Árnyékos oldal

A Száraztészta Is Kapható csirkebolt előtt álldogált Géza és Alajos, utóbbi egy túlhasznált felmosórongy benyomását keltve tekintett ki a fejéből, miközben zsebkéssel próbálta felbontani a dobozos sört, mert az ujjaiban még nem bízott eléggé. Svejci bicska volt, de csak körömvágó volt rajta, konzervnyitó nem. (Mellesleg azért nem a szokásos sarkon álltak, a garázsbolt előtt, mert ott nem volt árnyék, ráadásul odasütött a nap. Már ha a kettő nem ugyanaz.)

- Fú ember, tegnap ünnepeltük a születésnapomat, azóta se talál haza az identitásom, azt se tudom ki vagyok és miért. Akkora buli volt, hogy semmire sem emlékszem, innen tudni mekkora nagy volt. A filmszakadásért durván meg kell dolgozni... gondolom.

- Tegnap volt a születésnapod, baszod? Akkor boldog hepibörzdéjt vagy hogy mondják a filmekben. De ilyen identitást, ilyet ne szedjél be többet.

- Nem, áprilisban volt, csak most ünnepeltük. Persze nem úgy most, hogy most, hanem még tegnap, legalább is akkor kezdtük, az Arankáékkal meg a fazonnal a harmadikról, aki régebben újságos volt a pályaudvaron, de már elmúlt neki. Most meg a Holdig lőtte fel magát valami bogyókkal, amikre vodkát ivott, aztán evett a fikuszból és belehányt a terráriumba. Mondjuk mindegy, a kaméleonunk már tavaly megdöglött, mikor két hétig nem találtuk a könyvespolcon, szóval üres a terrárium, illetve most van benne némi hányás, de az szerencsére nem olvad bele a környezetébe, és nem kell etetni.

- Ja, ez ismerős, de miért szeptemberben ünnepeltetek?

- Igazából minden hónapban megünneplem, mindig másokkal, hogy ne fogjanak gyanút, de vegyenek ajándékot, a lényeg úgyis csak annyi, hogy tizenkettedikén legyen, mert tavasszal is akkor van az igazából, plusz addigra már nem nagyon van pénzem. 

- És az igazi születésnapod, úgy értem amikor, akkor kivel bulizol?

- A asszonnyal, nem olyan rossz az se, nem azér mondom, de tőle rendszerint okoskonyakot kapok azzal meg nem megyek sokra.

- ???

- A okoskonyak olyan mint az okostelefon, csak nem digitális, bár hangokat lehet hogy lehet hallani tőle, de inni még nem ittam az ideiből. A tavalyit meg nem találom, biztos elbújt, olyan okos, vagy ez is kaméleonból van.  Amúgy a Gabi szerint nem is azért okos, mert jól álcázza magát ásványvizes vázának, hanem mert olyan drága, hogy utána nincs szíve az embernek innia belőle, és szerinte ez okos döntés. Márhogy neki, de tőlem is elvárja. Úgyhogy csak a fészbukra tesszük ki a képet róla, hogy nekünk ilyen menőre is telik.

- Á ez kamu, ne meséld már be nekem, hogy hónapok óta kerülgetsz otthon egy üveg piát.

- Nem, de tényleg. Te nem ismered a Gabit, ha beleinnék, mielőtt mindenkinek eldicsekedtünk vele, letépné a füleimet, és belefőzné  a kocsonyába. Szóval jobb ez így, nekem megvannak a füleim, ő meg hál istennek nem főz kocsonyát, és nincs három napig dögszag a konyhában,.

- És te mit vettél neki a szülinapjára?

- Hát, befizettem egy bécsi városnézést, meg egy balatoni hosszú hétvégét.

- És? Élvezte mind a kettőt, vagy milyen volt?

- Azt nem tudom, én mentem Bécsbe sörözni, ő meg a Balaton utcai hajléktalanszállóra önkéntesnek, ha már akkora emberbarát, hogy még engem sem hagy konyakot inni, pedig napi szinten hív mindenféle állatnak. Marha, baromarcú, disznó, lajhár, komolyan, egy fél állatkerttel alszik egy ágyban.

- Mint mindenki. De izé..., hány éves is vagy tulajdonképpen?

- Igazából nem tudom, hat éve, a harminckilencedik óta már nem számolom, de a személyimben biztos benne van. Persze lehet, hogy már lejárt, és akkor nem érvényes, ami bele van írva. Úgy értem, rá. Egyébként nincs véletlenül egy konzervnyitód?