A Vesper egy igazi európai sci-fi, ami nem csoda, belga-francia-litván származású, bár - gondolom a színészek miatt - angol nyelvű. 2022-es amúgy, ami persze nem sokat számít, elvégre egy rémes és kegyetlen jövőben játszódik, és az elmúlt években sem lettünk sokkal optimistábbak a jövő rémségeit és kegyetlenségeit illetően.
Itten most az van elmesélve, hogy az emberiség a maga kizsákmányoló civilizációjával, különös tekintettel a határtalan génmanipulációra, gyakorlatilag kiirtotta az élővilág nagy részét. (Ja, ez egy afféle öko-disztópia, kicsit vonalasan zöld, de ennyi belefér, ha a filmben amúgy is minden sárbarna és/vagy szürke.) Az emberiség meg két részre szakadt, vannak a citadellákban, ilyen zárt városokban élő elit emberei, meg a maradék, akik kívül rekedtek, és ők a sarat túrják valami ehető dologért, gyökerekért, férgekért, ilyesmikért. Meg függő helyzetbe vannak a közeli citadellával, amennyiben onnan kapják a vetőmagot, hogy ne haljanak teljesen éhen, de olyan genetikailag megpiszkált cuccot, ami nem szaporítható, mert a növények nem hoznak újabb magokat. Így igazából kiszolgáltatottan, jobbágyként vagy rabszolgaként, napról-napra élnek.
A főszereplő egy tizennégy éves csaj, Vesper, aki zsenge kora ellenére egy biokémikus-genetikus őstehetség, ebben a minőségében túrja a sarat, és kísérletezik a saját kis ócska laborjában. Meg gondozza az apját, aki teljesen magatehetetlen, béna mint egy kidőlt fa, de egy labda formájú repkedő drónon keresztül képes kommunikálni a lányával, és elkísérni őt. Amúgy Fater a legparább szereplő, mindenféle csövek lógnak belőle, és ha jól megfigyeljük, a szíve is egy külön üvegben dobog, a csövek egy része pont oda van bekötve.
Aztán van még Jonas, Vesper nagybátyja, a szadista kakas a szemétdombon, ő valamiféle árvaházat működtet, ami csak annyit jelent, hogy gyerekmunkával tartja magát épp hogy a víz felett, miközben a gyerek vérét is eladja a citadellának. Plusz mesterséges embereket is gyárt, akiket Jug-nak neveznek, és épp csak annyire intelligensek, mint egy kutya vagy majom, mert őket meg rabszolgaként értékesíti, ténylegesen szerszámként, vagy ha valamelyik kipurcan, alkatrészként.
És ebbe rémes pokol bugyrába zuhan bele egy citadellai drón, benne egy szép szőke lánnyal, akit - mire Vesper megtalálja - már épp kezdenek megenni a helyi növények. (Na igen, állatok már nincsnek, de a manipulált növények igaz ragadozóvá váltak.) Vesper meg hazaviszi, meggyógyítja, aztán jönnek a bonyadalmak, mert a lány nem tudja elvinni őket a fellegvárosba, ő is épp onnan volt szökésben, az apjával, pontosabban a készítőjével, úgyhogy némi cicaharc után mégis csak szövetségesek lesznek.
De szerencsére ez nem akciófilm, ez igazi, ízlésem szerint való kamaradráma, úgyhogy itt a tudománnyal futnak versenyt az idővel, és még csak nem is gyilkolnak közben, csak egyszer majdnem. És a végére lesz valami keserédes happy end is, előtte meg némi dilemmázás, alternatív önfeláldozás és középsúlyos, kétoldali katarzis. De hogy mi is a lényege, azt nem mondom el, úgyse nagyon látta még senki. (Egyébként innen el lehet jutni a megnézésig, csak a "megnézem" feliratra kell kattintani a két reklám között. Aztán letölteni érdemes, nekem online nem akart betöltődni, az istennek sem.)
Maga a műalkotás persze messze nem tökéletes, de fényévekkel jobb a sci-fi címen eladott, akár disztópikus hollywoodi filmeknél. És az a nagy gond, hogy ez speciel jobb lett volna egy hat-nyolc részes sorozatnak, mert egy darab filmként túl sok benne az elvarratlan szál. Nem tudunk meg szinte semmit a citadellákról, nem tudjuk meg igazából miért is béna Vesper apja, és hogy hova is lépett le az anyja a miért. Márpedig részemről engem érdekelt volna nekem mindez. (Ugyebár nem nézek sorozatokat, leginkább csak ha Star Wars, de abból pont a legutóbbit elég lett volna egy másfél-két órás mozifilmben megcsinálni.)
Szóval ez a film nyomasztó, borús (köd van és sár, és halál), de legalább csüggesztő, szóval a nyárias verőfényben pont jó volt túlzott optimizmus ellen. Ez is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése