Trampli Donáld Pszichopata bejelentette a közleményét, miszerint többet nem vitázik Kamala Harris vonatkozásában, mert a minap akkorát nyert, hogy már nem is lenne sportértéke.
Ez teljesen nyilvánvaló, ő csak győzni tud, ha veszít akkor is győz, legfeljebb a gonosz ellen áskálódik össze egy világméretű csalást sérelmére. Donáld egymaga megnyert négy-öt világháborút is, egy ekkora hős meg nem áll le vitatkozni holmi egykori főügyésszel, aki ráadásul nő, tehát kicsi az agya, meg még hatvan éves sincs (majd jövő hónapban), szóval egy nyeretlen csitri a hetvennyolc éves Trampli bácsihoz képest. Aki akkor érettségizett, mikor ez a Harris született, szóval eleve és jogosan működik a generációs lenézés, mint hab a macsóizmus tortáján.
Nem arról van tehát szó, hogy nem mer még egyszer kiállni vitázni, ő egyszerűen így szokott nyerni. Elvégre örökös elnök, igazából most is ő az, csak az a kurva alkotmány ne lenne! Meg a mindenféle hülye törvények, képviselők, szenátorok, tényleg mi szükség van erre a sok szarságra? Mi, hogy demokrácia? Ugyan kérem, az csak egy becsődölt kísérlet volt, a sok buta barom valójában egy sikeres és határozott vezetőt akar, aki szétcsap a bárhol, miközben ökölbe szorított fejjel kiabál dermesztő ostobaságokat. Az való a népnek.
Hát ja, a történelemben ez már többeknek bejött, csak valahogy mindig sírás lett a a vége. Először csak kisebb csoportok sírtak (zsidók, melegek, balosok, cigányok, baptista fogorvosok), aztán széles néptömegek, majd a végén a vezér, mint Adolf vagy Benito, az újabb korban Nicolae Ceaușescu vagy Slobodan Milošević. (Hogy Putyin elvtárs sírni fog-e az mondjuk kétséges, de van, hogy a diktátor végén megússza, a kambodzsai Pol Pot is békés időskor után halt meg, Franco tábornok, de még a mi Hortyk is, aki pedig sok év magánzárkát megérdemelt volna. E helyett mára szobra lett meg kultusza, a felcsútisták körében is.)
Tramplit New York államban már jogerősen elítélték, ami persze szövetségi szinten nem jelent túl sokat, az igazi sírás akkor lesz a végén, ha ezt a választást is elbukja. Abban az esetben majd jól agyvérzés-közeli állapotba hergeli magát, és ha a jenkiknek szerencséje van, nem áll neki összeszerelni egy jó kis polgárháborút. Mert hogy előbb kerül kórházba.
Ha viszont nyer, egy érdekes emberkísérlet veszi majd kezdetét az Atlanti-óceán bal, valamint a Csendes-óceán jobb partján (ami ugyanaz a kontines), feltéve, hogy felefelé van észak. (Ami meg nem evidens, a Föld állítólag az űrben lebeg, egyesek szerint az űrben lapos, de a lényeg, hogy ott nincs fönt meg lent, csak valamerre van.)
Az emberkísérlet pedig arra vonatkozna majd esetleg, hogy le lehet-e bontani alapvető demokratikus intézményeket egy eleve demokráciában? Hát igen, nagy előnyük, hogy ott sosem volt királyság, államegyház, vagy egyáltalán középkor. Ettől mondjuk az amerikai demokrácia sem egy matyóhímzés, mert az Európából importált feudalizmust nyomokban azért sokáig tartalmazta, hisz volt rabszolgaság, gazdasági alapon igen is kitermelődtek az új arisztokraták, és lettek ezekből az örökletes előjogok mentén hatalmi dinasztiák. Ford, Rockefeller, Kennedy etc., sőt még ma is próbálkoznak ilyesmivel a politikusok, lásd Clintonék vagy a Bush-klán.
De mindezzel együtt, vagy mindezek ellenére az USA szubsztanciális eleme a demokrácia, és abban a fékek meg ellensúlyok rendszere. Na Trampli ezt akarja szétbarmolni, nem mert elvi problémája lenne vele (nincsenek elvei ugyanis), csak mint gyakorló pszichopatát, egyszerűen zavarja, ha nem kapásból úgy van minden, ahogy éppen akkor akarja, a közönség lelkes kussolásától övezve. És ebbe a keretbe tényleg nem fér bele még egy nyilvános vita, ha már a kötelező kűrt megfutotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése