Éjféli szabadvers

Lassan két éve már hogy elment. Illetve hogy nem jött többet, hogy az összest, amit együtt éltünk meg kukázta a párom, mondanám hogy vissza bármi áron, de nem így működik. - Tűnődik a magamfajta, ami elmúlt soha vissza nem jön már. Ez az Idők szava, ha-ha.

Hibás-e voltam? Ja, főleg én, áldozathibáztatásban jó vagyok, de ha magamba nézek, tettest találok arra, miért? Mert szar vagyok?

Aha, valszeg, illetve pláne, itt elfogynak a szavak, vágyom valamire, amire alkalmatlan az az alak. 

Akivé lettem, nem szándékból és nem szívből csupán, szimplán ilyen a világ, amiben annyi a helyem, hogy kitúrjam magam bárhonnan, ahol egy kicsit otthon lehetek.

És hogy mennyire törékenyek vagyunk.

A hit vagy bármi egy perc alatt omlik össze, ha elmegy az a másik, az önvalónk foszladozik, mint a lyukas zokni, amit az ágy alá dobunk, mert kimosni nincs értelme már, kidobni talán kár, nem minta lehetne vele bármi.

Hát, ez maga az életnek titulált vicc, felskiccelte egy magát humorosnak vélő teremtő, nem írta persze oda, hogy végállomás a temető, mi meg élünk, mintha sose lenne vége, pedig. 

Végre lehetne már egy kevéssé rút befejezés, ahol boldogan élünk míg meg nem halunk, és nem boldogtalanul meg. Bele.

L'Eb ontás

A Novák, a Katalin azt nyilatkozta a Zindexnek, hogy ő sosem járulna hozzá álamfőként (copyright by Smit Pál) a jogállam lebontásához.

Akkor van egy jó hírem: nem is kell!

Mert:

1. Senki sem fogja kérni a hozzájárulását, a kesztyűsbábokét nem szokták kérni a bábszínészek.

2. Amúgy nem is fogja senki lebontani a jogállamot, az már megvolt, épp NK pártja (aminek alelnöke is volt), meg kormánya (aminek minisztere) által.

Hát ja, így könnyű, én sem fogom megvenni az Apple-t, nem temetem be a Suezi-csatornát, nem megyek a Holdra és már sohasem fogok megtanulni skót dudán játszani. Ezt mind megígérhetem. Lehetnék esetleg helyettes államtitkár. Katalin alatt Zsófika lett, egyetemistaként (átírták érte a törvényt, hajrá jogbiztonság alapon, azt' azóta se láttuk), nekem meg van két diplomám, és nekem sincs közigazgatási tapasztalatom, szóval alkalmas lennék.

És megfelelő fizetés esetén, a skót dudálást azért erősen megfontolnám... Elvégre a szerelem az szerelem.

A Nagy Micsináló

Még az ősszel nyílt meg a telepen a Micsinál a Kicsoda Kézműves Krízisközpont, de a tömeges látogatottság érdeklődés hiányában elmaradt. Igazából senki nem értette, mi is lenne a küldetésük, alibijük, vagy üzletpolitikájuk, vagy amijük kellene hogy legyen, de maga a hely mondjuk a Járőrözünk, baszod! lakótelepi rendőrőrs helyére költözött, ami legalább megnyugtató változást jelentett. Már amennyiben a változás megnyugtató, hisz Aranka, Lujzi meg a Béláék, avagy a garázsbolt előtti keserűlikőr-függők baráti köre és bajtársi szövetsége, semmit nem utált jobban a változásnál. De speciel ezt még ők is tolerálták.

Nyilván egyikük sem érezte hogy krízisben lenne, pláne, hogy elköltöztek a zsaruk (a Kis G. meg a Nagy G., akik bár méretre nagyjából egyformák voltak, csak az egyikük nagyobb G.), a kézművesről meg csak Lujzinak jutott eszébe az a netről tanult angol szó, hogy handjob, de szerinte meg neki azzal nincs gondja. Ő pontosan tudja, hogy olyankor micsinál a kicsodával.

Géza viszont nyitott volt az újdonságokra, ivott ő már szilvás alkoholmentes sört, vezetett már jobbkormányos biciklit, és beszélgetett már igazi cirkuszi bohóccal is, szóval gondolta, ő benéz oda, mi lehet ez az izé.

Egy villanyfényes téli este be is kopogott a csöngőn, és odabent azt találta, hogy egy elhízott de öntudatos titkárnő-féle nem vesz róla tudomást, tüntetőleg. Pedig egy íróasztal, két fotel meg egy dohányzóasztal mellett ő volt a legérdekesebb látnivaló evör, gondolta is, hogy hozhatott volna egy fénymásolót, csak hogy a társaság középpontjába kerüljön.

De a titkárnő alakú műköröm-alany közölte, hogy ők itt bántalmazott (családilag, munkahelyileg vagy csak úgy bántalmazott) cickányoknak működtetik a központot, és Géza pont annyira hasonlít egy cickányra, mint Makó Jeruzsálemtől. Nos, Géza még sosem látott cickányt, nem tudta, hogy az most hüllő, rágcsáló, etnikum, nyelvcsalád vagy hivatásrend, de abban biztos volt, hogy a telepen ilyesmik nem voltam, sőt nem is vannak. Hogy fognak-e lenni, ahhoz meg ugye sejtenie kellett volna, mik azok a kicsodák, akikkel micsinálnak?

Mondta is a nőalakú nagykosztümnek (hát, kicsinek mégsem lehet hívni százhúsz kiló élősúly csomagolását), hogy bocsi, de it nem hogy nincsenek cickányok, de azt se tudjuk mi fán teremnek, már ha fán, meg ha teremnek.

Amire a csaj azt mondta, hogy ők egy alapítvány, akik erre kaptak pályázati pénzt, hogy itt csináljanak krízisközpontot, őt meg személy szerint nem zavarja, ha a környéken nincs egy kurva bántalmazott cickány sem, legalább nyugodtan foglalkozhat ilyen komoly dolgokkal, mint a fészbuk-profilja, meg a brit királyi család karácsonyi szokásai.

Géza erre udvariasan, de egy pánikrohamba zuhanva hátrált ki a ház elé. Ahová aztán sereglettek is Arankáék, akik már éveknek tűnő három és fél perce várakoztak izgatottan a szomszédos Száraztészta Is Kapható Csirkebolt előtt.

Na mi van, kérdezték Gézát, kiderült mivel foglalkozna ezek ott bent?

Nemtom, mondta ő erre őszintén, nemtom Micsinál a Kicsoda, de ha még egyszer be kell mennem, akkor Kicsinál a Micsoda, az tuti bazmeg! Jöhetne már az a világvége végre...

Metafilm

Na, megtekintettem a Mátrix 4 nézését (meg a járását), és eredetileg azt akartam megírni, hogy szar, de igazából nem az. (Nem mellesleg, ezért érdemes megnézni egy filmet, mielőtt az ember ír róla.)

Ez a Feltámadások alcímű darab, egész jó kis kontextust ad az eredeti filmnek, a komplett trilógiának mondjuk már nemigen, mert a másik két rész alapvetően zagyvaság, amiket eleve nem lehet kimagyarázni. De az első műegészt azért tényleg rendesen újrakeretezi.

Itt is van Mr. Anderson, alias Neo, aki egy játéktervező, és a Mátrix című virtuális valóság-szimulátor megalkotója, aki a játékbeli Neót nagyjából magáról mintázta, Trinityt meg egy Tiffany nevű vagány családanyáról, akit mindig látott a kávézóban, bár megszólítani nem merte..

Aztán rá kell jönnie, hogy amit megalkotott, az maga az életük, vagy mi - azért ez is zavaros egy kicsit, de valami olyasmi a lényeg, hogy a mátrixban vannak, amiben megírták a mátrix eredetijét. Itt már bizonytalankodom, ehhez még én sem vagyok elég bölcsész.

Aztán az egészből lesz egy nettó akciófilm, ott már keveset kell agyalni rajta, de nagyjából az első egyharmad az nagyon meta, folyton az első részre, és ezzel lényegében önmagára reflektál. A Mátrix, avagy a játék egy trilógia volt, aminek most épp meg akarják csinálni a negyedik részét, mert a Warner Brothers megrendelte, és ha ők nem, majd megcsinálja más. És annyi apróbb de folyamatos visszautalás van az első filmre, hogy ez mégsem reboot, hanem mag a meta-Mátrix, ezért mondom, hogy igazából újrakeretezi az eredetit. És pont ehhez kell, hogy az első rész egyes jelenetit gyakorlatilag újraforgassák, miközben folyamatosan feltűnnek az eredetiek részletei is.

A látvány amúgy hibátlan, a színészek jók, az önirónia perfekt, sőt Lana Wachowski időközben megtanult életszerű párbeszédeket írni. Kár, hogy lekésőbb a közepétől valami  beteljesületlen szerelem kontextusába,  illesztett, szög egyszerű akciófilm lesz belőle. Persze az is igaz, hogy nem kell folyton kvantummechanikával pároztatott egzisztencialista buddhista monológokkal fárasztani a nézőt, fárad az a nélkül is.

Távolodó világok

A karácsony akkor is uborkaszezon a hírpiacon, ha nem most érik az uborka. Amúgy lassan minden uborkaszezon, nyáron az emberek (jobb esetben) nyaralnak, tetszőleges ünnepek alatt nem történik semmi nem közhelyes a világban, ezek között meg nagyjából a járványhírek vannak. Az a szörnyű helyzet, hogy néha már az a felüdülés, ha egy politikus nyilatkozik valami orbitális baromságot, mert legalább addig sem celeb-esküvőkről meg delta-variánsokról van szó.

Híroldalakat fogyasztani nem kell félnetek, de nem lesz jó, mert van egyfelől az érdekes kinéző (de nagyjából érdektelen) világ a virtualitásban, meg van a valóság, ami az ablakból látszik, és kettő egyre távolabb kerül egymástól.

Az egyikben karácsonyi üdvözletek, cuki cicik, a tökéletes ananászos hányás receptje meg általam jobbára nem ismert "hírességek" érdektelen élete, de mindez (legalább is szándéka szerint) színes-szagos módon tálalva, a másikban viszont szürke az ég, esik és fagy egyszerre, fáj a hátam és hullik a hajam, és mindig egy üres lakásba érek haza, miután végigszenvedtem az aktuális fűtésszámla befizetését a postán. Az egyik világban (ami egyre gyanúsabban a reklámok idealizált valóságát utánozza) a legújabb okostelefonok tesztjeit öntik rám, a másikban meg lassan kipurcan a laptopom, az egyikben a legújabban legmenőbb bútorokat reklámozzák, a másikban meg nagyszüleim randa szekrénysora néz rám valahonnan a hatvanas-hetvenes évekből, az egyikben mindenki szép házban vagy menő lakóparkban lakik, a másikban meg hát a lakótelep.

Oké a média, különösen az online, sosem tükrözte a valóságot, hanem részben alakította, részben meg igyekezett felülemelkedni rajta (reklám, marketing, propaganda, miazmás), de mintha tényleg nőne a kontraszt a mindennapjaink, meg az abba belefolyó médiatartalmak között.

Vagy csak hiba van a Mátrixban.

Jut eszembe, most megnézem a negyedik részt, a Feltámadásokat (tényleg, lehet többször is feltámadni?), aztán majd megírom, hogy miért volt rossz. Izé, lesz, mindjárt, hisz mi vagyunk tegnap holnaputánjának tegnapja.

Vasszűz, no karácsony!

Amúgy jut eszembe, én ócska elnök lennék, de bárhol, mert ízlésdiktatúrát vezetnék be, nem kötelességből, szívből csupán. Betiltanám az operettet, de kompletten, a mjuzikelek nagy részét, a hazai stand-uposok többségét, Mága Zoltánt (őt ki is utasítanám, menjen dubajozni a faszi, oda való), a kézműves hamburgert/ sört/ bármi hasonlót, valamint Rezsidisznó Szilárd fészbuk-posztjait.

Viszont magyarórán tanítani kellene Kurt Vonnegutot és Salman Rushdie-t, énekórán meg kötelező anyag lenne (naná, a Queen mellett) a korai Iron Maiden. Mert legalább lenne végre egy Operaház fantomja, ami nem musical, így aztán jó zene, és hát tényleg. Karácsony jegyében szeretettel az alábbi műegész, úgy is mint kulturális ajánló, egy igazán ünnepi hangulatú lemezborítóval. (Ja, és a lemez címe Killers, ami szintén nagyon Stílenaht-hangulatú, amennyiben kinyírtak mindenkit, úgyhogy csendes az éj... :-)

Köz, társaság. L'nök?

Novák Katalin családügyi, ám tárca nélküli lesz a következő köztársasági elnök, nem mintha számítana. Elvégre a felcsúti elnök-admirális-generális a főnök, neki van hatalma, a többiek kesztyűsbábok. NK is az, bár az önmagában jó ötlet, hogy legalább nő, de a kormányhitű kesztyűsbáboknál nem nő magasabbra.

Ő annyira fogja kifejezni  nemzet egységét, mint Káder János, azaz semennyire, Jani ráadásul pont úgy nem csinált szart se elnökként, ahogy várhatóan az utóda sem fog.

De nekik tényleg az a dolguk, hogy szart se csináljanak, a bármit csinálás a pártvezér és kancellár dolga és privilégiuma, valószínűleg arról is ő dönt, hogy gyártsanak-e balkezes gyufát? (copyright by Moldova)

Katalinnak leginkább abban lesz majd döntési kompetenciája, hogy milyen sütit posztol a fészbukon, vagy milyen kosztümben fogadja az aktuális türkmén-kazah-belarusz diktátort, a Sándor-palotában.

Amúgy ha fontos, hogy a következő palotalakó nő legyen és Novák, nekem mondjuk lenne ötletem. Ő mondjuk Mária, de őt legalább kedvelem, ha már kollégák voltunk, és bár rendkívül utált eleinte, ehhez képest barátok lettünk.

Több Novákot a közéletbe, de lehetőleg Kispestről!

Szentisten, már megint szenteste?

Már megint itt a karácsony, aki kisbetűvel nem a főpolgi, én meg nem vagyok ünnepi hangulatban. pedig már megkaptam az ajándékot a családtól, ami egy új mikró, de pont akkor, mikor már egész rutinosan elvoltam a konyhában egy nem működő mikróval, ami arra volt jó, hogy a tetején van a szendvicssütő. Mondjuk most az újnak is, csak ez működik, de nekem meg vissza kell szoknom a kényelemre, hogy a krumplis tésztát nem valami lábasban értelmezem újra, melegítés címén.

Viszont sütöttem alu pharatát, ami egy indiai krumplis, sós csemege, és teljesen vegán, bár mikor az utolsó darabot, ami már nagyon nyomorék lett, még melegen megettem, ittam hozzá egy pohár tejet is. Amúgy meglepően jó lett, régóta nem csináltam, és most is érzésből dolgoztam, ha már anyám ezt rendelte szentestére.

Aztán nemsoká megyek is át, pontosabban megyünk, én meg az ünnepi hangulat hiánya, de hát ez van, egyedülállóknak szar ez az időszak, és hát nekem még egy világ legrondább menedzsere sincs, mint Billy Mack-nek abban az agyonjátszott karácsonyi filmben. Úgyhogy a "piáljunk és nézzünk pornót" sem igazából szerelem opció így ma estére, de majd megnézem úgy huzonhetedszer is a Kingsmant, éjféli mise helyett.

Addig meg eszem halat (halt?), majonézes krumplival, meg némi sütit, csak itthon ne hagyjam a diabétesz-gyógyszerem. Nem mintha számítana...

És akkor egy teljesen indokolatlan Kosztolányi idézet, talán a szokásos magányról nyavalygás jegyében:

Ligeti nőszés

Te kedves,

te tetves,

rongyos kicsi angyal, a gyöpre

heveredek.

Szorítanak a kapcsok, az izzó

hevederek.

Öleld meg a régi, a régi

haveredet.

Macsó, macsó men

Van az a mondás, hogy öregember, nem vénember. Pedig de, legalább is ha az ember elmúlt már kilencven(!), mint Clint Eastwood. Aki már nyolcvan pár évesen is azt mondta, hogy ennyi, nem rendez több filmet, de persze nem bírja megállni. A Cry Macho esetében pedig már megint eljátssza a főszerepet is, ami nem áll neki rosszul, bár ha a sivatagban leül egy kőre, már láthatólag alig bír felállni. de hát vagyunk így ezzel páran, miközben kilencvenegy évesen (annyi ő most) én nagyjából harminc éve halott leszek, szóval nem hogy filmet nem fogok rendezni (azt eddig se tettem), de üldögélni sem, ahogy ugye egy urnában eleve nem lehet.

Eastwood bá' viszont itt van velünk, megcsinálta gyakorlatilag még egyszer a Gran Torino-t, ami jó film volt, ez is az, csak ez már minek? Ő itt a bölcs öreg fehér ember, és mivel itt is kortárs a környezet, nem cowboy, hanem egykori rodeósztár (1823-ból, ahogy elképzeljük ránézésből), de hát menni kell Mehikóba, kimenteni a drogos-prosti-gengszter háromszögből, konkrétan mondjuk az anyjától a tinédzser srácot, a fater megbízásából.

Road movie van, egymásra hangolódás kipipálva (kicsit több, mint hetven év korkülönbséggel korrekt mód megoldva, dramaturgiailag), de fejlődéstörténet az nincs, minden marad a régiben, vagy legalább is majdnem, a csávóból azért minden valószínűség szering gengszter lesz, minden megoldása erre mutat, csak tekintettel van a vén csontra.

A kritikák szerint kicsit öreges a film, hát ja, de a nyolcvanhat éves Woody Allen se Pókember-szarokat ír meg rendez, vagy Martin Scorsese se élőszereplős Family Guy-ban gondolkodik. 

A Cry Macho egy kissé kiszámítható, de szerethető sztori, Eastwoodot meg nem lehet nem bírni, nem csak azért, amit rendezőként lepakolt az elmúlt évtizedekben (Bird - Charlie Parker élete, Nincs bocsánat, Millió dolláros bébi - mondjuk ezek is kedvencek), de szerencsére kiöregedett az ilyen Piszkos Harry-karakterekből, és lett belőle mindenki kedvelhető nagypapája.

Aki viszont nem csak a karosszékben mesél a kockás pléd alól, de nyakába veszi a világot, ha nagyon muszáj. Szerencsénkre.

Hírtsokor

Átmenetileg leállt a Keleti pályaudvar, mert bedöglött a biztosító-berendezés. Addig is Északi pályaudvarnak fogják hívni, mert olyan hivatalosan nincs is, ott megdögölhet bárki. Az esetleg e miatt késő utasok idegeit majd Rákay Filip bassza fel, egészen Kelenföldig, ahol szinte átszállhatnak, ha nem is pont arra a vonatra. A MÁV közölte, hogy ameddig Márkizaj Péter-Gergő, a BKV miniszterelnök-jelöltje, el kell fogadni a jegyeket és bérleteket, valamint a komcsik ne merjék emelni a sajtos pogi árát, de Balmazújvárostól keletre akár azt is lehet, ha úgy állnak a számok.

Az elhábordott utasok megnyugtatására kéjgázzal árasztják el a metrómegállókat, és az utazóközönség ingyen töltheti le a Béta együttes Zöldhajú lány című számát, csak hogy legyen mihez képest nem annyira idegesnek lenni. A dal már estétől elérhető, az applikáció is kész lesz legkésőbb márciusra, közbeszerzés kérdése az egész. Addig is Karácsony Főpolgárjenőnek ingyen szervez országos névnapot a naptár.

A mai nap további fontos híre, hogy a Mercedes nem fellebbez, elfogadja, hogy a Forma Mindenben nem nyert, és a következő három napban kizárólag az Alpesi Sí Világkupára, valamint a mozzarella-meghajtás tökéletesítésére koncentrál, a grillezés-tesztek biztatóak, de az új konstrukció még nem megy tökéletesen a halhoz.

Gyurcsány még mindig a világ legláthatóbban előtérben lévő háttérhatalma, de legalább nem indul főzős műsorokban, ahol viszont tök egyformára öregedett ripacsok szomorúak, ha elbasszák a szószt. Bocsánat, elkúrják...

Lesz valami sorozat, ahol állítólag több szex lesz, mint a Trónok harcában, ahol a baszást hívják így, ha közben nem ölnek. Kulturálisan amúgy kiemelendő, hogy Delhusza Dzson legyőzte az ördögöt egy lélegeztetőgéppel, Lady Szomjas (???) megnyeri a ZS-Faktort, többen cicit villantottak ma is, különleges Szerencsekerék jön gazdag ám autista pandáknak, az új Pókember-filmben nincsenek legyek, valamint a egy kormányhitű publicista megörült annak, hogy két füle van, de nem szatyor.

Volt valami a világban is nyilván, de ki nem tesz rá magasról, ha nálunk is ennyi fontos dolog megesése történik, lezajolva.

Szolgalelkűség díszkiadásban

A Felcsútok Géniuszának beszédét, (amit valami katonai bohóckodáson öblögetett elő magából), díszkiadásban postázták a katonáknak, ha jól veszem ki alapvetően a tiszteknek, de azokból a nyugdíjasoknak is.

Hogy ismertessék meg az "állománnyal", mert különben az állomány nem tud az esküjéhez híven szolgálni - írja Fura Nevű Romulusz, katonaipari főfarok.

Hát először is, aki a vezetése alá rendelt embereket leállományozza, azt én a földle lökném, de nagyon dulván. (Pláne ha ilyen szép római neve van, de legalább nem Fikusz Kukisz.)

Aki aztán ezen felül benyal a wannabe diktátornak a meleg szarig, azt bottal is piszkálnám, amíg elég messzire nem szalad. Mert a szolgalelkűséggel párosuló katonás hepciáskodás olyan taszító számomra, hogy azért közel nem mennék egy ilyen főtábornokhoz, mittomén, lehet hogy  a szellemi sötétsége fertőző. Ki tudhatja azt, ilyen járványos időkben.

De ez itt pontosan, centire pontosan az a mentalitás, amiért néhai nagyapám végül is megutálta a katonáskodást, még az átkosban, és megígértette velem, hogy lehetek bármi ha nagy leszek, de katona ne legyek. Ő alezredesként ment nyugdíjba szóval ismert valamit, amit nem szeretett volna az unokáinak. De ami most is itt bűzölög az orrunk előtt.

Brrr... (444.hu)

Ragnayuga

- Fenrir a farkas tényleg elszabadult, bassza meg, ilyen ócska egy decemberi őszt még nem láttam, pedig voltam már áprilisban az Alpokban - mondotta volt Ifás Géza, egy amúgy indokolatlan sörözés közben. Helyett. Vagy valami hasonló.

- Ragnarökk, cseszd meg Ragnarökk, láttam a moziba' a múltkor, ezek hülye skandináv istenek direkt velünk szórakoznak, nyilván unják magukat, a szívatás meg főleg szórakoztató, akkor is ha épp,  veled csináljuk, Gézám -helyeselt a maga felemás módján Aranka, aki közben azon gondolkodott, hányadikon is laknak, ha már az ajtó előtt felejtette a szemeteszsákot.

- Ez tényleg hülyeség, miért nem lehet inkább Kali yuga? - vetette fel Endre, a homokozó-megfigyelő - Elvégre az legalább valami hindu találmány, ott meleg van, nem ez a szar szürkeség!

- Na ja, de a hinduk hülyék, nem hisznek a vikingekben, pedig őket mutatta a tévé, de látta már valaki Visnut, mondjuk a jutyúbon? - Gézából ismét előcsillámlott valami bulvárlapos mitológiai műveltség, bár közben buddhizmus-szakértőnek gondolta magát, hogy India az India, akkora különbség nem lehet, bármelyiken lehet turbán, miközben kézzel eszik.

-De kérdem én, mit isznak a vikingek istenei? Sört bazmeg, sört! És mit isznak a kretén hinduk ilyen sokkezű akárkijei? Tejet, értitek tejet! Szóval? Szerintetek?

-Ragnarökk, akkor már inkább - szavazták meg a Fekvehányás utcaiak, szarabb az idő, de sörrel...

A Száraztészta Is Kapható Csirkebolt előtt, ez az évszakhoz képest is releváns véleménynek számított. Bár hogy a releváns az fontosat, vagy nagyon kurva fontosat jelent, az már senkit sem érdekelt. Nem volt lényeges...

A Család az első!

Politikusok, maffiózók, és e két halmaz metszetének tagjai számára biztosan. A magyar helyesírás szabályai szerint kis betűvel írt család persze lehet fontos bárkinek, akinek van olyanja, de a nagybetűs Család, azért jól láthatóan az előbb említett fókuszcsoportoknak.

A 444 cikke szerint legutóbb pl. a kilencedik kerületben indult el a fidesz és az ellenzék ellen valami Lokálpatrióták egyesület, amiben benne volt az index mostani főszerkesztője (vagy a fidesz főszerkesztője, és az index színeiben indult, olyan bizonytalan ez az egész...), Hunvald György a minimum szalonképtelen ex-szoci polgárjenő, aki annyira ferencvárosi lokálpatrióta, hogy az Erzsébetvárosban volt legendásan korrupt vezető.

Most meg (na jó nem most, bő két éve, csak a sajtó most dobta fel a sztorit) nem is egyedül hajtott a listás kompenzációs mandátumra, hanem rögtön hozta a két fiát is, elvégre ő Hun vald, Hun nem vald, az a tuti ha családilag biztosítják, hogy lehessenek ők is kiskakasok egy közepes szemétdombon.

Az országos politika ma a völnerekről szól (aki nem egyszerűen egy személy, hanem  képmutató geciség lexikonba illő alapesete), a Pegazus-ügy titkosszolgálati bűzéről, meg Kövér parlamenti házmester aggasztó elmeállapotáról, de hát helyi szinten sem jobb a helyzet. Nálunk, avagy mifelénk, már egy-egy falusi polgármester is helyi döbröginek képzelheti magát, aki legfeljebb a helyi, avagy tájjelegű kormánypárti képviselőnek áll vigyázzba, mert azért elvár ő is egy méltányos százalékot a kenőpénzekből.

Innen nézve logikus, hogy a Család is képbe kerül, elvégre az ember a fiaiban sem mindig bízik meg feltétel nélkül, de mégis sokkal nagyobb eséllyel, mint mondjuk egy Emrihárd-alakú nettó bűnözőben. Oké, azokkal is üzletel, ha úgy alakulnak a számok, de mégis csak jobb az alkotmányos költségek minél nagyobb hányadát rokonságon belül tartani, valamint egy Kajmán-szigeteki bankszámlán.

Elvégre a kereszténység-alapú családbarátságot öblögető kormányhitűeknek is adni kell valamit, ha csak szimbolikusan is...

444.hu

Vesztegetés, kenés, etetés

Szürke és reménytelen az idő, pont mint az alapvető életérzésem, enyhe kilátástalansággal fűszerezve. Van az a helyzet, mikor a szorongás, a magány és a függőség egyszerre támadja le az embert, és jön a minden mindegy hangulat. Az élet szar, a végén meghalunk, addig meg hát... szar.

Már akinek nyilván, ismerek olyanokat, akik boldog családban ének, vagy lehet, hogy nem a család boldog úgy en bloc, de ők jól érzik magukat. Plusz van olyan munkájuk, amihez nem izzó, őszinte gyűlölettel viszonyulnak, így aztán évekig csinálják, hosszan. Mint én az egyetemi állásomat, ami annyira távol állt a gályarabságtól, mint amennyire az ilyen betanított szalagmunka közel.

Értelmiségi lennék, csak nem hagyják, a lehetőségeim meg a gályarabságig terjednek, amit fizikailag és mentálisan sem bírok már, amúgy meg a lakásom miatt gyakorlatilag röghöz kötött vagyok, de hát kellett nekem nem kimenni végleg Angliába, mikor még korlátlanul lehetett. (De hát akkor még itt volt mellettem Petra, és nem hittem, hogy jönne, itt hagyni meg nem akartam. Miként a nagyszüleimet sem, életük utolsó éveiben.) És lehet, hogy Londonban is mosogattam volna, de talán csak egy darabig, ott azért volt kereslet magamfajta szociológusokra is, ami már több mint tíz éve nem tudok lenni, főállásban. (Mellékállásban is legfeljebb filmkritikus meg szociálpszichológus, ami persze remek, csak nem élek meg belőle.)

Úgyhogy azt találtam ki, hogy megvesztegethető leszek. Engem aztán meg lehetne kenni, pont mint az ilyen kormányzati főfaszokat, csak sokkal olcsóbban, mondjuk tíz százalékért. Oké, nem sok mindent tudnék elintézni a vesztegetőnek (nagyjából semmit, bár tudnék okosakat mondani a gondjaira), de legalább olcsó lennék, öt-hat millió helyett részemről beérném öt-hatszázezerrel, ami méltányos ár, én meg hónapokig kihúznám belőle.

Szóval vesztegetők jelentkezését várom, egyelőre a postacímemre, tavasszal meg a híd alá. De készpénzt ott is fogadok majd, gátlástalanul, ezt legalább biztosra ígérhetem. Sőt, egy kávéra is meghívom az illetőt, ha még beengednek valahova.

Isteni lenne

Egyáltalán nem lesz Alanis Morisette-koncert Budapesten -olvasom, és kár, mert ez olyan lett volna, amiért még én is képes vagyok kétszáz kilométert vonatozni. A velem amúgy egyidős kanadai énekesnőt azóta kedvelem, hogy először hallottam, aztán Kevin Smith Dogma című filmjéből az is kiderült, hogy ő Isten(nő), ami egyébként tényleg gyanús volt, szóval azért megnéztem volna élőben is.

De ez most már tuti nem jön össze, pedig én még láttam élőben az AC/DC-t, a Metallicát, mikor még nem fáradt nagypapák voltak, és bár a Queen-t nem, de legalább Brian May-t, ahol Cozy Powell dobolt mögötte, mert akkor még élt.

És hát ja, az egyfajta bakancslistán rajta lenne Alanis is, egy világsztár, aki nem popikon, csak jók a dalai, szimpatikus a hozzáállása, bár mondjuk nem pont egy sportarénás izén nézném meg. A sportaréna az afféle ákos-alakú senkiknek való, akik a színpadtechnikától látszanak valakinek (kicsi bácsi ugrál a ledfal előtt, reflektorokkal, you know), egy rendes művésznek nem kell látszania, az vele úgy spontán történik, mert ilyen gyárilag, a tehetséget nem lehet pénzért venni, eladási/megtekintési számokban mérni, vagy egyáltalán,  állami középkeresztekkel megcsinálni.

És akkor kulturális rovatunk keretében, egy régi-régi dal, Alanis itt még a huszonéves önmaga, '98-as a műegész, de arra még én is emlékszem, milyen volt  24 évesnek lenni. (Pedig- bassza meg - jövő hónapban leszek pont kétszer annyi, csak fejben maradtam 22, forevör.) De akkor a köszi:

Tsaládias tsúfság

Van abban valami pikáns, ha ez ember munkahelye úgy reklámozza magát, hogy "családias a légkör", miközben kora reggel  már kezdődik a feszült, nemsoká üvöltözésbe torkolló stíl, úgy is mint a "közeleg a karácsony, faszom kivan az egésztől" mentalitás szociális manifesztációja, vagy mije. 

Hát, végül is a családon belüli erőszak is okoz egyfajta családias hangulatot, legfeljebb ez nyolc napon túl gyógyul, de legalább igazolja a tételt, hogy nem, a stressz nem ösztönöz semmire, a mindent a francba hagyáson kívül. A menekülj innenen kívül, mert képzeld, odakint létezik egy élet nevű dolog, ami önmagában nem egy fáklyásmenet, de nem is gyászinduló, vagy fűrészelős horror, ami idebent, ahol 'A Cég' az univerzum közepe, értelme, lényege és kiteljesedésének végső célja.

Ilyen céges főkutyákat elnézve/hallgatva, néha már sajnálom őket, hogy ez életük közepe, pláne mert agresszív, mindenáron hatalmat mutatni akaró stílusukból azért leveszem, hogy dehogy boldogok a lelki szegények! Csak simán lelki szegények, ami lehet akár a kisszerűek frusztrációjának is egyik neve. Elég bibliai, és rém kifejező.

Családias hangulat, na ja....

Karácsony hava, ha hó is lesz

Ma kezdődik az év negyedik hónapja, ami Karácsony, és egy feldíszített fáról van elnevezve. Ilyenkor ajándékot szokok kapni, gondolom idén is majd. Szeptemberben, mikor kezdődik az év, még jó meleg van, meg lehet újra találkozni az osztályban a barátokkal, ha vannak, ha nem, akkor csak a többiekkel, akik főleg barátságtalanok.

De később az aztán jobban ősz lesz,  hullanak a fák, fáznak a hullák, és minél később van, annál korábban sötétedik. De annyira, hogy karácsonyra már nagyon, szerintem ezért kapunk ilyenkor ajándékot, hogy nem lehet már kint biciklizni, de bent van szaloncukor (nem tudom mi az a szalon, de biztos valami karamell, ami a fater szerint az egyetlen mell, amit nekem már szabad), meg a fa, amiről ugye a hónapot nevezték. A másik ilyen hónap a Május, bár olyan fát mi nem állítunk, hanem helyette húsvéti nyúltojásokat, festve. Mármint a tojások igazik, csak a festés rajtuk... ja, az is igazi. Csak az egész azért mű, mert nem ilyen színesnek tolják a nyulak.

De Karácsonyban legjobb a várás, mert a hónap elkezdődött, de a ajándék csak a vége felé van, na és azt lehet várni, meg hogy ne kelljen iskolába menni, biztos mert olyan sokáig van olyan sötét. Addig is ez a Mikulás nevű mesefigura hozza csokit (szaloncsokit?), de ezek a róla elvezett figurák tisztára becsapások, mert belül tök üresek. Illetve egyszer hoztak nekem kapni olyat, amiben ez az Emenemsz, vagy milyen nevű cukorka volt. Azóta is ezt ünneplem Karácsonykor, akarom mondani előtte valamivel, de ettől még a legtöbb szalonmikulás csoki tényleg üres belülről, pedig egy akkora darab csokival már ki lehetne húzni egy darabi. Akár Szilveszterig is, ami egy hónappal később kezdődik, és az év leghosszabb hónapja, vagyis hát nála hosszabb tényleg nincs. Aszt hiszem.

Ajándéknak meg idén szeretnék távirányítós repülő autót, ami ilyen helikopter, sok csokit, hajerősító sampont és befektetési állampapírt, mert ezeket is sokat reklámozzák, szóval biztos jók. Valamire. Mondtam is anyáméknak, hogy idén ne pulóvert vegyenek a Télapótól, vagy hótaposó kesztyűt, mert hó úgyse nem szokott lenni, csak filmekben, azokhoz meg nem kell felöltözni a nappaliban, mióta feltalálták a fűtést, még valamikor a múlt században, gondolom.

Az évnek egyébként az utolsó két hónapja a legjobb, mert Júliusban és Agusztusban meleg van, strandolás és akkor sincs iskola, de sokkal tovább nincs. Mindegy, azért a Karácsony is érdekes része az évnek, főleg ha Géza bácsi nem rúg bele a fa alatt (nemtom mibe), és anya nem lesz ideges a halas bejgli miatt, vagy ami miatt szokott. Fater szerint olyankor átjön Hiszti, ő biztos valami szomszéd, de még sose láttam, pedig hozhatna ő is ajándékot. Karamellt például.

Végül is fa... (m.infogyor.hu)