2014. május 11., vasárnap

Unalom TV

Régebben néztem a formaegyet (ami csak nálunk forma, máshol formula, de nekünk nyilván mindegy az "előírás" és az "alak" közti különbség, meg hát rövidebb is), sőt ma is kísérletet teszek rá, de a helyzet egyre reménytelenebb. Korábban voltak versenyek, ma leosztott körözés van, csapatutasítás, meg takarékos sofőr droidok, csak izgalom nincs.

Nekem ez az egész ne legyen tudomány, nem érdekel a leszorítóerő, meg hogy ki melyik szektorban gyorsabb féltized másodpercel a másik egyensrácnál, legyen verseny, legyen megint Piquet meg Mansell, Senna meg Prost, de lehetne rögtön egy új James Hunt is. hajmeresztően vezető vagány playboyokat akarok látni, kütyük fölé görnyedő mérnökök helyett, hogy ne laptopokon dőljön el a verseny, hanem a pályán (paliklászlóul: aszfaltcsíkon). És ha már itt tartunk, sótlan szakértők helyett lehetne megint Palik, vagy valami hasonló fazon, aki egzaltáltan üvölti minden előzési kísérletnél, hogy "jajj de keggyettlennn....!!!", ha meg nem történik épp semmi, fáradtan közli, hogy "akkor most beszélj te valamiről, Gyulám!".

A romlás persze nem most kezdődött, hanem a Súmakkernél, az ő regnálása idején lett agypusztítóan unalmas az egész, de annyira, hogy hozzá képest a Szomszédok akciófilm. Súmakker volt az első robotpilóta, mára már az összes olyan, kivéve talán Rájkőnent, aki iszik és vezet, de egy fecske nem csinál havat. (Mondjuk több sem. Ideális esetben nem is látnak olyat. Ráadásul a Súmakker után nem sokkal jött a Fettel, a következő versenygyilkos német (huncut a nímöt, nna), kiegészítve a nagyképű Alonzóval meg a bulvárceleb Hemiltonnal. Most már ott tartok, hogy menjen az összes a fenébe, én má" nem is tudom mi lesz ebből, mi lesz má' itten, hogyismodjam, ebből na, komolyan mondom... (Majd jól betelefonálok a lánchídrádjóba, aszt kiadom magam...izé magamból.) Régen ki nem hagytam volna egy versenyt, mostanában már sokszor csak belenézek, majd utána neten meglesem a végeredményt. Hisz közben annyi más izgalmas program van, rendezgethetem például a bélyegeimet, miközben fél szemmel követem a kabócák családi életének fordulatait a National Geographicon, az is nagy adrenalinlöket.

Lassan tehát újabb nézni való szórakoztató sportversenyek után kell néznem, ami nem könnyű. A foci sohasem érdekelt egy csöppet sem, más meg nemigen van, mi ilyen focinéző ország vagyunk, akinek meg nem tetszik, az tanuljon meg horgolni, vagy szerezzen barátokat, akikkel kirándulhat. Meg vannak ezek a kajak meg kenuizék, de az tök unalmas, például kanyarok sincsenek, meg kicsúszások, csak azért meg nem nézek valamit, mert abban jók a magyarok, meg a szerbből lett magyarok. (Kivéve a kézilabdát, azt mondjuk igen.)

Esetleg néhány szabálymódosítással lehetne a Formaula Egyet is izgalmasabbá  tenni, például minden futam előtt véletlenszerűen négy autónak elrontanák a fékjeit, a felniken lennének ilyen Ben Hur-os abroncsnyíró pengék, időnként nyulak szaladnának át a pályán, meg őzek, viszont az autókon lenne katapultülés (mentőernyővel) meg hiperűrsebesség-kapcsoló. (Aki Föld körüli pályára áll, két plusz pontot kap.) Vagy legyen egyszerűen hendikepp rendszer mint a túraautóban, két futam egy hétvégén, a másodikon az első futam első tíz helyezettje fordított sorrendben indul. Akkor legalább látnánk valami autóverseny szerűt.  Vagy z is lehet, hogy teljesen átszokok a túraautó-versenyekre, meg az Indycarra. Plusz követem a szomszédok családi veszekedéseit, az is elég látványos, hangos és akciódús, ráadásul kábeltévé-előfizetés sem kell hozzá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése