Már megint itt a karácsony, aki kisbetűvel nem a főpolgi, én meg nem vagyok ünnepi hangulatban. pedig már megkaptam az ajándékot a családtól, ami egy új mikró, de pont akkor, mikor már egész rutinosan elvoltam a konyhában egy nem működő mikróval, ami arra volt jó, hogy a tetején van a szendvicssütő. Mondjuk most az újnak is, csak ez működik, de nekem meg vissza kell szoknom a kényelemre, hogy a krumplis tésztát nem valami lábasban értelmezem újra, melegítés címén.
Viszont sütöttem alu pharatát, ami egy indiai krumplis, sós csemege, és teljesen vegán, bár mikor az utolsó darabot, ami már nagyon nyomorék lett, még melegen megettem, ittam hozzá egy pohár tejet is. Amúgy meglepően jó lett, régóta nem csináltam, és most is érzésből dolgoztam, ha már anyám ezt rendelte szentestére.
Aztán nemsoká megyek is át, pontosabban megyünk, én meg az ünnepi hangulat hiánya, de hát ez van, egyedülállóknak szar ez az időszak, és hát nekem még egy világ legrondább menedzsere sincs, mint Billy Mack-nek abban az agyonjátszott karácsonyi filmben. Úgyhogy a "piáljunk és nézzünk pornót" sem igazából szerelem opció így ma estére, de majd megnézem úgy huzonhetedszer is a Kingsmant, éjféli mise helyett.
Addig meg eszem halat (halt?), majonézes krumplival, meg némi sütit, csak itthon ne hagyjam a diabétesz-gyógyszerem. Nem mintha számítana...
És akkor egy teljesen indokolatlan Kosztolányi idézet, talán a szokásos magányról nyavalygás jegyében:
Ligeti nőszés
Te kedves,
te tetves,
rongyos kicsi angyal, a gyöpre
heveredek.
Szorítanak a kapcsok, az izzó
hevederek.
Öleld meg a régi, a régi
haveredet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése