A friss közéleti botrány jellegű, közepesen gumicsont most az, a független és ellenzéki sajtóban, hogy a Nemzeti Elmentekafrancba Rendszerének kedvenc plébánosáról, bizonyos Bese Gergelyről kiderült hogy hosszabb párkapcsolatai voltak férfiakkal, és nem vetette meg az orgiákat sem. Amivel persze az illetékes kalocsai érseknek, a római kaotikusnak, nyilván baja van, de neki ez a munkaköri kötelessége. A sajtóra annyiban tartozik a dolog, hogy a plébános atya (úristen!), egy közszereplő. Önként és dalolva lett az, miközben vizet prédikált két borivás között. És innentől nem csak az egyház belügye a története.
Egyébként egy meleg katolikus pappal semmi baj nincs, mint ahogy általában a melegséggel sem, mindenki azt szeret és úgy, ahogy neki(k) jól esik. Ráadásul egy pap esetében még ott a fogadalma is, aminek ugye része a cölibátus, és ha betartja, akkor igazából teljesen mindegy, hogy egy nőkkel vagy férfiakkal nem szexel.
A baj ott kezdődik, mikor valaki sokféle médiafelületen, interjúkban és publicisztikákban egyfolytában LBTQ-zik (hull a hó és hózik), időnként kissé kommunistázik, és erőteljesen libsizik, kormányférfiakkal fotózkodik, meg a pártvezér és kancellár hivatalát szenteli fel, és ehhez képest jár orgiákra, melyekről kedves amatőr pornóvideók is készülnek. Ez a kettősség az, ami miatt a saját egyháza is azonnal felfüggesztette, és ami visszamenőleg is hiteltelenné teszi az összes buzizását ennek a szerencsétlennek.
De hát ez van emberek, ennek a rezsimnek a képmutatás nem egy működési hibája, hanem eleve az alapcsomag része, a képmutatás pedig esetükben jelentős mennyiségű szájkereszténységet tartalmaz. minek lényge, hogy ájtatoskodunk a nyilvánosság felé, de közben szarunk az egészre. Gergely atya pedig nem tett mást, mint magáévá ezt a pozíciót, például nem a pápára figyelt, nem az egyháza tanítása volt számára a zsinórmérték, hanem a felcsútista szekta, meg pláne a Dagadt hagymázas gyűlölködése, azt' ez lett belőle.
Meg leégés, megszégyenülés és főleg lapítás, mert amúgy jellemző, hogy a kormányhitű sajtóban mélyen kussolnak az egészről. Hisz ami nem a Párt narratíváját erősíti, azt ki lehet utálni a létezésből, ami meg egyenesen gyengíti, azzal kapcsolatban úgy kell tenni, mintha soha nem is lett volna. A legitim önkényuralom aktuálisan kedvenc papját így gyorsan ejtették, a pártvezér és kancellár fészbuk oldaláról például már tegnap délután töröltek minden fotót vagy hivatkozást ahol szerepelt, és állítólag volt ilyen számos. (Ezt utóbbit nem tudom, a fene se nézegeti a Dagadt fészbuk-oldalát, sőt én a mostanában a fészbukot is kábé kéthetente.)
De ebben a sztoriban nincs is több ennél, engem például már nem érdekel, mi volt az ő szimbolikus ereszcsatornája (ha még emlékszünk Szájer elvtárs brüsszeli kalandjára), hogy kinek állt érdekében a cui prodest. Ami ebben a kis színesben látszik, az csak a szokásos üzletmenet, business as usual, mondja a művelt francia, aki beszél angolul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése