2024. szeptember 19., csütörtök

A törvény betűjének robotosai

 Még tegnap jött szembe egy cikk az Indexen, és nem hittem a fülemnek. A lényeg az volt, hogy család hazatért valami messzi-messzi tengerpartról, a két tizenéves gyereket meg rendőrök kísérték be egy csendes vallatószobába, de annyira, hogy aztán vécére is csak fegyveres kísérettel mehettek. Mert a csomagjaikban találtak néhány koralltöredéket, és azt az EU-ba csak úgy behozni tilos és nem lehet, és még csak nem is engedélyezett. Mert a korallok gyűjtése veszélyezteti a mindenféle déli trópusokon tenyésző korallzátonyok fokozottan védett élővilágát.

Miközben a tinédzserek olyan darabokat hoztak haza, miket kimosott a partra a víz, és amiket a strandon rendszeresen összegereblyéztek a helyi munkatársak, hogy nehogy valaki belelépjen egy élesebb darabba. Később ezek mentek a kukába, a srácok (jó, egyikük lány, de minden részlet ott van a cikkben), az összegereblyézett kupacból válogattak ki néhány érdekesebb darabot. Vagyis kábé annyira veszélyeztették a krallzátonyok ökoszisztémáját, mint egy másnaposan elkövetett, kurvaanyázós Bájerzsót-publicisztika.

De ugye a törvények betűje fontosabb a törvények szelleménél, pedig Charles-Louis Montesquieu már 1748-ban, a meglepő módon A törvények szelleméről című művében kifejtette, hogy az utóbbi az előbbre való. Mert az a lényeg, hogy jog mit akar elérni, milyen morális megfontolások alapján, és ehhez képest másodlagos, hogy ez milyen szavakkal fogalmazza meg. És nagyon könnyen kerül szar a palacsintába, ha a jogászok kezdenek el nyelvészkedni - de ezt már én teszem hozzá.

Márpedig itt pont ez történt, nem hagyták a francba az egészet hatóságok, hanem átadták az ügyet az ügyészségnek (nyilván csak mert nem találták a telefonkönyvben a Hagyjuk  A Francba Hivatalt), az meg visszaadta a reptéri rendőrségnek, hogy nyomozzanak tovább. Nyomozzanak, bazmeg! Mi a faszt kell ezen nyomozni, a sok mentálisan sérült aktatologatónak tényleg nincs jobb dolga?

Itt tart a jogállam, a nemzeti együttrohadás despotizmusának tizenötödik évében. Százmilliárdok a felcsúti családjának a közösből az oké, nincs ott semmi látnivaló, minden előre le van papírozva, magukra írták a törvényeket, és napok alatt írják át, ha kell, az EU-jogszabályai meg néha hülyék, néha nem, de nem kell agyatlanul, vizes lelepőként ráhúzni egy-egy senki által nem ismert rendelkezést ártatlan nyaralókra, meg gyerekeket vegzálni. Tényleg, ezek a reptéri rendőrök is ennyire unatkoznak, vagy szimplán csak élvezik ha kiszolgáltatott gyengébbeket szívathatnak?

Olvassanak Montesquieu-t inkább, hátha megragad bennük valami a mondanivalójából. Ez persze - a történtek fényében - nem túl valószínű, de nem is teljesen lehetetlen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése