Most pedig ráfűzök az előző posztra még egy mellékszálat, ha már. Hiszen közép-európai idő szerint ma hajnalban volt az amerikai elnökjelöltek tévévitája, ami ráadásul fontosabb számunkra, mint holmi fodbalmérkőzés. Hisz jenkikkel közös nátóban vagyunk, meg gazdaságilag is sokat számítanak, ha a Fehér Házban fingik a főnök, attól az EU-ban is lehet kissé büdös.
„Donald Trump Orbánt Viktort is említve győzött az idei második elnökjelölti vitán is, pedig három ellenfele volt.“ Teccik érteni, győ-zött, legyalulta, porrá zúzta, lealázta (a sorrend tetszőleges), agyonverte... ja, azt nem, a demokrata ribancot. A másik két ellenfél a vita két moderátora lehetett, akikre Trampli bá' durván besértődött, csak mert korrigálni merészelték, mikor sötét ostobaságokat beszélt, pontosabban hazudott.
A zorigó legfontosabb elemként persze azt emelte ki, hogy egy olyan jelentős, nemzetközi szinten jegyzett buta pszichopata (pedig ez ritka kombináció, hogy valaki még buta is hozzá) külön megemlítette a Dagadtat, hogy az dicsérte őt. Mondjuk más vezetőt nemigen tudott volna említeni, még Vlagyimir Vlagyimirovics is Kamala Harrisnek szurkol, bár szerintem az erre vonatkozó megjegyzése inkább szarkazmus/ fordított pszichológia, mint komolyan vehető álláspont.
És egy idézet, a magyar online sajtó majdnem legaljáról: „Donald Trump külön említette Orbán Viktor miniszterelnök dicséretét is a vitán Harris egyik nevetséges támadásánál, idézte, hogy a miniszterelnök szerint Trumpot tisztelik a világban, ezért rá lenne szükség (mint amerikai elnök.) Trump kemény, okos embernek nevezte a miniszterelnököt, akit szintén nagyon sokan tisztelnek szerte a világon."
Hagyjuk is most a furcsa nyelvhasználatot, központozást, a lényeg ott van, hogy Tramplit tisztelik a világban. Emberek, mi lettünk a világ! Pontosabban nem mi, magamtól is kikérem magamnak ezt az indokolatlan többes szám első személyt, a felcsútisták, azok tisztelik, de ők aztán ájuldozva. Persze akinek a Felcsútok Géniusza a mérce, azoknak könnyű. Harris ellenben nevetséges támadásokat intéz a jellembajok államférfi ellen, nevetségeseket! Hát milyeneket is tudna ez a fogalmatlan nőszemély? Az is vicc, hogy ebből elnökjelölt lehetett, mert az igazi politikus, az kérem összevont szemöldökkel az, nem nevetgél, nem humorizál, és végképp nincs öniróniája. Azok a gyengeség jelei, gyengén meg nem lehet odacsapni, ahova köll, a mindenféle libsikre, mint ez a Harris is. Valami ilyesmi lehet a zorigós értelemzési keret, melyben elhelyezhetők a témába vágó „cikkeik“, de azokra aztán a karmelita hivatalban is elégedetten bólint a Főnök meg a Tóni. Pláne mert Trampli kemény és okos embernek nevezte a felcsútit, avagy részéről viszonozta a seggnyalást, mondhatni az ánuszfagyi visszanyalt, számukra pozitív értelemben. (Jó ez rémes egy kép volt, el is határolódom magamtól. Már megint.)
Mindeközben pedig a New York Times, ami azért a mértékadó napilap az Atlanti-óceán másik oldalán, azt írja, hogy Trampli tata leginkább egy dühös, sértődötten toporzékoló öregember benyomását keltette, míg Harris (éles kontransztban Biden nyomorúságos júniusi szereplésével), képes volt éles és világos üzeneteket közölni.
Trampli és Harris amúgy nagyjából döntetlenre áll, ami persze önmagában nem jelent semmit, hisz nem az abszolút szavazatszám dönt, köszönhetően az elektori rendszernek. (2016-ban Hillary Clintonra összességében másfél millióval többen szavaztak, csak pont a csatatér-államokat bukta el, ahol valóban kétesélyes volt a verseny.)
Szóval a fene tudja mi lesz a vége, de az is lehet (és ez nagyon jellemző a mai tömegkultúrára), hogy pont most dőlt el, midőn Taylor Swift, a Naprendszer jelenleg első számú popsztárja, kinyilvánította 283 millió Insta-követőjének, hogy ő bizony Harrisre fog szavazni, és még érvei is voltak hozzá. És ha a demokrata jelölt nyer, még az is lehet, hogy lesz egyszer egy kutatás, ami kimutatja: végül is egy népszerű énekesnő döntötte el az elnökválasztást. Azért az vicces lenne, meg egy kicsit szomorú is, hogy itt tart ez a demokrácia-projekt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése