A Dagadt elment Olaszországba, ezúttal nem nyaralni (bár kis lazulás azért most is belefért), hanem valami gazdasági-politikai fórumra, ahová nem tudták nem meghívni (pedig lehet, hogy szerették volna nem), mert épp Agyarország az EU soros elnöke. Hivatalosan persze Magyarország, de a felcsútisták nem engednek senkit az önkényes döntéseik, és pláne kommunikációjuk közelébe, így csak ők, azaz Agyarország van jelen egy-egy ilyen eseményen.
És hát a pártvezér és kancellár szokása szerint baromságokat beszélt, elsősorban az önfényező nagyotmondás keretrendszerében. Az még hagyján, hogy azt mondta, ő már 22 éve miniszterelnök, biztos egyel több kupica grappát ivott a reggeli szalonnás sonkához, de azt is mondotta volt, az orosz ukrán vérontás kapcsán, hogy nem ez az első háborúja. Sőt, hogy „van tapasztalatom abban, hogyan kell menedzselni egy háborút”.
Hát nem, nincs tapasztalat, ez a röhejes, „békemissziónak“ nevezett diplomáciai nyalakodása kapcsán is kiderült. A fentebb linkelt 444-cikk is emlékeztet rá, hogy mikor először volt miniszterelnök, összesen egy háborús konfliktus zajlott a környéken, mikor a NATO megbombázta Szerbiát, amitől aztán vége is lett a Koszovó elleni szerb agressziónak. De az összesen nyolc napig tartott, és annyi beleszólása volt, mint az alsós Pistikének az egyetemi vizsgatételekbe. A korábbi, Jugoszlávia széteséséhez vezető polgárháború idején, meg egy kicsi, pár százalékos ellenzéki párt vezéreként még annyi se.
Szóval lófaszt tud ő menedzselni nem háborút. hacsak nem arra gondol, hogy 2002 óta vív itthon valamiféle hideg polgárháborút, ahol az ellenzék az ellenség, a Unió, aminek önként lettünk a tagjai szintén ellenség, és úgy általában is hadat visel a világ, a józan ész, meg alapvető emberi szolidaritás ellen. Ha így értette, még igaza is lehetne, és mivel tényleg az első kormányzati ciklusa bukásakor kezdett rá igazán, még a 22 év is stimmel. Csak másra kell érteni, ha már úgysem az a fontos, amit mond.
De ez a nárcisztikus küldetéstudat-kommunikáció, ez egyszerre rémes, szánalmas, és lassan csak a klinikai pszichológia fogalmaival értelmezhető. Ha a hatalom megront, akkor ugye a korlátlan hatalom határtalanul ront meg, ezért van az, hogy sok helyen eleve korlátozzák, meddig lehet valaki az állam első számú vezetője. Nálunk meg, mint általában a rendes önkényuralmakban nem, és itt nem ér azzal jönni, hogy de a köztársasági elnök csak két cikluson át lehet az. Az elnök ugyanis nálunk egy színtelen, szagtalan, átlátszó folyadék, a hatalma meg annyi, hogy megmondhatja, milyen mintájú tapéta legyen a Sándor-palotában. (Ami nem is értem miért palota, kastélynak se nagy, de ez mos mellékszál.) Nálunk, miként például a németeknél is, kancellári kormányzás van, a miniszterelnökséggel eltölthető időt kellene ésszerűen korlátozni. (Tényleg, az megvan, hogy Olaf Scholz a német kancellár, de hogy ki most arrafelé a köztársasági elnök, arról Gugli kolléga nélkül fogalmam sincs. Oké megnéztem, Frank-Walter Steinmeier, és nem, tényleg nem hallottam még a nevét.)
Szóval van nekünk ez a szájkarate-bajnok, utcai harcos miniszterelnökünk, 22 helyett csak 14 éve, de az első ciklusával együtt már összesen 18, szóval elmehetne már nyugdíjba. vagy a fenébe, nekem mindegy, a lényeg azon van, hogy el.
p.s. Az EU-val kapcsolatban meg olyat szólt ez a jellembajnok, hogy az szét fog esni, és ezt meg kell állítani. Az nem világos, hogy akkor most ne essen szét, vagy majd csak később, de talán ott kellene kezdeni a kisgömböcnek, hogy nem próbálja szétverni, nap mint nap, szívós munkával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése