Tényleges

A pocakos főminiszter már megint fel van háborodva egy bírósági ítélet nyomán, mintha legalább is nem jogász lett volna valaha, mikor még nappali világosságban is normális embernek tűnt, nem pedig ennek a fényre sötétedő rákosielvtársnak, akinek mostanában. Mert hát hogy jön ahhoz  az Emberi Jogok  Európai Bírósága, hogy megkérdőjelezze az ő csalhatatlanságát, és belekössön abba, hogy minden későbbi felülvizsgálat lehetősége nélkül lehet ma embereket tényleges életfogytiglanra ítélni. Legalább is egyelőre, Magyarországon.

Pedig a amiről az ominózus ítélet szól, az csak annyi, hogy ne vegyünk el elve minden reményt még azoktól sem, akik a legsúlyosabb bűncselekményeket követték el. Például azért, mert elsősorban emberek, és csak másodsorban szörnyetegek, akikből akár még ember is lehet újra. Ha meg nem lesz, maradhatnak a rácsok mögött életük végéig. Hisz az európai bírák csak azt mondják, hogy húsz vagy huszonöt vagy harminc évvel az ítélet után, meg lehessen vizsgálni, hogy az akkora nagyjából már öreg sittesek ártalmasak-e még, vagy esetleg kiengedhetik őket, hogy a híd alatt, vagy egy fapados szeretetotthonban tengethessék a keveset, ami még hátravan. Ha veszélyesnek tűnnek, akiket az elmúlt börtönévek (évtizedek) csak még dörzsöltebbé és antiszociálisabbá tettek, akkor meg maradjanak a körletben, hisz nem lenne kötelező kiengedni őket adott idő után, csak lehetséges, ha minden feltétel adott. Hisz az ember változhat, emlékszünk még egy farmerdzsekis, borostás, radikálisan liberális politikusra, akire viszont a mostani kádárista-szájkeresztény-populista főminiszter már nem is akar emlékezni. De az ember változik, egy gyilkos is megjavulhat és megbűnhődhet, ha meg nem, vagy nem eléggé, még mindig megrohadhat a kóterban.

A felcsúti generalisszimusz viszont ezt vagy nem gondolja végig, vagy igen, csak már alapból löki a bornírt baromságait, hogy ezek az ejrópaiak (mér’ mi mik vagyunk?) jobban ügyelnek a gyilkosok emberi jogaira, mint az áldozatokéra, vagy azok hozzátartozóiéra.  Pedig nem jobban, hanem is, mert emberi jogai mindenkinek vannak, ezért hívják őket emberi jogoknak és nem mondjuk rendes emberek jogainak, vagy daliás fideszesek jogainak. De a felcsútit ez nem érdekli, ő népszerű szeretne lenni, mert az szavazatokat jelent, a szavazatok hatalmat, a hatalom pénzt, a pénz meg még több hatalmat, amivel még több szavazatot lehet szerezni, hisz előbb utóbb előáll a helyzet, amikor már tényleg mi vagyunk mindenhol, mi vagyunk minden. És ezért ilyeneket kell mondani, ez rezonál a nép „szemet-szemért” ószövetségi etikájára. (Persze csak akkor, ha másról van szó, mert  ha közeli hozzátartozónk esik bűnbe, rögtön megértő lesz az ember, valamint  a büntetőjog túlzott szigorának és a hazai börtönviszonyok elszánt kritikusa.) Ráadásul a Rosszabbik nevű szélsőjobboldaliak már lenyúlták tőle a halálbüntetés-visszakövetelés témáját, pedig azt a viktátor magának szerette volna, akkor aztán nagy beleéléssel és látható élvezettel adhatta volna elő az összevont szemöldökű pátriárkát, lehetett volna egy túlsúlyos és kissé szétcsúszott Savonarola.

De halálbüntetés nem lehet, így marad ez az emberi jogokkal szembeni kocsmai emberkedés (főleg szájalás útján realizálva), meg a fantáziálás arról, hogy egyszer azért lesznek még nyilvános korbácsolások a Panco Ordenáréban, amit ős majd a víájpí páholyból szemlélhet majd szigorú igazságossággal a fényes tekintetében. Addig is beszól a bíróságoknak, és dolgozik rajta, hogy egyszer a bíróságok is ő lehesen.