Agyarszövetség

 A 444.hu nyomán odatévedtem a Magyarok Világszövetsége nevű szervezet honlapjára, ahol először csak a Kolbász Pina című remekbe szabott, ám kétséges helyesírású (hiába no, a turbómagyaroknak legtöbbször a magyar nyelvvel akad gondja) sajtóközleménybe botlottam, mely tudjuk miről szól, és szerzői tényleg kis híján hadat üzennek Ausztriának.  De aztán nem álltam meg ott, elmerültem honlapjuk valószínűtlen világában, és ismét, mondhatni sokadszorra rácsodálkoztam, hogy valóban nagy az Isten állatkertje, és az egyik szegletében rovásírással írnak, vagy rónak, vagy hogy kell ezt mondani.

Az első ami föltűnik, hogy az MVSZ-ben sündörgő alakok nemigen értik az internetet, amit meg értenek belőle, azt nem szeretik. Így aztán egy trianonozós petíció a „világhálón olvasható”,  olvasható a világhálón, ráadásul a vonatkozó szöveg egyben egy link is, szóval egy kissé torlódnak az utalások, de persze ezt meg lehet nekik írni „villámpostán”, ami ma már kábé annyira röhejesen hangzik, mint az „ottlap” amit szintén láttam valahol. Viszont a trianonozás örök, úgy tűnik ez teszi ki a világszövetség tevékenységeinek nagy részét (és általában nemzetpolitikának hívják, persze nekik nemzetpolitikai az is, hogy miért Székesfehérváron készül a győri keksz), idén például a hagyományoknak megfelelően Versailles-ba mennek június 4-én tüntetni, a francia elnök (amúgy Hollande, ez már hogy néz ki nemzetpolitikailag???)meg már hetekkel előtte nyugtatókon él az Elizélt palotában. Ha jól rémlik a szegény hülye MVSZ-esek írtak annak idején petíciót a teszkónak vagy valamelyik hasonszőrűnek is, mert forgalmazni merészeltek egy Trianon márkanevű francia tányérkészletet. Ami nyilván lelken taposott minket durván, az Antant sáros bakancsával rúgva szét nemzetpolitikai érzékenységünk matyómintás hímes tojását. Márpedig a nemzet tojásait ne rugdalja senki, mert az nekünk fáj, plusz hülye hangon vinnyogunk tőle, és Horthy-szobrokat avatunk nagy fájdalmunkban. Szóval a mocsok franciák csak húzzák meg magukat, zabálják a spagettijüket (a magyar nokedlit eszik, meg ősi magyar grenadírmarsot, turulpörkölttel), meg bámulják a bikaviadalaikat a fjordjaikban, de minket ne provokáljanak. Bennünket.

A trianonozás mellett a másik fő tevékenységük a gyurcsányozás, azaz „országkáromló Gyurcsány Ferenc” basztatása. A „Sátán, el a Szent Koronától!” című szösszenetükben is épp tőle jutnak agyvérzés-közeli állapotba, bár az nem világos, hogy Gyurcsány maga a Sátán, vagy ennyire nem tartják nagyra, és csak a Sátán kis segítőjeként tekintenek rá. (Mellékszál: a kaotikus egyházzal megosztották már meglátásaikat? És ha igen, ördögűzőt, vagy pszichiátert küldtek át hozzájuk?) Egyébként az vágta ki náluk a biztosítékot, hogy GY. F. miniszterelnökként feloszlatta a Szent Korona Testületet, melynek hivatalból tagja lett volna, de érthető módon nem volt kedve önjelölt vitézi rendekkel meg zavaros  tekintetű püspökökkel bohóckodnia.

Ráadásul buzgón oktatják is egymást (azért egymást, mert ép ésszel nehéz elképzelni, hogy spiritiszta ufóklubjukon kívül bárkit is érdekelnének a marhaságaik) magyarságtudományra, így aztán kacifántos nevű látszatintézményeket kreálnak, majd nyilván kinevezik egymás professzornak mondjuk az Atilla (sic!)Király Népfőiskolára, a Kőrösi Csoma Sándor Magyar Egyetemre, vagy birodalmi főturulnak a Kárpát-Haza Nemzetőrségbe. A Csőrösi Koma Sándor egyébként érdekes intézmény lehet, képeznek magyarságtudósokat, népi gyógyítókat, masszőröket és buddhista tanítókat is, a legtöbbet ráadásul egy éves időkeretben, ami egyetemnél elve világrekord-gyanús. Vagyis az igazi nemzeti érzelmű honfi/honleány az olyan ajurvédikus ősmagyar buddhista rovásírásos táncházas csillogó szemű kis izé, akinek az fehérneműje is piros-fehér-zöldnemű, amely ráadásul nedves lesz, ha meglátja Orbán Viktort vagy Szörényi Leventét. Gyurcsány láttán pedig ördögűző regölésbe kezd nyomban…

A különböző MVSZ-tematikák a végén persze mindig idült szentkoronázásban kulminálnak, komolyan mondom, kéne ezeknek a szélütötteknek csinálni egy limitált szériás Szentkorona Barbit, egy ilyen műanyag királyi ékszert hosszú combokkal és cserélhető függőkkel, helyes rózsaszín tokban, és akkor otthon játszhatnának vele, becézgethetnék, meg felajánlhatnák nekik a hétvégi házukat, mer rendezhetnének neki teadélutánt, amire eljönnének barátaik is, magukkal hozva Jogar meg Országalma diznihercegnőiket. (És a legmenőbb persze az Imre lenne, aki nem szent  ugyan, de van neki zenélős Nagyboldogasszony Barbija. Természetesen Szkíta-Hun Kennel, meg hozzá kumisszal töltött Én Bazi Nagy Pónim, jurtával.

Szóval, ezek a derék futóbolondok azt gondolják, hogy ők, és igazából csakis ők képviselik a magyarságot (náluk: Magyarságot – de hát a helyesírás, ugye…), és igazából fel sem tűnik nekik, hogy a nagy többséget kitevő relatív normálisok körberöhögik őket. Persze nincs velük semmi baj, kifejezetten szórakoztató, ahogy eljátszanak egymással kis homokozójukban, csak a pénzünket ne akarják, mert annyira azért nem viccesek.