Ágyban párnák közt, lóval

Most láttam a cinken, milyen szép Lehel Vezér szobrot avatott a búsképű államfő, tényleg tiszta Kövér László, és hát igen, ennyire szervilisnek lenni már tényleg művészet. Ámde:

- A szobor igen fura pózban áll, illetve van, a vezér ugyanis melső középtartásban hadonászik valami haleffal, as ló pedig láthatóan haldoklik, hisz egy rakás meghatározhatatlan ágyneműn fekszik, miközben fájdalmadasn nyerít fel az égre. (Az alkotók szerint talán felhőkön lovagol kövérelvtárs, de ennyi kővel nemigen megy a légies hatás.)

- A mindig kókadt Áder meg olyat szólt avatásilag, hogy csak azoknak a népeknek van jövőjük, melyek ragaszkodnak hagyományaikhoz, és nem cseré
ik le azokat újabbakra. Pedig dehogy. Azok maradnak meg, akik újakat találnak ki, mint pl. a keresztények, akik a téli napforduló fényünnepére rászervezték a Főnök fiának szülinapját. (És sokkal később egy Luther  nevű anarchista tök új hagyományt csinált, mikor ez alkalomból feldíszített egy haldokló örökzöldet.) És nevezik ezt vala karácsonynak a hagyománytszembeköpő rohadékok, a helyett, hogy az ősanyát imádnák lóáldozattal és nyereg alatt puhítanák a hátrafelé nyilazást.

De hát a hagyomány már csak olyan, hogy folyton variáljuk meg átértelmezzük, és ettől lesz élő, nem pedig poros múzeumi tárgy. Vagy giccs, mint ez a szánalmas szobor a szánalmasan lapos áderi öblögetésekkel együtt.

Bilderbergerek

(A laptopom még rossz, a tableten meg irtó kényelmetlen írni, ezért rövid leszek, de legalább már tudok ekezeteket irni jol.)
Szóval hallgatom a rádiót szokásosan, most épp Bajnai akadt be a droidoknak, hogy elutazott Kőbenhávenba (gyengébbeknek Koppenhága) a Bilderberg-találkozóra, így aztán csak úgy sorjáznak zsidó világösszeesküvésről, esetleg az összezsidó esküvilágról szóló elméletek, a sok fényre sötétedő agyhalottól. Már csak ufók hiányoznak az egészből, ufók nélkül a nemzeti oldal félkarú órás, elméletileg.

A Bürgerberger-találkozó egyébként annyira titkos, hogy tele van vele minden újság, meg az információs szupersztráda világhálós internetje. A baj inkább az lehet, hogy oda nem hívták meg a vörös fejű kollégákat, de még a fényességes padisahot, izé Miniszterelnök Urukat sem, a tuggyukkik.

De hát ilyenek ezek az összeesküvők, már a gyökerekkel szívják magukba az anyatejet, illetve azzal a gonoszságot, sérelmünkre.

Mondta is az egyik betelefonáló, hogy ki kéne menni a Bajnai elé a reptérre, ott rögtön letartóztatni, és ki sem engeni száz évig, vagy amíg el nem mondja mi volt a Birkaburger konferansziéban, amelyik előbb lesz. De mi van, ha a Bajnai nem repül, hanem vonattal jön, ezek meg kinn állnak a lisztferihegyen kis felfújható libákkal, meg félnáci nemgárdistákkal, az érkező félrészeg angol bulitúristák meg népi zenekarnak nézik őket (hángerijen moriszdenszörz!), aztán táncolhatnak az apróért...

p.s.szar lehetett alapkotmánytörvényt alkotni tableten, nekem már ennyi is sok(k).

újabb hiba

megint bedöglött a laptopom, majd írok, haj ólesz, azaz kap új merevlemezt.

Szakértelem

Nemsokára focivébé, ami engem nem érdekel, de egyáltalán nem, viszont a közpártszolgálati tévécsatornákon megy, amiket nem nézek, így az össznépi hisztéria, mely egy felfújt golyót füvön kergető pasik körül alakul ki, engem teljesen elkerül.

Viszont nemrég hallottam nyilatkozni a közpártszolgálati vízfej sportügyi főakárkijét, aki megjegyezte, hogy manapság már a tudósítóknak is komoly technikai felkészültségre van szükségük, hogy tudjanak online tudósítást csinálni, vagy kurvaokos telefonnal felvenni valami és elküldeni. Nos, én ennél a pontnál nyeltem félre a vajas kiflit, mert igen nehéz elképzelni, hogy a tudósítók ne lennének képesek erre. Még akkor is, ha azon a szemétdombon dolgoznak ahol, a kis kontraszelektált kollégáikkal.

Érdekesebb a főakárki hozzáállása, ami igen jól szemlélteti a Nemzeti Együtthülyülés Rendszerét,  azt a szemléletet, hogy ugyanis valamikor a Horthy-rendszerben lenne jó, ahol az ellenzéket le lehet csukni, a Főpárt nyer minden választást,  a Főpárt írja az újságokat, és nincsenek ilyen Internet-szerű  gyanús izék, amik gúnyolják a Főpártot aljasul. A mostani rezsim egyszerűen rühelli a net szabadságfokát, ezért nem is foglalkozik vele, csak amennyire nagyon muszáj, így aztán nem is érti, ezt már sokszor láttuk. Volt például az, amikor valami állami főhatóság alá akarták vonni a komplett online világot, nyilván fogalmuk sem volt róla, mit jelent az, hogy „hálózat”, azt hitték, az internet is olyan, hogy van központja, van valahol egy szobában egy nagy piros gomb, amivel le lehet kapcsolni, és ők megszerezhetik a kulcsot. Ezt talán már nem hiszik, de még ma is ott tartanak, hogy a közpénzből gründolt házi intézetnek weblapja még nincs, de nagy fejlesztésként adják elő, hogy e-mail címe már van, több hónap után. A net minimum gyanús, de lehet, hogy direkt ellenséges, ahol mindenféle vélemények is megjelenhetnek, amik nem az ő véleményeik, hát nem lenne jobb összesen  egy újság (legyen a neve mondjuk Magyar Krónika), ahol megírják, hogy minden szép és jó amíg mi vagyunk hatalomban?

Mindeközben pedig a főminiszter az egyik legnagyobb lájkkurva a fácse hazai vonatkozásában, mert tényleg csak ennyit értett meg az egészből, hogy kellenek a rajongók, bárhol.

Vagyis ebben a közegben nem is furcsa, hogy különleges képességnek számít, ha valaki csinál egy rövid videót a telefonjával, és azt elküldi/megosztja. Mert ebben  közegben a kalbász meg a házipálesz számít, a giccses szobrok meg a túl szűk zakók, a foci meg a szotyoládé, ezzel  sok modern izével meg csak baj van, a gyerekek meg mindig a kütyüket nyomkodják, a helyett, hogy fociznának  grundon, meg zsíroskenyeret ennének hagymával. A tudósító meg csak szotyolázzon a vébén a leletón, aztán küldje az anyagot telexen, ha még van olyan, ha nincs akkor meg postagalambbal, az olyan szép hagyományőrző dolog, meg magyaros hungarikum, vagy nem.

Tényleges

A pocakos főminiszter már megint fel van háborodva egy bírósági ítélet nyomán, mintha legalább is nem jogász lett volna valaha, mikor még nappali világosságban is normális embernek tűnt, nem pedig ennek a fényre sötétedő rákosielvtársnak, akinek mostanában. Mert hát hogy jön ahhoz  az Emberi Jogok  Európai Bírósága, hogy megkérdőjelezze az ő csalhatatlanságát, és belekössön abba, hogy minden későbbi felülvizsgálat lehetősége nélkül lehet ma embereket tényleges életfogytiglanra ítélni. Legalább is egyelőre, Magyarországon.

Pedig a amiről az ominózus ítélet szól, az csak annyi, hogy ne vegyünk el elve minden reményt még azoktól sem, akik a legsúlyosabb bűncselekményeket követték el. Például azért, mert elsősorban emberek, és csak másodsorban szörnyetegek, akikből akár még ember is lehet újra. Ha meg nem lesz, maradhatnak a rácsok mögött életük végéig. Hisz az európai bírák csak azt mondják, hogy húsz vagy huszonöt vagy harminc évvel az ítélet után, meg lehessen vizsgálni, hogy az akkora nagyjából már öreg sittesek ártalmasak-e még, vagy esetleg kiengedhetik őket, hogy a híd alatt, vagy egy fapados szeretetotthonban tengethessék a keveset, ami még hátravan. Ha veszélyesnek tűnnek, akiket az elmúlt börtönévek (évtizedek) csak még dörzsöltebbé és antiszociálisabbá tettek, akkor meg maradjanak a körletben, hisz nem lenne kötelező kiengedni őket adott idő után, csak lehetséges, ha minden feltétel adott. Hisz az ember változhat, emlékszünk még egy farmerdzsekis, borostás, radikálisan liberális politikusra, akire viszont a mostani kádárista-szájkeresztény-populista főminiszter már nem is akar emlékezni. De az ember változik, egy gyilkos is megjavulhat és megbűnhődhet, ha meg nem, vagy nem eléggé, még mindig megrohadhat a kóterban.

A felcsúti generalisszimusz viszont ezt vagy nem gondolja végig, vagy igen, csak már alapból löki a bornírt baromságait, hogy ezek az ejrópaiak (mér’ mi mik vagyunk?) jobban ügyelnek a gyilkosok emberi jogaira, mint az áldozatokéra, vagy azok hozzátartozóiéra.  Pedig nem jobban, hanem is, mert emberi jogai mindenkinek vannak, ezért hívják őket emberi jogoknak és nem mondjuk rendes emberek jogainak, vagy daliás fideszesek jogainak. De a felcsútit ez nem érdekli, ő népszerű szeretne lenni, mert az szavazatokat jelent, a szavazatok hatalmat, a hatalom pénzt, a pénz meg még több hatalmat, amivel még több szavazatot lehet szerezni, hisz előbb utóbb előáll a helyzet, amikor már tényleg mi vagyunk mindenhol, mi vagyunk minden. És ezért ilyeneket kell mondani, ez rezonál a nép „szemet-szemért” ószövetségi etikájára. (Persze csak akkor, ha másról van szó, mert  ha közeli hozzátartozónk esik bűnbe, rögtön megértő lesz az ember, valamint  a büntetőjog túlzott szigorának és a hazai börtönviszonyok elszánt kritikusa.) Ráadásul a Rosszabbik nevű szélsőjobboldaliak már lenyúlták tőle a halálbüntetés-visszakövetelés témáját, pedig azt a viktátor magának szerette volna, akkor aztán nagy beleéléssel és látható élvezettel adhatta volna elő az összevont szemöldökű pátriárkát, lehetett volna egy túlsúlyos és kissé szétcsúszott Savonarola.

De halálbüntetés nem lehet, így marad ez az emberi jogokkal szembeni kocsmai emberkedés (főleg szájalás útján realizálva), meg a fantáziálás arról, hogy egyszer azért lesznek még nyilvános korbácsolások a Panco Ordenáréban, amit ős majd a víájpí páholyból szemlélhet majd szigorú igazságossággal a fényes tekintetében. Addig is beszól a bíróságoknak, és dolgozik rajta, hogy egyszer a bíróságok is ő lehesen.

Brit tudósok

A húsevők büdösebbek mint a vegák, utóbbiak csak akkor szaglanak kellemetlenül, ha brokkolit, karfiolt vagy ilyesmit esznek, mondjuk ezek már főzés közben is büdösek. Ilyen fantasztikus tudományos eredményre bukkantam az origo.hu -n (még azt is megírták, hogy ha halat eszel, halszagú leszel), és ez egy igen fontos felfedezés.

Mert eddig nyilván senkinek nem tűnt fel, vagy igen, csak nagyon kellett a tudományos megerősítés, hisz az ilyen kérdések szakszerű megválaszolása viszi előrébb a világot, oldja meg az emberiség legfontosabb problémáit és teszi jobbá az embert mint olyat, erkölcsileg és szakmailag egyaránt. Egy ideje már "brit tudósok megállapították" felütéssel adják el a legostobább bulvártudományos majdnemhíreket, aminek egyfelől oka lehet, hogy a britek tudósai tényleg ennyire hülyék és/vagy ráérnek, másfelől ha mégsem, simán elhisszük róluk, az etnicista sztereotípiáknak meg a Monty Pythonnak köszönhetően.

És néha nyilván arról van szó, hogy valóban fontos kutatások melléktermékeként létrejönnek olyan eredmények, melyek a kontextusukból kiragadva simán viccesek, pedig nem is ez volt a cél. Mondjuk egy komoly társadalomkutatás során valaki kiszúrja, hogy a páros házszámok alatt lakók között szignifikánsabb magasabb az Arsenal-szurkolók vagy a pollenallergiások aránya, mint a páratlan házszámúaknál. Persze ez csak együttjárás, nem oksági kapcsolat, de egy Blikk-szintű újságimitáció szerkesztőjét ez már nem érdekli, ha érti egyáltalán. Így aztán jöhetnek a "Páros szám alatt lakik? Vegyen papírzsepit!" -szintű ostobácska címek, pedig.

Viszont, ha a soha meg nem nevezett brit tudósok tényleg a poénra mennek, akkor lenne jó néhány téma, melynek mélyreható vizsgálatát az akadémikus tudomány eddig mereven elutasította. Vizsgáladó hipotézisnek jók lennének ezek:

- A foltos macskák inkább szangvinikus, az egyszínűek inkább melankolikus vérmérsékletűek.
- A fehér csokitól kevésbé büdöset kakálunk.
- A piros autók a szimpátia elve alapján gyakrabban kapnak pirosat.
- A lottónyertesek között sokkal több a kopasz férfi, mint az alapsokaságban.
- A nők sokkal nagyobb valószínűséggel lesznek terhesek, mint a férfiak.
- A volt menyasszonyoknak csak nagyjából egyharmada végzi feleségként.
- A piros M&M's finomabb mint a sárga.
- A vajas kenyér nagyobb valószínűséggel esik a vajas felére, ha uborka is van rajta.
- A világon a legtöbben az angol nyelvet használják rosszul.
-A hatalom és az intelligencia a demokráciákban fordítottan arányos.
- A csíkos fogkrémek finomabbak, mint a simák.
- A skandinávok többsége szerint a pepita egy szín.
- A csípős ételek kedvelői gyakrabban használnak óvszert az átlagnál, de ritkábban eredeti funkciójában.
- Egyszer volt egy ember, szakálla volt kender.

Agyarszövetség

 A 444.hu nyomán odatévedtem a Magyarok Világszövetsége nevű szervezet honlapjára, ahol először csak a Kolbász Pina című remekbe szabott, ám kétséges helyesírású (hiába no, a turbómagyaroknak legtöbbször a magyar nyelvvel akad gondja) sajtóközleménybe botlottam, mely tudjuk miről szól, és szerzői tényleg kis híján hadat üzennek Ausztriának.  De aztán nem álltam meg ott, elmerültem honlapjuk valószínűtlen világában, és ismét, mondhatni sokadszorra rácsodálkoztam, hogy valóban nagy az Isten állatkertje, és az egyik szegletében rovásírással írnak, vagy rónak, vagy hogy kell ezt mondani.

Az első ami föltűnik, hogy az MVSZ-ben sündörgő alakok nemigen értik az internetet, amit meg értenek belőle, azt nem szeretik. Így aztán egy trianonozós petíció a „világhálón olvasható”,  olvasható a világhálón, ráadásul a vonatkozó szöveg egyben egy link is, szóval egy kissé torlódnak az utalások, de persze ezt meg lehet nekik írni „villámpostán”, ami ma már kábé annyira röhejesen hangzik, mint az „ottlap” amit szintén láttam valahol. Viszont a trianonozás örök, úgy tűnik ez teszi ki a világszövetség tevékenységeinek nagy részét (és általában nemzetpolitikának hívják, persze nekik nemzetpolitikai az is, hogy miért Székesfehérváron készül a győri keksz), idén például a hagyományoknak megfelelően Versailles-ba mennek június 4-én tüntetni, a francia elnök (amúgy Hollande, ez már hogy néz ki nemzetpolitikailag???)meg már hetekkel előtte nyugtatókon él az Elizélt palotában. Ha jól rémlik a szegény hülye MVSZ-esek írtak annak idején petíciót a teszkónak vagy valamelyik hasonszőrűnek is, mert forgalmazni merészeltek egy Trianon márkanevű francia tányérkészletet. Ami nyilván lelken taposott minket durván, az Antant sáros bakancsával rúgva szét nemzetpolitikai érzékenységünk matyómintás hímes tojását. Márpedig a nemzet tojásait ne rugdalja senki, mert az nekünk fáj, plusz hülye hangon vinnyogunk tőle, és Horthy-szobrokat avatunk nagy fájdalmunkban. Szóval a mocsok franciák csak húzzák meg magukat, zabálják a spagettijüket (a magyar nokedlit eszik, meg ősi magyar grenadírmarsot, turulpörkölttel), meg bámulják a bikaviadalaikat a fjordjaikban, de minket ne provokáljanak. Bennünket.

A trianonozás mellett a másik fő tevékenységük a gyurcsányozás, azaz „országkáromló Gyurcsány Ferenc” basztatása. A „Sátán, el a Szent Koronától!” című szösszenetükben is épp tőle jutnak agyvérzés-közeli állapotba, bár az nem világos, hogy Gyurcsány maga a Sátán, vagy ennyire nem tartják nagyra, és csak a Sátán kis segítőjeként tekintenek rá. (Mellékszál: a kaotikus egyházzal megosztották már meglátásaikat? És ha igen, ördögűzőt, vagy pszichiátert küldtek át hozzájuk?) Egyébként az vágta ki náluk a biztosítékot, hogy GY. F. miniszterelnökként feloszlatta a Szent Korona Testületet, melynek hivatalból tagja lett volna, de érthető módon nem volt kedve önjelölt vitézi rendekkel meg zavaros  tekintetű püspökökkel bohóckodnia.

Ráadásul buzgón oktatják is egymást (azért egymást, mert ép ésszel nehéz elképzelni, hogy spiritiszta ufóklubjukon kívül bárkit is érdekelnének a marhaságaik) magyarságtudományra, így aztán kacifántos nevű látszatintézményeket kreálnak, majd nyilván kinevezik egymás professzornak mondjuk az Atilla (sic!)Király Népfőiskolára, a Kőrösi Csoma Sándor Magyar Egyetemre, vagy birodalmi főturulnak a Kárpát-Haza Nemzetőrségbe. A Csőrösi Koma Sándor egyébként érdekes intézmény lehet, képeznek magyarságtudósokat, népi gyógyítókat, masszőröket és buddhista tanítókat is, a legtöbbet ráadásul egy éves időkeretben, ami egyetemnél elve világrekord-gyanús. Vagyis az igazi nemzeti érzelmű honfi/honleány az olyan ajurvédikus ősmagyar buddhista rovásírásos táncházas csillogó szemű kis izé, akinek az fehérneműje is piros-fehér-zöldnemű, amely ráadásul nedves lesz, ha meglátja Orbán Viktort vagy Szörényi Leventét. Gyurcsány láttán pedig ördögűző regölésbe kezd nyomban…

A különböző MVSZ-tematikák a végén persze mindig idült szentkoronázásban kulminálnak, komolyan mondom, kéne ezeknek a szélütötteknek csinálni egy limitált szériás Szentkorona Barbit, egy ilyen műanyag királyi ékszert hosszú combokkal és cserélhető függőkkel, helyes rózsaszín tokban, és akkor otthon játszhatnának vele, becézgethetnék, meg felajánlhatnák nekik a hétvégi házukat, mer rendezhetnének neki teadélutánt, amire eljönnének barátaik is, magukkal hozva Jogar meg Országalma diznihercegnőiket. (És a legmenőbb persze az Imre lenne, aki nem szent  ugyan, de van neki zenélős Nagyboldogasszony Barbija. Természetesen Szkíta-Hun Kennel, meg hozzá kumisszal töltött Én Bazi Nagy Pónim, jurtával.

Szóval, ezek a derék futóbolondok azt gondolják, hogy ők, és igazából csakis ők képviselik a magyarságot (náluk: Magyarságot – de hát a helyesírás, ugye…), és igazából fel sem tűnik nekik, hogy a nagy többséget kitevő relatív normálisok körberöhögik őket. Persze nincs velük semmi baj, kifejezetten szórakoztató, ahogy eljátszanak egymással kis homokozójukban, csak a pénzünket ne akarják, mert annyira azért nem viccesek.

Stadionalapú gazdaság

Nagyon boldogok mostanában fideszéknél, és velük örülnek kicsi segítőik a közszolgálatinak csúfolt lakájmédiában is. Mert ugye a kétharmad, meg sokmillió ember volt a Kossuth téri koronázáson, és akkor még itt van a fantasztikus adat, hogy ugyanis 3% felett van a gazdasági növekedés. Persze csak az első negyedévben (amit az utolsó rendre kiegyenlít, az ellenkező irányba mozdulva), és csak a tavalyi első negyedévhez képest, ami eleve a béka feneke alatt volt, ráadásul a KSH idén más módszerrel számol, szóval a két adat nem is lenne összehasonlítható, de akkor minek örülnének a pártszolgálatos talpnyalók? Amúgy 3% körüli eredmény önmagában is elég gyér lenne, egy válság utáni feltápászkodásban pedig még inkább, amikor eleve nagyot lehet nőni, mert ugye van honnan.

És persze a nagytiszteletű KSH is megjegyzi, hogy hát az építőipar lendített ekkorát a részeredményen, ami mindennapi nyelven azt jelenti, hogy hogy bazi nagy stadionokat építenek rohadt drágán és nagyjából feleslegesen, hogy a Főnöknek legyen hol szotyoláznia. Ezért igen fontos, hogy lehetőleg mozgólépcső közlekedjen a fűtött ülésekkel felszerelt víájpí páholyba, a Pocakos Tábornok ugyanis láthatóan öregszik, arcát meggyűrte már a haza sorsa feletti folyamatos aggodalom, meg a legális házipálinka, már csak az hiányzik, hogy még fel is fázzon magyarfoci (igen, ez külön sportág, így egybeírandó) tekintése közben, vagy beleálljon a görcs a lábába. Aztán imádkozhatnak naphosszat a Lánchíd konyak rádió harci nyugdíjasai a Szent Kétballáb körmeneten.

Ám valószínű, hogy hosszú távon a stadionalapú gazdaság fenntarthatatlan, miként nem lehetünk végtelenségig a látszóbeton és a térkő országa sem, egyszer már valami olyasmit is kellene építeni, ahol termelnek, és pláne szolgáltatnak valamit, amire Kazahsztánon meg Fehéroroszországon kívül is van igény, akkor is, ha nincs rajta matyóhímzés. Mert ilyet nálunk leginkább a gaz külföldi multik építenek, vagyis gyárat, áruházat meg call-centert, a magyar állam és csatolt részei pedig egyfelől játszótereket betoznokav, meg főtereket díszburkolatoznak vadul  EU-s  pénzekből, másfelől folymatosan figyelik, hol lehet valamit lenyúlni maguknak, esetleg a Terike fiának, aki olyan nagy hazafi, hogy már az óvodában Fidelitas-tag volt (és játékdömperrel küzdött a kommunisták ellen), plusz  politológiát tanult a Navracsicsnál, a nagybátyja meg helyettes al-államtitkár.

De a szép új stadionokból nem lesz igazából semmi, legfeljebb koszlott, lepukkant régi stadionok, ám fenntartani ugyanolyan drága lesz, pláne ha a haverok számlázzák a költségeket legendásan vastagon fogó ceruzájukkal, hogy ugye maguknak, esetleg a Terike fiának, mint fentebb.

Halihó, az aranyér!

„Soli deo gloria – mondaná erre Orbán Viktor, mert mostanában mindenre ezt mondja. Ebből a szolit és a deót mindenki érti, gloria meg este fan.”

(Uj Péter: Merre is tart Európa…)

Na most épp hogy szoli nincsen, mármint nap, ez persze önmagában nem baj, fenének hiányzik a rohadt meleg, mikor az aranyhal halászlékockáért könyörög, hogy vessen már véget szenvedéseinek, a hibiszkusz meg simán kimegy zuhanyozni, de ez nyálkás őszi idő már tényleg túlzás.

Tudom én hogy májusi eső aranyat ér, de talán nem korlátlan mennyiségben, úgy már inkább csak pont annyira hiányzik, mint az aranyér, vagyis nem, egyáltalán.  Először is ugye a hideg. Az nem normális, hogy vastag zokniban meg kötött pulóverben kell fotelszörfölnöm május közepén, a gyárban meg ennél is hidegebb van, a tarhonya tömbbé áll össze a kajásdobozban, nyilván fázósan bújnak egymáshoz a szemek, de hiába. Ezt a tarhonyát már hiába próbálnám elvetni, biztos nem csírázna ki.

A hidegnek amúgy vannak kellemetlen mellékhatásai is, például a takony, a köhögés, meg hogy egészen randa felsőket kénytelen hordani az ember, mert azok legalább melegek, aztán próbálhatom a járókelőknek testbeszéddel kommunikálni, hogy a fekete, szkinhed-fazonú kapucnis pulcsi ellenére nem vagyok náci, és nem tervezem senki szűkebb családjának kiirtását. Ebben mondjuk a testalkatom, az arcszőrzetem meg a póráz másik végén található nagy fekete kutya nem sokat segít, talán egy táblát kellen a nyakamban hordanom, hogy „Liberális értelmiségi vagyok (és turista), a kutya meg nagyon barátságos csak kicsit fingós.  – Ugyanott fűnyíró eladó!”

És persze az eső sem sokat segít a hangulatomon, már bekészítettem a szandált, meg a vászon tornacsukát, erre húzhatom fel az acélbetétes munkavédelmi bakancsot, mert az legalább víz és mindenféle álló, bár a fent említett imidzs-problémát csak tovább súlyosbítja. Az eső következtében sáros kutyanyomok a szőnyegen, soha meg nem száradó farmerek a hideg radiátoron, vagyis minden, a mi ráerősíthet arra a rossz érzésre, ami olyankor fogja el az embert, ha délben is csak lámpafénynél lehetséges olvasni.

A kutya pedig nem heverészhet naphosszat az erkélyen (ami naptárilag már indokolt lenne), így aztán folyamatosan itt üldögél, és nagy boci szemekkel bámul rám és az erkélyajtóra, finom utalásféleképpen. Ha kiengedem, ő nem fázik (legfeljebb fel, de akkor meg óránként mehetnék le vele a ház elé pisilni, és nem, én nem pisilnék ott és akkor), én viszont még taknyosabb leszek idebenn, ami nem jó, mert fogytán a papírzsepi, esőben meg nem megyek boltba. Szóval legyen már június, az akkori esőről nincs semmi kretén népi mondás, legalább is remélem.

Waffel SS

„Az illegális másolás rossz karmát okoz!”

(Felirat egy Mayapurból származó krisnás cd-n.)

Kedvenc legborzasztóbb rádióműsoromban ma kiemelt téma volt az Ejróvízijónak az ő dalversenyét megnyerő osztrák transzvesztita. Kiakadt rajta a sok népnemzeti belvárosi alsóközéposztálybeli úri keresztény nyugdíjas, bár  legalább ketten elismerték, hogy a palinak jó hangja van,  látni meg nem látták vasalás közben, csak később csodálkoztak, helyesebben szörnyülködtek rá.

De a legjobb az a fazon volt, aki sehogy sem bírta eltalálni a jeles előadó művésznevét, a helyes megoldáshoz akkor járt a legközelebb, amikor így nevezte: Palacsinta Raus. Vagyis Palancsita Kifelé! Tisztára mint valami gasztromilitáris mozgalom neve, mely kérlelhetetlen keresztes hadjáratot hirdet a  serpenyőben sül tésztafélék ellen, szoros szövetségben a brit Pancakes Go Home! múvmenttel, melynek tagjai a yorkshire-pudingot védelmezik utolsó leheletükig a beszivárgó lángosokkal szemben.

Úgy tudom az egészet elképzelni, ahogy mégy gyerekkoromban láttam egy filmben (a címe nyilván nem jut eszembe), ahol egy pasi átveszi a hatalmat a városban, virtigli náci rohamosztaggá fejlesztve a kis vegetáriánus egyesületet. A végén már csak az éj leple alatt mernek kenőmájast csempészni konspiratíve a dílerek, mert akit elkap a Karalábé-Gestapó, azt „mocskos húsevő!” felkiáltással verik agyon a nyílt utcán.

Vagyis a Palacsinta Raus! tagjai und támogatói nyilván valódi botránynak tartják, hogy mindenki mindenfélét sütögethet serpenyőben csak úgy, bele a világba mintegy, ez kérem nem mehet így tovább, ez kérem anarchia kérem! Rendes magyar/német/osztrák/maláj csak kemencében süt, hisz a Bibliában is írva vagyon „És ne süssél te az tűznek fölötte, mert nem kedves az én szememnek,  hanem süssél sárból tapasztott kis kunyhókban, elrejtve az tűznek égető paráznaságát. És ne használj te olajat az oltáron kívül, mert az csak az egy igaz Istené, ki lekvárral kedvelé vala!”  (Szent Ramzai harmadik levele a Trüffelbeliekhez 1.5.6/5.7)

Persze a derék antipalacsint mozgalmárok nem értik, hogy vezérük miért néz ki ilyen hülyén, de nyilván betudják annak, hogy gyerekkorában  minden másnap megverte az anyja egy piroggal, innen a fixációi, de a hangja legalább jó.

Az én elméletem, ami az enyém

A diszkurzív logika hermeneutikai fenomenológiája explicit módon konvergál az episztemé ontológiai hipotézisei irányába, miközben az a priori kategóriák kontingens jellegűvé transzformálódnak a relativizmus által generált kvázi-kauzalitás síkján. Így a tudat reaktív permutációi projektálódnak az objektív funkciók kognitív diszpozícióiba is, miközben a látens prepozíciók aktualizálódnak, manifesztté válnak, segítve deszkriptív perspektíva habitulizációját. Ez persze a divergens kommunikátumok esetében csak differenciált módon realizálódhat, tekintettel az interszubjektív regulák nivelláltságára, mely csak szituatív módon hierarchizálható, kizárólag a partikulárisén-prezentációk viszonyrendszerében.

Vagyis minden implicit teória magában hordja az inkluzív-exkluzív dinamika stabilizációjának, sőt stratifikációjának esélyét, azaz a kognitív origók pozícióinak lehetséges rigiditását, mint az objektivációk illúzióját. Ám tudunk kell, hogy e pszeudo-transzcendens státusz nem implikálja ab ovo a státuszok vertikaitásának realitását, legalább is nem fenoménként. Ennek következtében minden kommunikatív, deliberatív aktus értelmezési horizontja legfeljebb szubjektív kategóriaként adódik, mely persze nem zárja ki a kovergencia lehetőségét. Minden szeparált szubjektum immanens módon generál egy vagy több argumentumot, adott kontextusokhoz rendelve, miközben szofisztikált módon differenciál a felkínált paradigmák szimbólum-készletei között, transzparenssé téve a megértés-mintázatok határait. Igazából ez teszi lehetővé az egészet.

És ez pont így van, én tudom, mert sokat gondolkodtam rajta jól.

Unalom TV

Régebben néztem a formaegyet (ami csak nálunk forma, máshol formula, de nekünk nyilván mindegy az "előírás" és az "alak" közti különbség, meg hát rövidebb is), sőt ma is kísérletet teszek rá, de a helyzet egyre reménytelenebb. Korábban voltak versenyek, ma leosztott körözés van, csapatutasítás, meg takarékos sofőr droidok, csak izgalom nincs.

Nekem ez az egész ne legyen tudomány, nem érdekel a leszorítóerő, meg hogy ki melyik szektorban gyorsabb féltized másodpercel a másik egyensrácnál, legyen verseny, legyen megint Piquet meg Mansell, Senna meg Prost, de lehetne rögtön egy új James Hunt is. hajmeresztően vezető vagány playboyokat akarok látni, kütyük fölé görnyedő mérnökök helyett, hogy ne laptopokon dőljön el a verseny, hanem a pályán (paliklászlóul: aszfaltcsíkon). És ha már itt tartunk, sótlan szakértők helyett lehetne megint Palik, vagy valami hasonló fazon, aki egzaltáltan üvölti minden előzési kísérletnél, hogy "jajj de keggyettlennn....!!!", ha meg nem történik épp semmi, fáradtan közli, hogy "akkor most beszélj te valamiről, Gyulám!".

A romlás persze nem most kezdődött, hanem a Súmakkernél, az ő regnálása idején lett agypusztítóan unalmas az egész, de annyira, hogy hozzá képest a Szomszédok akciófilm. Súmakker volt az első robotpilóta, mára már az összes olyan, kivéve talán Rájkőnent, aki iszik és vezet, de egy fecske nem csinál havat. (Mondjuk több sem. Ideális esetben nem is látnak olyat. Ráadásul a Súmakker után nem sokkal jött a Fettel, a következő versenygyilkos német (huncut a nímöt, nna), kiegészítve a nagyképű Alonzóval meg a bulvárceleb Hemiltonnal. Most már ott tartok, hogy menjen az összes a fenébe, én má" nem is tudom mi lesz ebből, mi lesz má' itten, hogyismodjam, ebből na, komolyan mondom... (Majd jól betelefonálok a lánchídrádjóba, aszt kiadom magam...izé magamból.) Régen ki nem hagytam volna egy versenyt, mostanában már sokszor csak belenézek, majd utána neten meglesem a végeredményt. Hisz közben annyi más izgalmas program van, rendezgethetem például a bélyegeimet, miközben fél szemmel követem a kabócák családi életének fordulatait a National Geographicon, az is nagy adrenalinlöket.

Lassan tehát újabb nézni való szórakoztató sportversenyek után kell néznem, ami nem könnyű. A foci sohasem érdekelt egy csöppet sem, más meg nemigen van, mi ilyen focinéző ország vagyunk, akinek meg nem tetszik, az tanuljon meg horgolni, vagy szerezzen barátokat, akikkel kirándulhat. Meg vannak ezek a kajak meg kenuizék, de az tök unalmas, például kanyarok sincsenek, meg kicsúszások, csak azért meg nem nézek valamit, mert abban jók a magyarok, meg a szerbből lett magyarok. (Kivéve a kézilabdát, azt mondjuk igen.)

Esetleg néhány szabálymódosítással lehetne a Formaula Egyet is izgalmasabbá  tenni, például minden futam előtt véletlenszerűen négy autónak elrontanák a fékjeit, a felniken lennének ilyen Ben Hur-os abroncsnyíró pengék, időnként nyulak szaladnának át a pályán, meg őzek, viszont az autókon lenne katapultülés (mentőernyővel) meg hiperűrsebesség-kapcsoló. (Aki Föld körüli pályára áll, két plusz pontot kap.) Vagy legyen egyszerűen hendikepp rendszer mint a túraautóban, két futam egy hétvégén, a másodikon az első futam első tíz helyezettje fordított sorrendben indul. Akkor legalább látnánk valami autóverseny szerűt.  Vagy z is lehet, hogy teljesen átszokok a túraautó-versenyekre, meg az Indycarra. Plusz követem a szomszédok családi veszekedéseit, az is elég látványos, hangos és akciódús, ráadásul kábeltévé-előfizetés sem kell hozzá.

Európa halott, és élvezi

Aszongya a főtábornok vezérminiszter (pajzsra emelése alkalmából), hogy Ejrópa haldokolik, mer' túl liberális, mi viszont tősgyökeres konzervatívok tuggyuk, hogy kozervatív fordulatra van szükség, és a magyar (angol, portugál, lengyel stb.) név megint szép lesz, méltó, régi. Ami nála persze azt jelenti, hogy csináljuk meg újra a kádárizmust, csak nacionalista szósszal leöntve, pedig tudhatná, hogy a nemzeti+szocialista az egy elég nem jó párosítás. És itt most nem is Hitlerre gondolok, hanem mondjuk Ceausescu-ra vagy Milosevicsre, mindig sírás lett a vége, meg sok vér.

Európa boldogabbik fele meg nem veszi észre, hogy haldoklik, a hülyéje. Érzik persze a válságokat, meg a problémákat, de  megoldást rendszerint a több szabadságban látják, és nem a kevesebben, mint a felcsúti fáraó. Nem modernizált középkort karnak, hanem valami újat, ami ma is működik, posztmodern, civilt szféra, hálózati társadalom gadnóz. Nálunk meg nagy eredményként jelenti be egy milliárd közpénzből működő "tudományos" "intézet", a zártkörű konferenciáján (!), hogy pár tízmillió elköltése után, már ímél-címük is van, még száz milla és weblapjuk is lesz, becsszó.

És hát Európa nyugati felén járva sem úgy néz ki a dolog, mintha a végüket járnák. Zúgolódnak a britek az olcsó külföldi munkaerő miatt, a spanyolok a munkanélküliség miatt, az osztrákok a eurovíziós szakállas nő miatt, de köszönik megvannak, aktuálisan mindegyik sokkal élhetőbb hely Magyarországnál, például mert a gondokból nem következik automatikusan a reménytelenség. Nálunk viszont az utóbbit személyesen garantálja a fővezír, akinek azért kisebbségben lévő hívein kívül senki nem hisz, mondjuk épp innen a reménytelenség. A "nemsoká minden jó lesz, tejjel-mézzel csöpögtetünk majd Tokaj szőlővesszein" típusú szövegeket a hívek egy része sem veszi komolyan. (Mellékszál, de a templomba járók hány százaléka hívő? Szerintem ők is kisebbség, a többinek meg csak kulturális rutin.) Azt pedig, hogy itt és most nem jobb, azt sokan érzik, leszámítva nyilván a mindenféle-közeli nímandokat, akiknek valahogy sokkal, de sokkal több méz folyik a tejükbe. Mint egyszer már írtam, egy állami A6-os Audiból nézve valahogy egész más a világ, mint a késő esti 23-as buszról.

Orbán azt öblögeti, hogy ő érzi a nép lelkét, de baromságot beszél. A népnek egyfelől nincs lelke (pontosabban milliónyi van neki), csak egészen aljas politikusok gondolják a társadalmat homogén masszának, másfelől pedig ő csak a saját kispolgári, pálinkázós, kolbásztöltős uram-bátyám alapú félművelt kispolgári korlátoltságát érzi, és próbálja kivetíteni ránk is. De ez hosszú távon nem megy, legalább is remélem, nem vagyunk homogén massza.

Ráadásul Orbán a liberalizmus kritikájától eljutott a kommunizmus kívánásáig, hiszen koronázási ünnepségén azt harsogta a tömegnek, hogy „Mindenki tegye meg, ami tőle elvárható, és kapja meg, ami neki jár.” Ez pedig ugye gyakorlatilag azonos azzal az elvvel, hogy mindenki dolgozzon képessége szerint és részesedjen a javakból szükségletei szerint. Csak ez már a Kommunista kiáltvány tanulsága, biztos ott olvasta anno...
Csak azt nem értem, hogy akkor miért kommunistázik folyton?

Én sem voltam szkinhed!

Illetve egyszer igen, pontosabban majdnem, vagyis az történt, hogy az új hajnyírót rosszul állítottam be, így sikerült nullásgép funkcióba helyezni. És persze bevállalós módon középen kezdtem a nyírást, és onnantól már muszáj volt végigcsinálni.

Viszont a jobbikos seggfejekkel, meg az egyéb náci szennyedékkel ellentétben sosem fordult meg a fejemben, hogy az erőszakkultuszos, fasisztoid, rasszista hülyeségeket egy pillanatig is komolyan vegyem, szocializációm, lelki alkatom és jó karmám miatt mindig is ilyen liberális-féle voltam. (Úgyhogy én a náci söpredéket sem tiltanám be, náculjanak nyugodtan, otthon egymás között, ha nekik erre áll fel, magukat teszik csak röhejessé. Persze ha vonulgatnak, meg közben karlengetve üvölgenek, az nekem nem esik jól, de még az is mehet, ha közben nem azt üvölgik, hogy valakiket fel kellene húzni  lámpavasra, vagy lelökni a földre durván, mert csak. Az már nem mehet, akkor vigye el őket a yard, jó messzire.)

Plusz azt hiszem, nácinak lenni, meg náci mód viselkedni jó adag műveletlenséget is feltételez, kultúrember nem lesz szkinhed, dzsihádista, városi gerilla, de még fideszes harci nyugdíjas sem. Vagy esetleg lesz, de csak fiatalon, aztán továbbtanul, és/vagy kinövi. Aki ma bárhol a nyugati világban (mert azért Afrika törzsi területeire például nem vonatkoztatnám) náci, vagy mondjuk anarcho-kommunista, az semmit sem ért a jelen társadalmaiból. Elzúgtak ugyanis forradalmaink.
Vagyis a radikalizmus leginkább csak tehetetlenségből fakad, pontosabban abból, hogy legtöbbünknek gőze sincs, mit is tehetnénk, ha valami nem tetszik a körülöttünk lévő világban.  Mari néninek mondjuk nem tetszik, hogy kora reggel zörög a kukásautó az ablaka alatt, ezért ordibál Irénke nénivel a másodikról, hogy a macskájának  a muskátlijaira hullik a szőre. Meg szidja a Gyurcsányit (vagy ki is most a főtitkár) meg a tanácselnököt (arról elve nem tudja ki lehet), esetleg betelefonál a lánchídrádjóba', hogy a komenisták nem hagyják őtet aludni. Az unokája meg narancssárgára festi a haját, halálfejes láthatósági mellényt húz, és a haverjaival a munkából hazafelé tartó kukásokat inzultál biciklilánccal. Ahelyett, hogy kitalálnák, mi lehetne tenni az ügyben.

Amivel azt akarom mondani, hogy a szkinhedekkel és hasonszőrűekkel az igazi baj az, hogy beszűkült ostoba bunkók. Minden más csak ennek következménye, az is, hogy elfogadhatatlan dolgokat tesznek, és az is, hogy elfogadhatatlan, ha parlamenti alelnökök lesznek.

Úr ír - Topgír

Ma futottam bele a Top Gear Live című izé, na jó, sóműsor, amit Sport László Papparénában rendeznek majd egyszer. Illetve kétszer, de csak egyetlen napig, mint vándorcirkusz a kisvárosi piactéren, ami jogosnak tűnik, tekintettel az eredeti műsor világszerte elszenvedett ismertségére és a hazai piac korlátottságára. Mert hát nem hiszem, hogy milliós Top Gear rajongótábor flangálna fel s alá kies hazánkban,  a jó helyekre meg több mint harmincezer egy jegy, szóval a kettő együtt legalább is nem tesz indokolttá több előadást.

Vagy mit is, mert nehéz ezt az egészet színpadon elképzelni, habár ugye egy tévéműsorról van szó. De annak a lényegét meg a kisfilmek adják, amit csak összekötnek a jópofáskodó műsorvezetők, igaz, élő közönség részvételével, de ilyen stadionméretekben, azért elég valószínűtlen a cucc. Mert itt a szokásos műsoridő legalább dupláját kellene kitölteni viccelődéssel meg autók színpadon való mutogatásával, esetleg lehet valami autós rodeót belevinni, de ahhoz meg minek Clarksonék?

De ha már nem keresnek eleget a BBC-nél, és kell ilyen hakni is, lehetne még fejleszteni rajta. Legyen mondjuk Top Gear On Ice, ötméteres korcsolyázó Richard Hammond bábuval, jégmotorozással, háttérben egy szimfonikus zenekar játszaná a főcímzenét: Meg lennének benne korcsolyázó dínók, hogy dúsítsák a programok. Aztán jöhetne a Stig - The Musical a West Enden, a zenét szerezné James és Brian May.

Az erőszakosság diadala

Már egy ideje mást sem hallani a médiákokból (felől), mint a Szabadság-téri megszállás-ügyi emlékmű körüli viharokat, melyeket a Felcsúti Ramszesz szerint persze csak a nyomorult kommenista ellenzék halálhörög vesztét érezve, pedig nem. Sőt, szerinte kocsmai színvonalon hőbörögnek, mintha legalább is nem ő lett volna, aki a kortárs magyar politikai életben politikai programmá, és egyben győzelmi stratégiává tette a szotyizós, pálinkázós, földre köpködős tahóságot. Pedig de.
(Mellékszál, ám fontos, hogy ma már oda jutott Döbrögi uram, hogy kormányprogramot sem hirdet meg, nehogy már a saját korábbi hazugságait olvassák a fejére későbbi, ellentétes hazugságai okán. Meg hát ha választási programjuk sem volt, miféle kormányzati cselekvés is következhetne belőle? Majd az lesz, hogy Döbrögi Ramszesz felkel reggel, benéz a stadionjába neki, és ha nem nyer a csapat, majd betiltja a többi csapatot, osz't jónapot, legfeljebb hadat üzen az EU-nak tizenvalahány Gripennel, és lembomázza a Bayer Münchent.)

De az emlékmű akkor is gond, nagyjából három szempontból:

1. Emlékezetpolitika: Döbrögi szerint az angyal az minden áldozat, a birodalmi sas meg nem csak a nácik, de minden német. Hááát... Menjen inkább a fenébe  primitív történelem-értelmezésével. Államjogilag, a kis sunyi. Mert a zsidók jogfosztása és kifosztása nem a német megszállással kezdődött, zsidótörvények, munkaszolgálat (éheztetett emberek félig megfagyva aknát szednek kézzel, a hősiesnek hazudott, ám szintén lerongyolódott hadsereg előtt, a túlélés szerencse kérdése), plusz deportálások, amik a fidesz házi hortystája szerint csak idegenrendészeti eljárok voltak, de nyilván a halálba küldött tizenezer ember között nem szerepelt egyikük felmenője sem. Ám mindez a német megszállás előtt történt, utána meg épp csak a hadsereg, a csendőrség meg úgy általában az állam segédkezett haláltáborba küldeni még pár százezer embert. Mert nem tetszett a vallása, a vagyona, a bőrszíne, a politikai vagy a nemi irányultsága. Márpedig az az állam, mely így működik, az ócska fasiszta diktatúra. Hogy ezer embert ölet-e meg, vagy százezret, az már - e szempontból - nem számít, hisz egy deportált zsidó, egy elgázosított cigány is sok, és rohadjon meg az a kormányzó, aki államfőként csak sunnyog, hisz tudjuk, lehetett volna akár önfeláldozó jellem, akár hős is, de gyáva volt, így nem lett államférfi, csak egy száműzött a történelem szemétdombján. És azokhoz képest, akiket cserben hagyott, hú de jól járt.
Vagyis ezért hazugság az egész emlékmű, a magyar állam nem áldozat volt, hanem cinkos. Orbán meg ne értekezzen a történelemről, mert egyrészt szörnyülködnek rajta, másrészt kiröhögik, tudhatja épp, mi történt, tudhatja, hogy maga a "szobrászművész" írta le, hogy nála az angyal az bizony a magyarság szimbóluma (és nem az összes áldozaté, kiknek jó részét addigra már kitagadták  magyar nemzetből), csak vagy nem érdekli, vagy nem is nézett utána. ám bármelyik esetben alkalmatlan pozíciójára. Szóval tényleg menjen a fenébe, igazgasson fociakadémiát vagy szotyolapörkölőt, vedeljen pálinkát, kit érdekel. Csak hagyjon már békén.

2. Esztétika: Ez rövid lesz. Ugyanis - már amennyire a vázlatos látványtervekből kiderül - itten egy harmadosztályú ócska giccs készül, valami bronzba vasbetonba meg műkőbe álmodott izé, min amit a Sarki Józsi, a sírköves dobna össze, ha már maradt neki némi anyag, az önkormányzat meg vevő valami szakállas fejre (szentisván-szentlászló mindegyis), jó pénzért. Hogy egy nyavalyás makettet sem látott senki, hogy Melocco bácsinak viszont tetszett, az már mindegy is, nálunk is az az 56-os emlékmű, hogy valami formátlan kövek előtt szélben áll egy angyal (vizespóló-verseny résztvevője lehet), bronzból amúgy, a kövek fölött meg valami amorf izé, asszem zászló akart lenni, na az is szörnyű, de úgy tűnik ez a trend.

3. Erkölcsi: Komány Viktor orbánfő megmondta, hogy ő sosem hazudik. (kivéve mikor igen.) De ez ügyben konkrétan közölte, hogy persze, elhalasztják az emlékmű-építést húsvét utánra, akkor majd újra beszélnek róla. Aztán tojt magasról az egészre,a szakik kezdtek betonozni, húsvét meg még két hétnyire volt. nos, akkor mit is szónokolhatna itt erkölcsről, meg szavahihetőségről? Az Ember Aki Sosem Hazudott De Ha Igen Észre Sem Veszi? És még kereszténynek is hazudja magát, pedig az nála legfeljebb annyi, hogy húsvétkor berúg, meg smúzol tetszőleges püspökkel, de a krisztusi szeretet, az valahogy felejtős....