pont arra szolgál, hogy ettől majd milyen egyedi lesz a gyerek, pedig ha az lesz is, nem ettől.

p.s. Azért utánanéztem, rászánva azt a fél percet: a Szonóra latin eredetű női név, jelentése: csengő, zengő hangú. A Polikárp pedig a görög Polükarposz férfinévből ered, jelentése: bőtermő. Ettől mondjuk lehetne női név is, elvégre az ember szaporodása az olyan, hogy férfi a magvető, de termőre a nő fordulhat csak. Legalább is így mesélték a hetedikes biológia tankönyvemben, de még a múlt század nyolcvanas éveiben, szóval lehet, hogy ez azóta változott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése