A Felcsútok Géniuszának beszédét, (amit valami katonai bohóckodáson öblögetett elő magából), díszkiadásban postázták a katonáknak, ha jól veszem ki alapvetően a tiszteknek, de azokból a nyugdíjasoknak is.
Hogy ismertessék meg az "állománnyal", mert különben az állomány nem tud az esküjéhez híven szolgálni - írja Fura Nevű Romulusz, katonaipari főfarok.
Hát először is, aki a vezetése alá rendelt embereket leállományozza, azt én a földle lökném, de nagyon dulván. (Pláne ha ilyen szép római neve van, de legalább nem Fikusz Kukisz.)
Aki aztán ezen felül benyal a wannabe diktátornak a meleg szarig, azt bottal is piszkálnám, amíg elég messzire nem szalad. Mert a szolgalelkűséggel párosuló katonás hepciáskodás olyan taszító számomra, hogy azért közel nem mennék egy ilyen főtábornokhoz, mittomén, lehet hogy a szellemi sötétsége fertőző. Ki tudhatja azt, ilyen járványos időkben.
De ez itt pontosan, centire pontosan az a mentalitás, amiért néhai nagyapám végül is megutálta a katonáskodást, még az átkosban, és megígértette velem, hogy lehetek bármi ha nagy leszek, de katona ne legyek. Ő alezredesként ment nyugdíjba szóval ismert valamit, amit nem szeretett volna az unokáinak. De ami most is itt bűzölög az orrunk előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése