A Javítóműhely (Small Engine Repair) egy 2021-es mozi, naná, hogy kamaradráma, hisz pár szereplő van, és nagyrészt a címben jelzett helyszínen játszódik, a leírások szerint egyúttal fekete komédia is, ezt speciel nemigen láttam meg benne, mondjuk úgy, hogy nem röhögtem fel egyszer sem. Ettől még néha-néha felcsillan benne valami beteg humor, de hangsúly ilyenkor azon van, hogy beteg.
John Pollono nevét eddig még nem is hallottam, de ez biztos az én saram. Minden esetre az mindig érdekes kísérlet, ha valaki gyakorlatilag egyszemélyes projektként visz végig egy filmet. Márpedig itt Mr. Pollono írt egy színdarabot, ami nyert díjakat, ebből hegesztett egy filmforgatókönyvet, azt meg is rendezte, miközben eljátszotta a főszerepet is. Ebből rendszerint vagy nagyon jó film lesz (mint Woody Allen jó filmjei) vagy valami középszerű unalom (mint Woody Allen gyengébb filmjei), de nagyon vacak ritkán szokott lenni (mint Ed Wood munkássága vagy Tommy Wiseau-tól a The Room), ám akkor pont a trash-élmény miatt jó a cucc, úgy értem nagyot üt, csak nem akarjuk újranézni. Soha többé.
A Javítóműhelyre sem fogok vágyni egy darabig, pedig nem is rossz, csak indulatos és kegyetlen. A szereplőkkel és a nézővel egyaránt, miközben az eredetiség-faktora, hát legalább is gyengécske.
Mert a sztori annyi, hogy három jóbarát összejön egyikük, Frank autószerelő-műhelyében dumálni, italozni, és rendezni néhány régebben húzódó konfliktusukat. (Aztán lesznek újabbak is, miszerint egyikük lehet, hogy Frank volt feleségével kavar.) És bár elég sok mindenért zabosak egymásra, van egy közös pont az életükben, ez pedig Frank épp egyetemre készülő, középiskolás lánya, akiért egyként odavannak, mint apa és két kvázi-nagybácsi. A lány pedig áldozat lesz egy csúnya ügyben, mert a suli egyik bikája, a menő csávó addig fűzi (igazából csak valami gonosz poénként), amíg nem küld magáról (fél)meztelen képeket, amiket aztán kipakol a netre, és az egész iskola a csajon röhög. Aki meg öngyilkosságot kísérel meg, nem sikerül, de eszméletlenül fekszik az intenzíven, és senki nem tudja, felépül-e még, vagy hogy mennyire.
Úgyhogy Frank papa meg akarja ölni Menő Arcot, akit véletlenül ismer, és belevonja a két havert is a bosszú műveletébe. Már neki is állnak a dolognak, kikészítik a pisztolyt meg darabolós szerszámokat, a csávót szakszerűen egy székhez kötözik, eléggé meg is verik (ebbe Frank volt felesége is beszáll), de aztán egy sajátos, középsúlyosan perverz vádalkut kötnek. És ennyi.
Azt hiszem, hasonló történeteket láttam már párat de ez csak az egyik baj. A másik, hogy nekem ez túl távolságtartó, minden érzelmi durrogtatás ellenére is, ugyanis nincs benne valóban azonosulható szereplő, leszámítva a lányt, de belőle meg nem látunk túl sokat. Plusz akkor erőszakos, amikor ennek már nincs tétje, és a lezárása is életidegen, ilyen nincs, persze szerencsére. Lehet, hogy színpadon jól mutat, de filmnek összecsapott. És kevés. próbálja tematizálni az iskolai (meg online) bántalmazást, a szubkulturális nihilizmust, a barátságok és élethazugságok bonyolult viszonyát, de mindennek csak a felszínét kapargatja, ahogy szereplők időnként bazmegelve egymásnak esnek. Mondjuk nem nagy kár érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése