2021. december 17., péntek

Macsó, macsó men

Van az a mondás, hogy öregember, nem vénember. Pedig de, legalább is ha az ember elmúlt már kilencven(!), mint Clint Eastwood. Aki már nyolcvan pár évesen is azt mondta, hogy ennyi, nem rendez több filmet, de persze nem bírja megállni. A Cry Macho esetében pedig már megint eljátssza a főszerepet is, ami nem áll neki rosszul, bár ha a sivatagban leül egy kőre, már láthatólag alig bír felállni. de hát vagyunk így ezzel páran, miközben kilencvenegy évesen (annyi ő most) én nagyjából harminc éve halott leszek, szóval nem hogy filmet nem fogok rendezni (azt eddig se tettem), de üldögélni sem, ahogy ugye egy urnában eleve nem lehet.

Eastwood bá' viszont itt van velünk, megcsinálta gyakorlatilag még egyszer a Gran Torino-t, ami jó film volt, ez is az, csak ez már minek? Ő itt a bölcs öreg fehér ember, és mivel itt is kortárs a környezet, nem cowboy, hanem egykori rodeósztár (1823-ból, ahogy elképzeljük ránézésből), de hát menni kell Mehikóba, kimenteni a drogos-prosti-gengszter háromszögből, konkrétan mondjuk az anyjától a tinédzser srácot, a fater megbízásából.

Road movie van, egymásra hangolódás kipipálva (kicsit több, mint hetven év korkülönbséggel korrekt mód megoldva, dramaturgiailag), de fejlődéstörténet az nincs, minden marad a régiben, vagy legalább is majdnem, a csávóból azért minden valószínűség szering gengszter lesz, minden megoldása erre mutat, csak tekintettel van a vén csontra.

A kritikák szerint kicsit öreges a film, hát ja, de a nyolcvanhat éves Woody Allen se Pókember-szarokat ír meg rendez, vagy Martin Scorsese se élőszereplős Family Guy-ban gondolkodik. 
A Cry Macho egy kissé kiszámítható, de szerethető sztori, Eastwoodot meg nem lehet nem bírni, nem csak azért, amit rendezőként lepakolt az elmúlt évtizedekben (Bird - Charlie Parker élete, Nincs bocsánat, Millió dolláros bébi - mondjuk ezek is kedvencek), de szerencsére kiöregedett az ilyen Piszkos Harry-karakterekből, és lett belőle mindenki kedvelhető nagypapája.

Aki viszont nem csak a karosszékben mesél a kockás pléd alól, de nyakába veszi a világot, ha nagyon muszáj. Szerencsénkre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése