Sosem késő felnőni

De igen, tapasztalati tény, hogy néha már mindegy. Persze harminc alatt még lehet ilyeneket mondogatni, elvégre ha valaki 21-22 évesen áll meg a személyiségfejlődésben (mint én, azóta is csodálkozom az épp aktuális koromon), 28 évesen mondjuk még léphet előre kettőt, bár előtte háromszor kimaradt a dobásból.

Mert a Sosem késő felnőni (Late Bloomers) című tavalyelőtti film főszereplője Louise (Karen Gillan), aki pont 28, valamint egy szétszórt művészlélek, és egy szakítás után éppen az expasija háza előtt részeg. Aztán egy kínos baleset után combnyaktöréssel kerül kórházba, a fizikoterápián meg egy csomó öregasszony közé, elvégre rendesen ők szoktak combnyaktörni. És az egyikük egy lengyel néne, Antonia, aki nem beszél  angolul, viszont kell mellé egy segítő, Louise-nak meg egy meló. És már indul is a szokásos összecsiszolódós felnövéstörténet, ami ugye sosem késő. (Mondjuk Ms. Gillan itt kábé 36, de skót, így simán feltagadhat két-három évet, és még mindig cuki marad, de ez főleg az arcberendezése miatt van, meg amiket művel vele.)

Műfajilag a cucc mondjuk hogy dramedy, bár igazából egy szomorkás vígjáték, olyan marha nagy dráma nincs benne. Az egész így nagyjából közepes, ez igaz a minőségére, meg a műfajára is, hisz humorral felütött középfajú drámaféleség, ami kellemes, nem fáj, de nem is tapos bele az emberbe neki.

Karen miatt viszont abszolút nézhető, a szeleburdi, kissé autisztikusan morcos karaktert remekül hozza, és mintha élvezné is. (Biztos ilyen otthon is, egy macerás nap után.) Állítólag a Galaxis őrzőiből kellene rá emlékezni,  de az egy képregényfilm (bár az egy egyetlen olyan, amit nagyjából megnéztem, főleg a második részt), ahol ráadásul a művésznő (maszkja) tök kopasz és teljesen kék, úgyhogy maradok a Dr. Who-nál, mert abban évekig volt Amy Pond bőrében eléggé önmaga, mármint külsőleg is.

Azt viszont tudja fene, milyen volt a lengyel nénit játszó lengyel színésznő, aki értelemszerűen lengyelül beszélt, és nemigen akadt hozzá felirat, vagy csak én botlottam bele rossz helyen  műegészbe.

Az egész film olyan, mintha blues-zenészek játszanának indie-popot, és valaki ezt áttenné egy forgatókönyvbe. Ha már Louise úgyis szintén zenész.