A Die Spitz egy huszonéves csajokból álló punkzenekar Texasból (azon belül Austin a bázis, nem mintha ez nekünk itt bármit jelentene), ami nem az a tipikus punk-színtér, avagy az ottaniakból előbb nézzük ki a rabszolgaság visszaállítását mint az ellenkulturális lázadást. Ehhez képest a négy lány karcos, harcos, kisé lompos, és nagyon nem akarnak semmit, ami popzene, fő hangszereik valának a dob és a gitártorzító, no meg a kiabálás, és a közönség szándékolt kiakasztása, amikor és amennyire csak lehet.
sonicguild.org
Azért bakancsban és melltartóban kiállni a színpadra, bejelenteni, hogy utáljuk a zenét de szeretünk botrányt okozni, nos ez tényleg elég punk, és mint ilyen kellően népszerűtlen is a kortárs popkultúra vackaihoz képest. Nekem nemrég egy olyan koncertfelvételük jött szembe, ahol a színpad csak egy kicsit volt kisebb a konyhámnál, pedig lakótelepi alak vagyok.
Kate, Ellie, Chloe és Ava lehetne épp a hetvenes évek második felének Londonjában is, bár ott és akkor én lennék huszonéves (ezt már lestoppoltam magamnak), már ha valaki méltóztatná végre feltalálni az időutazást, persze életkor-visszatekeréssel kombinálva.
A produkció pedig, amit elővezetnek, hangos, zajos, agresszív, mi más is lenne, és bár vannak kétségeim a zenei tudásukat illetően, dehát ez punk, ez nem művészkedés, hanem nyers életérzés, és annak meg tényleg elég erős.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése