A történelemmel ellentétben a sportért lehet rajongani (lásd a tegnap eseti bejegyzést), én ugyan nem értem, de elfogadom, hogy egyesek rajonganak. Nálunk ráadásul divat is, itt miniszterelnöki szinten elemezgeti a Dagadt, hogy egy olimpián hány aranyér jár a magyaroknak az éremtáblázaton, elvégre az az aranyereknek is van egy kívánatos száma, azaz nem lehet elég belőle, mindig kellhet egyel több.
Plusz olimpiát nem csak nyerni akarunk (én mondjuk nem, engem hagyjanak békén vele), de rendezni is, a pártvezér és kancellár egy pest-budai Limpiát tekintene életműve betetőzésének, bár - és erről írtam már - én a helyében nem lihegném túl. (Mert igen, ja, 2036-ban gondolkodnak, ami nem egy szerencsés évszám, tekintettel 1936-ra, mikor Adolf nyitotta meg a berlini hasonlót.)
De addig is sok víz lefolyik még a lefolyón, ami ideillő kép, hisz egyre nyíltabban kormányhitű Index már teljes erővel tolja a bullshitet, miszerint „Ilyesmi még nem volt Budapesten, erre idefigyel az egész világ“. Aztán a kattintás után kiderül, hogy hónapok múlva lesz a fűvárosban egy rövidpályás uszó-világbajnokság, amire nyilván odafigyel majd az egész világ, pontosabban a a világnak az a része, amelyik néz úszóversenyeket egyáltalán, akkor is, ha a rövidpályás. (Persze milyen a magyar rövid pálya? Biztos messze a leghosszabb!)
Ezek már tényleg elirigyelték a franciáktól az olimpiát, és bármilyen nemzetközi, sportszakmai megtörténésbe bele akarják látni, hogy de most aztán ránk figyel az egész világ! Nem csak úgy páran, hanem az egész, enberek! Szinte látom magam előtt, ahogy a Nemzetközi Űrállomás személyzete türelmetlenül hívja Hustont (vagy valamit), hogy hé ti ott lent, akadozik a net, mi meg itt lebegünk tudatlanul, hogy akkor Pesten mi lett a százméteres pillangó előfutamában? (Persze lehet, hogy az űrállomás már nem a világ, mert az alatt leginkább csak a bolygó glóbusztekéjét értjük, ez esetben csak az ENSZ közgyűlés tart szünetet, egy-egy érdekesebb menet idejére.)
Értem én, hogy a nagyotmondás nálunk nemzeti sport és kocsmai szabadidős tevékenység, de ettől még hülyén fest, igen hülyén. Most az a mondás (a nagyot), hogy Agyarország a világon elsőként teljesíti az úszósport rendezői Grand Slamjét, amiről ugyan még senki sem hallott, de mostantól majd elmondják sokszor, hogy hazánk "látja vendégül a World Aquatics (WA, korábban FINA) legjelentősebb eseményeit: a vizes világbajnokságot, a junior úszó-világbajnokságot, az úszóvilágkupát és most a rövidpályás úszó-világbajnokságot." Állati.
Közben meg valószínű, hogy az egész mögött csak annyi van, a nemzetközi szövetség vezetőinek a seggét ennyire alaposan még nem nyalták ki sehol, ekkora korrupciós együtthatóval. De most legalább lehet verni a mellüket (és más faszával a csalánt), hogy nyertünk egy olyan kategróiában, ahol nem is volt verseny, nem is hirdettek ilyesmit, miközben persze a pénz nem számít. Ez "Grand Slam"-ezés kábé ennyit jelent, avagy kissé szánalmasan hangzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése