Békésen, meditatív hangulatban, csendes elmélkedés... helyett nézem az autóversenyt a tévében a laptopomon. A Forma Kettőt. De a nemköz-szolgálati állami média ezt se hagyja nekem, mert jön az egyperces, valami félreértés folytán „híradónak“ nevezett villámpropaganda, benne három hír az árvizekről, három főszereplővel, miszerint a Dagadt, a Felcsúti Döbrögi, valamint a pártvezér és kancellár. Akik legények a gáton, amennyiben nagyon hatékonyan tudnak kiszállni a páncélozott kisbuszból, jól integetnek, és okosnak látszó arckifejezéssel bólogatnak.
Mert az nyilvánvaló, hogy (anti)hősünknek semmi köze az árvízvédelemhez, szerintem a pesti jogi karon a nyolcvanas években sem volt vízügyes szakirány (Hajóvonták találkozása tilos!), de hát a faszi politikus, méghozzá a ká-európai értelemben. Azaz ő elsősorban látszani akar, látszani és nagyokat mondva szónokolni, és csak másodsorban csinálni valamit. Mert az bonyolult, rosszul is elsülhet, valamint pénzbe kerül. Ugyanakkor a vágóképek meg a fellengzős szövegek bármit elbírnak.
E tekintetben Trampli Donáld is ká-európai, amolyan posztszovjet politikus, csak épp mivel amerikai, vadkapitalista, üzleti maffiózó aszcendenssel. Ha anno a néhai Szovjetunióba születik, kolhozelnökből lett volna tagköztársasági, mondjuk kazah pártfőtitkár, aki nagyon részegen, és ettől bátran szónokol a marxizmus-leninizmus felsőbbrendűségéről, és az USA hamarosan bekövetkező pusztulásáról.
És ha nálunk nem lett volna rendszerváltás, akkor a Felcsútok Géniusza lenne a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára, ez esetben egy lájtosabb Rákosi pajtás hangulatában, mert a mostaninál sokkal bátrabban lehetne egy despota, aki a lelke mélyén egyébként is nagyon. Szóba sem kerülne az Európai Unió, ami valahol ott van az osztrák határon húzódó vasfüggöny túloldalán, ahol a kapitalizmus a szakadék felé rohan, de mi egy lépéssel mindig előtte járunk.
Persze akkor vagy nem lenne árvíz, hisz nem tudósítana róla a Magyar Egy, meg a Szabad Nép (visszaneveznék a Népszabadságot, hisz lenne akkor is múltba bambulás, csak nem a Horthy-korszak felé), vagy ha igen, akkor ugyanígy feszítene a gáton, csak lenne mellette valami hasonlóan sörhasú vezérezredes, egy üveg halálfejes cseresznyével.
Mert a gáton levés rendszerfüggetlen pózolás, gyakorolja azt mindenki, sőt, szerintem a vezető politikusok már el is hiszik, hogy a miniszteri/elnöki/polgármesteri megtekintéstől lesz igazán hatékony a védekezés, minél inkább önkényurak, annál inkább. Ez esetben a gazda szeme hizlalja a gátat. Plusz a karizmája elijeszti a vizet, ezért is kell hozzá valami erőset inni, mert az nagyon nem víz, és ráadásul attól nő a karizma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése