Felnőttes dolgok, hirtelen

A Tavaszi áldozat egy tavalyelőtti spanyol film, meg persze Sztravinszkij híres balett- és zenekari műve, aminek annyi köze van a filmhez, hogy az egyik csávó azt megy el meghallgatni egy koncerten, és a főszereplő csajnak ez bejön.

De hogy mi is ez a film, azt tudja a fene, nem tragédia, nem komédia, középfajú drámának meg kissé lapos, nem műfaji film, de szerzőinek kissé közhelyes, még az amúgy érdekes alaphelyzete ellenére is. Mondjuk hogy kisrealista életkép, a megszokott vágánytól eggyel balra.

Az alaphelyzet pedig annyi, hogy van Laura, a vidéki lány Mallorcáról, aki Madridba megy egyetemre, és felfedezi magának az életet, mert  addig valami rém konzervatív und vallásos családban nőtt fel, illetve nem nőtt fel eléggé. De a nagyvárosban már lehet bulizni, pasizni, inni (bár a füvezést még kihagyja), sőt, akár barátkozni is, de neki egyik sem megy olyan nagyon jól. Pedig próbálja felfedezni a szexet is, de annak aztán csak egy erősen lekorlátozott formája jön össze a film végéig, ám az többször is. Merthogy Laura kurválkodik, de emberbaráti alapon, persze azért pénzért. 

en.wikipedia.org

Mert találkozik a David nevű pasival, aki valami agyi bénulás miatt szinte mozgásképtelen, ugyanakkor egészséges szexuális késztetései vannak, úgyhogy lány hetente egyszer felmegy hozzá meg az anyjához, és alkalmanként ötven euróért kiveri neki. Aztán marad még kicsit, beszélgetnek, zenét hallgatnak, mert David egyébként egy értelmes, és jó humorú arc, Laura talán bele is szeretne, de inkább mégse. (Mert közben van egy évfolyamtársa, akivel viszont nem megy az ágyban, a hagyományos páros felállásban. Persze a sztori úgy végződik, hogy a vége főcím után már minden a helyére kerül majd, konkrét és szimbolikus értelemben egyaránt.)

Szóval ez egy felemás felnövéstörténet, a bizonytalankodós, lelkiismeret-furdalásos fajtából, a „Megcsalás-e megpróbálni lefeküdni valaki mással?“, illetve a „Szégyellje-e egy csóró diák, ha pénzért kézimunkázik?“ egyedi paradigmái mentén. Nincs benne nagy dráma, csak néhány kicsi, mindennapi, de cserébe nincs is katarzis, feloldás, vagy tanulság, ez tényleg csak egy életkép, hogy nézzétek, ez de érdekes már! És ja, teljesen nézhető darab, de szinte kizárólag a főszereplőnek, Valèria Sorolla-nak köszönhető, ő hiteles is, meg jó nézni, és a kettő esetében azért összefügg, szóval nem egy mozgó próbababa.

A Tavaszi áldozat felvethetne akár nagy kérdéseket is a fogyatékosság, az ifjúsági szubkultúrák, generációs defektusok, vagy épp a családi mifenék kapcsán, de igazából nem teszi, ábrázol, de nem kérdez, megmutat ezt-azt, de csak felszínesen. David anyja például teljesen szenvtelenül meséli, hány prostival próbálkoztak már, de David is teljes közvetlenséggel magyarázza, hogy kell neki szakszerűen kiverni. Mondjuk neki más esélye nincs is. De az egész történet valahogy el van tolva tőlünk, sok kis elidegenítő effektussal.

Viszont tegnap délelőtt óta nem megy ki a fejemből, úgyhogy biztos van benne valami, túl a szépen fényképezett hangulatokon.