"Az ember, a látszat ellenére, nem alkot magának célokat. Beleszületik egy korba, amely kész célok elé állítja, szolgálhatja őket, vagy fellázadhat ellenük, de a szolgálat vagy a lázadás tárgya kívülről adott. Hogy megismerhesse a célok keresésének teljes szabadságát, egyedül kellene lennie, ez pedig nem sikerülhet, mert ha nem emberek között nevelkedik, nem válhat emberré.“
Ma van Stanislaw Lem lengyel író 103. születésnapja, kár, hogy nem érhette meg. Nálam az utólag már rémes Star Wars regények mellett, az ő írásai voltak a kapudrog a sci-fi felé, meg egy-két Galaktika, bár ha jól tévedek, azokban is előfordult néha Lem-szöveg. (A Star Warsból meg olvastam az összes regényt, mind a hármat. Hát igen, a nyolcvanas éveket írtuk, nem burjánzott még farnchise, és ha jobban belegondolok, A birodalom visszavág volt egyáltalán az első regény, amit úgy hét-nyolc évesen végigrágtam.) És nem mellesleg, Lem könyvei a legnagyobb példányszámban eladott, nem angol nyelven irt sci-fik, amibe persze az is belejátszik, hogy majd az összeset lefordították angolra. Is.
A Solaris kétségtelenül jó volt, bár valami furcsa okból előbb láttam a Tarkovszkij-filmet, minthogy kezembe került volna a könyv. (A George Clooney-s hálivúdi verziót meg azóta se, az egyszerűen nem érdekel, meg egyáltalán: jó a könyv, nagyon jó, zseniális az - akkor még - szovjet film, amit viszont Lem utált, ezek mellé semmi szükség egy jenki tömegfilmre.) És ha már film: egészen érdekes a Pálfi György által jegyzett Az úr hangja, ami valamiféle családi titok utányi nyomás keretében gondolja újra Lem regényét, de azért felismerhető benne az alapanyag lényegének
Viszont nem a Solaris a kedvenc regényem tőle, hanem A kudarc, novelláskötet fronton a Kiberiáda vicces-groteszk űrmeséi, az elmélkedősebb, mondjuk hogy esszéisztikus cuccaiból meg Az emberiség egy perce.
Lem írásain látszik, hogy igazából soha nem tudta eldönteni, hogy sci-fi író, természet- vagy társadalomtudós, esetleg filozófus, amolyan felvilágosodás korabeli francia enciklopédista lenne szívesebben. (Miközben eredetileg orvosnak tanult, apai mintára.) Aztán az írás mellett döntött, hisz a sci-fi pont azért jó, mert szintre bármilyen helyzetet lemodellezhet a keretei között, miközben nem kötik a tudomány szigorú módszertani szabályai. Azért persze írt meglehetősen tudományos hangütésű esszéket is, de ennél közelebb nem merészkedett az akadémikus világhoz.
A könyvei amúgy feltűnően időtlenek, a több évtizeddel ezelőtt írt dolgai sem tűnnek avíttasnak vagy nevetségesnek, pedig ez sci-fi fronton könnyen megtörténik. Lem viszont nem sokat babrált a mások által túltolt módon fetisizált technolóágival, ő egyetemesebb kérdéseknek ment neki, mint például hogy lehet-e kommunikálni egy idegen fajjal, egyáltalán felismerünk-e egy idegen fajt, ha szembe jön a Mars körüli pályán, vagy hogy merre is tart a civilizációnk, ami egy olyan repülőgép, amit már rlg a robotpilóta vezet, bár maga sem tud róla.
És most, hogy ezeket leírtam, egyúttal felírtam magamnak, hogy hétvégén olvassak valami Stanislaw Lemtől, nem a születésnapja miatt, csak mert egyébként is kedven lenne valami filozofikus szöveghez, ami azért nem hardcore filozófia.
gov.pl
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése